Kosáryné Réz Lola Élete Született 1892. december 7. Selmecbánya Elhunyt 1984. december 27. (92 évesen) Budapest Sírhely Farkasréti temető Gyermekei Kosáry Domokos Pályafutása Jellemző műfaj(ok) regény A Wikimédia Commons tartalmaz Kosáryné Réz Lola témájú médiaállományokat. Kosáryné Réz Lola, teljes nevén Kosáry Jánosné Réz Eleonóra Mária Anna [1] ( Selmecbánya, 1892. – Budapest, 1984. ) író, műfordító. Életrajza [ szerkesztés] Selmecbányán született, pontosabban Ferenc-aknán, Selmec egyik bányatelepén egy régi felvidéki család sarjaként. Édesapja Réz (Richter) Géza bányamérnök, főiskolai tanár, 1918-19-ben a Bányászati és Erdészeti Akadémia rektora. Második gyermekként érkezett, az első gyerek halála után. Idővel hatan voltak testvérek (az első gyermeket nem számítva). Gyermekkorában családjával sokat költözött, Körmöcbánya, Szélakna, Hodrus, Budapest voltak állomáshelyeik. Végül Selmecbányára került, ismét itt járt gimnáziumba, és férjhez is itt ment 1912 -ben. [2] Selmecbányán születtek meg gyermekei, 1913 -ban fia, Kosáry Domokos a későbbi történész, és egy leánygyermek.
Kulcsszó Aukció típusa? aukciósház Darabanth Aukciósház aukció dátuma 2022. 06. 23. 19:00 aukció címe Fair Partner ✔ 420. Gyorsárverés aukció kiállítás ideje 2022. június 20. és 23. között | H-Sz: 10-17 Cs: 10-19 aukció elérhetőségek 317-4757, és 266-4154 | | aukció linkje 17333. tétel Kosáryné Réz Lola: Az óra. Regény fiatal leányok számára. Bp., é. n. Singer és Wolfner. Mühlbeck Károly rajzaival illusztrálva. Kiadói félvászon kötésben, javított kötéssel, kopott borítóval és sérült gerinccel. Kosáryné Réz Lola: Az óra. Kiadói félvászon kötésben, javított kötéssel, kopott borítóval és sérült gerinccel.
Kosáryné Réz Lola (Selmecbánya, 1892. december 7. – Budapest, 1984. december 27. ) író, műfordító.
"Úgy érzem ismét elkéstünk valamivel" – írja Kerényi Károlyné megemlékezésében. Legutolsó interjújában, amit egy rádióriporternek adott, így nyilatkozott Kosáryné: Most már késő. Sok mindent tudtam volna mondani, de nem kérdeztek. Tanulságos ez a két mondat, hiszen lehetőséget ad nekünk, utat mutat számunkra, "hát akkor kérdezzünk. Az író nem egy elporladt test, az író az életmű. Az megvan, ha kérdezzük, felelni fog" – zárja emlékezését a Magyar Nemzetben Szabó Magda. Elekes Irén Borbála "Mindent a nőkről" c. magyar nőtörténeti rádióműsorának kapcsolódó adása: beszélgetés Turcsány Péterrel, a Kráter Kiadó vezetőjével és Kádár Judit irodalomtörténésszel:
Sok könyv közül mikor előkerül s ideadják: olvasd - kinyílik magától engedelmesen. Kinyílik és kinyílt előttem is. És régi képek és régi álmok jöttek elém. Valaha, sírón áhítozva szép versek csengő zenéje után, úgy képzeltem, hogy egy leány áll házának nyitott ajtajában valahol és elénekli helyettem vergődő érzéseit a felkelő nap előtt. Két kézzel fogja a kapu két nagy nyugtalan szárnyát, hátraveti a fejét és nem törődik vele, hallgatja-e más is és tetszik-e az éneke másnak. Ő csak a felkelő napnak énekel - az pedig halad tovább gyönyörű útján és sohasem lehet megtudni, észrevette-e a bohó, rajongó dalokat és elfogadta-e és tetszettek-e neki vajon... Így szépek egy leány szerelmes versei és csak így lehetnek szépek, amíg reménytelen, sírós-boldog vágyakozás termi őket. Amíg Phoebus lovag nem válik közönséges földönjáró férfivé, hogy földi tűzzel és földi csókkal fojtsa el a tiszta rajongás énekeit. És aki ezeket az énekeket hallja, az lehajtja a fejét és magába merül és szédülten hull át megszürkült évek sok poros emlékén keresztül ifjúsága virágos-patakos, bárányfelhős mezejéig és szívében szép lesz megint minden régi, bohó gyermekszerelem.
Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse Petőfi Sándor 1848 FÖLTÁMADOTT A TENGER... Teljes szövegű keresés Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Sűlyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat, Mutasd mélységes medred, S dobáld a fellegekre Bőszült tajtékodat; Jegyezd vele az égre Örök tanúságúl: Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr! Pest, 1848. március 27 - 30.
"Jegyezd vele az égre / Örök tanúságúl: / Habár fölűl a gálya, / S alúl a víznek árja, / Azért a víz az úr! " Az egyik legnagyobb magyar lírikus költőt, többek között az 1848-as márciusi forradalom lelkesítőjeként éltetjük. 1848 tavaszán a pesti események aktív résztvevője és formálója lett. A Pilvax kávéházban elszavalta a Nemzeti dalt, amelyet a Nemzeti Múzeum lépcsőin hatalmas tömeg előtt megismételt. Szinte minden eseményben részt vett, minden eseményről véleményt formált és minden esemény. A márciusi versekből – A szabadsághoz, a Nemzeti dal, Forradalmi bordal, mely később Bordal néven lett ismert és Föltámadott a tenge r – árad, hogy a forradalmi eseményeknek be kellett következniük. Ezek az események végre meghozták Petőfinek azt az ihlet-ébresztő izgalmat, mely a Föltámadott a tenger nek még ritmusában is a tömegek mozgalmas napjainak és éjszakáinak árnyait ingatja és kiáltásait üvölti. Ezért szavalják ezt a reményfeltámasztó verset mind a mai napig olyankor, amikor emlékezünk, éltetünk és biztatunk.
A Föltámadott a tenger mellett ezekben a napokban írta A királyokhoz című versét is. Ekkor már Petőfi az egész nemzeti közösség szószólója volt. Nemcsak népies költő, hanem a nép költője, aki azt vallotta, hogy a költőnek nem elég egyéni érzéseit megfogalmaznia, hanem népének politikai érdekeit is képviselnie kell. (Petőfi hitvallása: "A nép először a költészetben legyen uralkodó, aztán uralkodni fog a politikában is. " Úgy tartotta, az emberiség célja a boldogság, a boldogság elérésének eszköze pedig a szabadság. Vagyis a szabadság a világ célja. ) A versben Petőfi egyetlen képbe présel bele egy hatalmas történelmi megrázkódtatást, egy földrengésszerű változást, amely új világrendet hozott létre a következő évszázadban. Föltámadott a tenger Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Sűlyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg.
Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Sűlyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat, Mutasd mélységes medred, S dobáld a fellegekre Bőszült tajtékodat; Jegyezd vele az égre Örök tanúságúl: Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr!
Petőfi hatalmas képpel – a háborgó tenger képével – érzékelteti az első négy szakaszban a felkelt nép erejét. A Petőfi életét kutató Hatvany Lajos így írt a Nyugatban: "Sajnos, Petőfi kortársai nem értették meg hivatásukat. A festők Petőfi külsejét, az írók pedig Petőfi benső képét hamisították meg; hol hős, hol örök-víg bohém… senki se követi őt élte vérpiros nyomán. A róla elnevezett irodalmi társaság is a vezércikkek ponyvapetőfijének kultuszát terjeszti, nem is sejtve, hogy az eszményítésnek és anekdotizálásnak nincs helye többé a mi világunkban, mely Petőfi személyétől távol áll, eszményeiből kibontakozott s ezért minden eddigi nemzedéknél elfogulatlanabbul, mint élvező és ítélő áll a művész elé. " PETŐFI SÁNDOR: FÖLTÁMADOTT A TENGER… Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Sűlyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg.
Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat, Mutasd mélységes medred, S dobáld a fellegekre Bőszült tajtékodat; Jegyezd vele az égre Örök tanúságúl: Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr! Műfaj: allegória ("képletes beszéd"). Középpontjában egy hosszabb gondolatsoron, több versszakon vagy akár a teljes versen át kifejtett kép (metafora vagy megszemélyesítés) áll. Az allegória célja egy elvont gondolat közvetítése úgy, hogy a gondolat is és a kép is megtartja önállóságát. A vers azért allegorikus, mert kettős értelem fut végig rajta egymással párhuzamban: van egy elsődleges jelentés és egy másodlagos, jelképes, átvitt jelentés, amely a versen végigvitt, részletesen kidolgozott képből szűrhető le. Jelen esetben a költő úgy mutatja be a tenger háborgását, hogy mindig érezzük: a nép erejéről van szó. A részletesen kidolgozott kép a tengeri vihar, az átvitt jelentés a forradalom. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4