A Német utcából a sárga kaszárnyába szoktam menni. Útközben van egy híd és a híd alatt zúg a víz. Ha az ember egyedül bandukol itten, akkor elszomorodik... " Csebutikin, a részeges katonaorvos egy elrontott élet után már csak mozdulatokat tesz, magát gyötri. Vitatkoznak az emberek kicsiségéről. Erre felkel, hogy jobban lássák. "Nézze, milyen jelentéktelen vagyok én. " Tusenbach báró is semmittévő, léha. Nem látja az élet értelmét. Eképpen érvel: "Esik a hó. Mi ennek az értelme? " Andrej, ki hegedül, sok nyelvet beszél, egyetemi tanárnak készül, meghízik, vidéken reked, tollnok lesz, s hosszú keservét a süket hivatalszolgának mondja el, mint egy üres gyónószéknek. "Ha nem hallanál nagyot, bátyuska, akkor nem is beszélnék veled. Chekhov fajdalom pdf english. " Csupa jelkép. Mert az emberek – még az orvosok sem – beszélnek így, a valóságot csak egy nagy költő hazudhatja ilyen tömörnek, ilyen összefogónak, ilyen nagyszerűnek, a legnemesebb realizmus bűvös eszközeivel. A férfiak nem dolgoznak és boldogtalanok, de a nők dolgoznak és ők is boldogtalanok.
felolvassa: Hirtling István. A novella egy szegény kocsisról szól, Jona Potapovról, aki egy szál lovával járja a város utcáit, mint bérkocsis. Csak később tudjuk meg, miért viselkedik olyan furán – a fia a héten halt meg. Az bérkocsi-üzlet ráadásul nem virágzik – egész nap egy fuvart sem volt, pedig már késő délelőtt óta várt: a kocsisnak nem marad más lehetősége, mint egyedül maradva gondolkodni… Bánatát azonban nem bírja egyedül feldolgozni, és bár nehezen esik neki szavakba önteni, mégis újra meg újra megpróbál kapcsolatot létesíteni az emberekkel, akiket éppen fuvaroz (az éj jövetelével akad néhány), ám ők mindig visszautasítják. Csodálatosan, ám szomorúan mutatja be az emberi elhidegültséget, érzéketlenséget, az érzelmi intelligencia krónikus hiányát. Csehov (Kosztolányi Dezső) – Wikiforrás. Kocsija hátulján jó pár különféle ember megfordul, ám egyik sem képes akár egy "sajnálom" kimondására sem. Miután már hazafele indul, mert későre jár, még utolsó kétségbeesett próbálkozást kísért meg: megszólít egy házmestert, akit megpillant.
…jutott eszembe, hogy anno a nyolcvanas évek óta én magam is lelkes Lőrincz L. László rajongó voltam/vagyok. Falatnyi cseperedőként, ahogy azt korábbi személyesebb hangvételű posztjaimból már talán tudhatja a kedves Olvasó, órákat töltöttem éjszakánként az ablakzugban, ahol a szülői tiltás ellenére sokszor hajnalig bújtam a kedvenc könyveimet. A szülői tiltás csak az éjszakai olvasásra vonatkozott szerencsére, a könyvespolcra nem, így szabadon garázdálkodhattam ama birodalomban, mely a lakótelepi panelból a nagyvilágba, sőt, azon is túl, a csillagok közé vezetett, nem is egyszer. Mivel ezidőtájt már történelmet is tanultunk az iskolában, új irányba fordult az érdeklődésem; a történelmi kalandregények rendkívül vonzották a fantáziámat, és akkor voltam a legboldogabb, ha az ilyen-olyan irányú kíváncsiságomat egyszerre elégíthettem ki. Ilyen könyv volt például A föld alatti piramis, ami még anno a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban jelent meg. Lorincz l lászló dedikálás 1. Az első könyvem volt Lőrincz L. Lászlótól, és olyannyira elvarázsolt mind a témája, mind pedig a stílusa, hogy ezután már szándékkal kerestem Laci bácsi történeteit.
Vélemény, hozzászólás? Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük Hozzászólás Name * Email * Honlap A nevem, email címem, és weboldalcímem mentése a böngészőben a következő hozzászólásomhoz. Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását.