Az Ősi Gonosz ébredezik… össze kell fognotok, hogy megmentsétek a világot! Az Eldritch Horror összetett, kooperatív fantasy-horror társasjáték. A játékosok az 1920-as évek átlagembereinek bőrébe bújnak, hogy keresztül-kasul bejárva a Földet megküzdjenek őrült kultistákkal, másvilági szörnyetegekkel és saját félelmeikkel… hogy végül kiderüljön: egyáltalán nem átlagosak! A játék H. P. Lovecraft Cthulhu-univerzumában játszódik. Elfogyott Értesítést kérek, ha elérhető a termék! Eldritch Horror - Magyar kiadás – Játszma.ro - A maradandó élmények boltja. Leírás Gyártó További információk Vélemények (0) Ajánlott életkor 14+ Játék nyelve magyar Játékosok száma 1-8 Játékszabály nyelve Értékelések Még nincsenek értékelések.
Át kell kutatniuk a Föld legeldugottabb pontjait, meg kell küzdeniük az árnyakban lapuló szörnyetegekkel, meg kell találniuk a válaszokat az ősi rejtélyekre. Vagy minden amit ismernek elveszik. A kooperatív játékban a játékosok egymást segítve vagy mindannyian megnyerik, vagy elveszítik a játékot.
TÁRSASOZZ VELÜNK!
Stubendek László, a Csemadok Komáromi Alapszervezetének elnöke köszöntötte a jelenlevőket. Majd Gaál Ida művészettörténész-tárlatkurátor az alkotó életútját ismertette. V. Nagy János László 1945. X. 4-én egy németországi, Passau melletti, hajdani amerikai fogolytáborban látta meg a napvilágot. Édesanyja nemesócsai, édesapja pedig gútai születésű volt. Meghalt Szabados János Munkácsy-díjas festőművész - Blikk Rúzs. Miután apja nyugat felé vette az irányt, ő 9 hónapos korában, az anyukájával együtt visszatért a Felvidékre. Majd 1947-ben a nagyszüleivel együtt kitelepítettek őket a magyarországi Mór községbe, ahol 1956-ig élt. Azután családostul kiköltöztek Kanadába, ahol 48 évet töltött. 2004-ben azonban a szíve visszahúzta Felvidékre. Nejével Ógyallán, Feszty Árpád festőművész szülőhelyén telepedtek le. Kanadában grafikusként dolgozott és főiskolai szinten oktatta a karikatúra-készítést, majd fafaragással is elkezdett foglalkozni. Ógyallai nyugdíjasként pedig előbb a fafaragásnak, főként domborművek készítésének, majd élete utolsó fél évében a festészetnek hódolt, s a művei által igyekezett bemutatni a valós magyar történelemet, erősíteni nemzettudatunkat, ekképp sajátos missziót teljesítve.
Így ismertük meg mélyebben Esterházy János örökségét. Már korábban is olvastam Molnár Imre történész Esterházyról szóló könyvét, Alsóbodokon aztán személyesen is megismerkedtem a szerzővel. Az ő hihetetlen szorgalmának és kutatómunkájának köszönhetően Esterházy alakjában egy valódi, hús-vér ember képe rajzolódott ki előttem, egy igazi Krisztus-követő. Itt most az 1945-től 1957 márciusáig, a haláláig terjedő időszakra gondolok. A rokonai, rabtársai visszaemlékezéseiből egyértelműen kiderül, hogy Paulisz Boldizsárra visszatérve: iskolaalapító is volt, így személyében hitelesen mutatkozik meg Reményik Sándor felhívása: "Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát! " Az is kiderült, hogy a kápolna építésével Esterházy János végakaratát teljesítette, aki a szülőföldjében szeretett volna nyugodni. 2017-ben megtörtént ez a csoda. Küldetésének nagyon nagy lelki kisugárzása van, ami korunkhoz szól. – Mi ez a küldetés? – Nehéz erre válaszolni, mert nagyon sokrétű, mindig új és új üzenetei vannak.
Ott figyelte a puszta életét nappal és éjjel. Egymaga volt a végtelen ég alatt, amelyen, mint az ítélet napjának angyalai, harsonáztak a megbőszült felhők. Békésen hallgatta őket és keserűen ismert zajgásukban a maga életének kísérő zenéjére. Nagy indulatok keltek új életre benne. Minden előre meghatározott szándéktól megszabadultan, kompozícióra, rajzra nem gondolva futtatta végig száguldó járású ecsetjét a vásznon. Az impresszionista képecskéknek hosszú sora lett az eredménye ezeknek a rögtönzéseinek. A legtöbbjüknek semmi szóba fogható tárgya sincsen, semmi rajzos forma rajtuk, csupán kavargó színek és viharzó árnyékok. Az alföldi ég és föld színváltozásait, borúját és keserű dühét érzékítette meg rajtuk Tornyai. Ezeken a többnyire kisméretű festményein lett művészete igazán önmagáé. A monumentálist megközelítő erővel ragadta és rögzítette meg az alföldi puszta lelke állapotának egy-egy mozzanatát. Szintén későbbi motívuma volt festészetének az enteriőr. Életének végső korszakában ilyent festett legtöbbet, sokszor meg-megismételve, sokszor változtatásokkal gazdagítva ugyanazt a tárgyat.