, Mr. Gabee, Százhét éve, 1914. július 31-én született Louis de Funes, a francia filmművészet egyik legnagyobb komikusa. A Saint Tropez-i csendőr, az Egy kis kiruccanás, a Jákob rabbi kalandjai és a Fantomas-filmek sztárja több mint 130 filmben és 100 színdarabban játszott, igazi műfaja a burleszkbe hajló vígjáték volt. Régi sevillai nemesi család leszármazottjaként látta meg a napvilágot a Párizshoz közeli Courbevoie-ban Louis Germain David de Funes de Galarza néven. Különös érzéke volt a zenéhez, a rajzhoz és a mókázáshoz, a tanulás azonban kevésbé izgatta. Apja szűcsnek szánta, ő be is iratkozott a szakiskolába, de hamar eltanácsolták folytonos nyüzsgése miatt, így végül fényképészeti iskolát végzett. Többféle foglalkozásba is belekóstolt, többek közt önkéntes tűzoltó is volt, 1936-ban kötötte első és rövid házasságát. A második világháború kitörésekor a Pigalle egyik bárjában zongorázott, itt ismerte meg a neves író, Guy de Maupassant unokahúgát, akit 1943-ban feleségül vett. Funes filmes pályája egy ajtónálló aprócska szerepével indult 1945-ben, ezt epizódszerepek követték.
A leghíresebb talán a Jákob rabbi kalandjai (1973), amelyben egy faji és vallási előítéletektől sem mentes francia nagyvállalkozó belekeveredik egy terroristák elleni rendőrhajszába és egy arab fiatalemberrel együtt kénytelenek elvegyülni egy ortodox zsidó közösségben, ahol őt a híres New York-i rabbinak nézik. A Szárnyát vagy a combját? (1976) című filmben egy gasztronómiai kalauz rettegett kiadójaként a fast food-gyárak "műkajáiról" szedi le a keresztvizet. Egyik utolsó filmjében, a Káposztalevesben (1981) egy kis falu egyik különcét játssza, akit a helybeliek kiközösítenek, de szerencsére egy földönkívülinek annyira megízlik a főztje, hogy összebarátkozik vele és szomszédjával, majd együtt otthagyják a helyi békétlenséget. Louis de Funès, mint minden komikus, szerette volna, ha mint színészt, "komolyan veszik. " Arról nem is álmodhatott, hogy bekerül a Comédie-Française patinás társulatába, de mivel minden vágya Moliére Fösvényének eljátszása volt, Jean Girault segítségével ő maga rendezte meg filmen.
07. 31. 15:59 Hebrencs, akarnok, fontoskodó, szüntelenül nyüzsgő, rettegett kiskirály, vagy minden hájjal megkent intrikus, nagyravágyó és pitiáner, dühös és rémült, szerelmes és bűnbánó. Ezek mind Louis de Funės arcai. Annak az ezerarcú, pontosabban ezer grimaszú komikusnak, aki ma 100 éve, 1914. július 31-én született. Egyik legjobb filmjében, a Királyasszony lovagját parodisztikusan átdolgozó Felszarvazzák őfelségét című moziban Funės spanyol grandot alakít és tulajdonképpen nem is áll ettől messze: spanyol arisztokrata ősök leszármazottja, akinek gyémántmetsző apja azért választotta Franciaországot új hazának, mert a család ellenezte házasságát. Funès, teljes nevén Louis Germain David de Funès de Galarza nem volt túl jeles tanuló, hamar kimaradt a középiskolából, többféle munkába belekapott, végül a legtartósabb bárzongorista állása lett. Ez lett a szerencséje, mivel a vendégeket nem csupán játéka ragadta meg, hanem az is, ahogyan zongorázás közben "pofákat vágott. "
2021. július 31. 17:19 MTI 107 éve, 1914. július 31-én született Louis de Funès, a francia filmművészet egyik legnagyobb komikusa. Több mint 130 filmben és 100 színdarabban játszott, igazi műfaja a burleszkbe hajló vígjáték volt, amelyben megcsillanthatta ezerarcúságát, gesztusainak és mimikájának sokféleségét. Régi sevillai nemesi család leszármazottjaként született a Párizshoz közeli Courbevoie-ban Louis Germain David de Funès de Galarza néven. Különös érzéke volt a zenéhez, a rajzhoz és a mókázáshoz, a tanulás azonban kevésbé izgatta. Apja szűcsnek szánta, ő be is iratkozott a szakiskolába, de hamar eltanácsolták folytonos nyüzsgése miatt, így végül fényképészeti iskolát végzett. Többféle foglalkozásba is belekóstolt, többek közt önkéntes tűzoltó is volt, 1936-ban kötötte első és rövid házasságát. A második világháború kitörésekor a Pigalle egyik bárjában zongorázott, itt ismerte meg a neves író, Guy de Maupassant unokahúgát, akit 1943-ban feleségül vett. Funès filmes pályája egy ajtónálló aprócska szerepével indult 1945-ben, ezt epizódszerepek követték.
A többmagos processzorok jövője • Az hogy a magok száma, akár ha lineárisan is növekszik, nem feltétlen hoz majd mindig akkora teljesítménynövekedést • a processzor feldolgozó képessége sokkal nagyobb, mint ahogy azt a RAM memória követni tudna • a memória sávszélességének fejlődését a processzorok fejlődésével egyetemben ütemeznék Látható, hogy mekkora is az említett teljesítmény csökkenés a magok növekedése, és a memória sebességének lassú fejlődése miatt.
Elvi szinten a hatékony SIMD kód programozása a legnehezebb, de ez függ attól is, hogy milyen széles vektorokat kezel a hardver. 128 bites vektorok kihasználása relatíva könnyű, de efölött már akadnak nehézségek. Az adatpáhuzamos modellek szempontjából fontos kiemelni, hogy a SIMD és a SIMT lényeges különbsége, hogy előbbit a függőség, míg utóbbit a kihasználtság limitálja. Különbség a kétmagos és a négymagos között | Hasonlítsa össze a hasonló kifejezések közötti különbséget. Ha sok az adott kódban a függőség, akkor egyszerűen nem lehet jól munkára fogni a hardveren belüli vektorfeldolgozókat, mivel a szükséges adat még kiszámításra vár. Ez nyilván csökkenti a hatékonyságot. A hardvernek ilyen problémája nincs a SIMT modell mellett, viszont ahhoz, hogy a temérdek feldolgozót kihasználja a programozó, rengeteg programszálat kell párhuzamosan futtatni. Minél kevesebb a futtatott szál, annál kisebb a hardver kihasználtsága. Természetesen az SMT esetében is kell számolni limitációkkal, de ez leginkább attól függ, hogy a programozó milyen hatékonyan képes a szálak közötti szinkronizációt biztosítani, illetve figyelembe kell venni, hogy a túl sok szinkronizáció már ronthatja a teljesítményt, így az adott feladatra érdemes csak annyi magot használni, amennyivel még hatékony lehet a feldolgozás.
További hibája, hogy teljes képernyős alkalmazások esetén taskot kell váltanunk a módosítások végrehajtásához, ez pedig számos esetben hibát vagy hibás működést eredményezhet. Hasznos tanácsok Pár hasznos dolog, amire érdemes odafigyelni, ha programjainkat kézzel rendeljük processzorainkhoz: - A rendszerfolyamatokat sose állítgassuk, kivéve ha pontosan tudjuk, hogy mit teszünk! Ha valamit elrontunk, azzal instabil vagy hibás működést okozhatunk! - Figyeljük meg alaposan, mely programok hogyan "szeretik" használni a processzor(mag)okat, majd ennek megfelelően társítsuk azokat a különböző egységekhez. - A hiperszálas processzorokról érdemes azt tudni, hogy a "második", virtuális processzor a valódi processzorral nem egyenértékű, a teljes processzorteljesítménynek mindössze 5-15 százalékát nyújtja. Ezért virtuális processzorunkon nem érdemes teljesítményfaló programot futtatni, de mondjuk egy kis teljesítményigényű, állandóan futó program - mondjuk a Winamp - jól elvan rajta. A profi eszköz Az általunk most bemutatott THG (Tom's Hardware Guide) Task Assignment Manager már sokkal jobban megfelel a célra.
Ennél is fontosabb, hogy a Linux rendszerek futtatása sok futó folyamatból áll, amelyek mindegyike felváltva használja a CPU-t. Ha több mag áll rendelkezésre, az azt jelenti, hogy amikor két feladat egyszerre igényel CPU-időt (ami sokra fog történni), akkor a kernelnek nem kell választania. Úgy gondolom, hogy ez valódi különbséget jelent a rendszer reakciókészségében. A GIMP néhány művelete több mag előnyeit fogja kihasználni; mások nem, de ez egy aktív fejlesztési terület, és várhatóan idővel javulni fog, ha naprakészen tartja a GIMP verzióját.