Ha valaki mással történne az, ami velünk, már biztos, hogy elmondtam volna a véleményem. Azzal kezdtem volna, hogy ez a kapcsolat mennyire nem normális... Mennyire beteges az, hogy a lelki abúzus, a megalázás, a hazugságok, és a folyamatos viták ellenére sem képes valaki a szakításra. Sokkal könnyebb dolgom lenne, ha nem lennék halálosan és végtelenül szerelmes beléd. Még soha, senki sem volt rám ilyen nagy hatással, mint amivel te léptél be az életembe. Már az első randin tudtam, hogy képtelen leszek nélküled élni. Olyan tagadhatatlan és visszavonhatatlan vonzalmat éreztem irántad, ami csak nagyon ritkán adatik meg az embernek. Ha egyszerű és klasszikus kapcsolatom lenne veled, már biztos, hogy elengedtelek volna, és nem érdekelnél. A köztünk lévő vonzalom néha egy szempillantás alatt csap át taszításba, talán éppen ez az, ami élteti a kettőnk kapcsolatát. Velvet - Trend - A haldokló Facebook legmélyebb bugyrai. Már több mint négy éve ülünk azon a hullámvasúton, amiből egyikünk sem képes kiszállni. A mélységek és magasságok váltakozása néha kiszámíthatatlan, hiszen több hét különélés után néha elég egy kétszavas üzenet ahhoz, hogy újra egymás mellett ébredjünk, és abban a gyönyörű pillanatban azt érezzük, hogy örök hűséget akarunk fogadni egymásnak.
Az alapvető kérdés, amibe mindig újra és újra belebotlom, a "ki alkalmazkodjon a másikhoz" kérdése. Számomra... Az ember hiába igyekszik rátalálni a pillanatra, amikor a katasztrófák sora kezdetét vette, rá kell döbbennie:... Piszkos nagy, pocsék háború lesz. A lángba boruló Balkán felperzseli Európát, az iszlám Ázsiát, és akkor a... A nyertes tudja, mi lesz a következő lépése, ha veszít, ám nem beszél erről; a vesztesnek fogalma sincs, mit tesz... A jó könyv arról ismerszik meg, hogy akárhányszor olvassuk, mindig más. Mindenki csalódást fog okozni: mindenki, akiben bízol, mindenki, akit megbízhatónak hiszel. Amikor a saját sorsukról... Ha hagyod, bármelyik szó nevetségessé válhat.
A VARIDANCE örökös tagja lett Széchenyi Krisztián táncművész, akivel 10 éve együtt lüktet bennük a világ. Tehetséges, képzett és magabiztos; ifjúkori lendülete, tánc iránti elkötelezettsége temperamentumos produkciókban ölt formát s válik látványos színpadi valósággá. KISALFOLD - Mark Rutte: Magyarországnak igaza volt. A VARIDANCE az a világra folyamatosan rácsodálkozó gyermek, aki ha zenét hall, táncra perdül, aki nem foglalkozik azzal, hogy éppen a székén kellene ülnie csendben és illedelmesen és az sem számított neki soha, ha a táncban a maga útját járja. A VARIDANCE maga a szenvedély, csak mozog, lüktet, ahogy mindig is "Benne lüktetett a világ", ha valami dallamot hallott, semmi másért, egy dologért: a tánc szeretetéért, a táncért önmagáért.
Én is szívesen látogatom az edzőtermet, sokak szerint fanatikus vagyok. Lehet, hogy így van, de szerintem, aki elkezdi, és megérzi, hogy milyen pozitív hatással van az élete minden területére, könnyen ugyan ebbe a "hibába" eshet. Történelmi vezetékneve csodásan cseng, ő maga is csodálatraméltó ember, de ettől még ugyanolyan hétköznapi életet él, mint bármelyikünk, a fényűzést csak édesapja elbeszéléseiből ismeri. Gróf Széchenyi Krisztián táncosként keresi a kenyerét, nemrég szakított a barátnőjével, időnként ide-oda tologatja a sárga csekkeket és a diákhitel is nyomja a vállát. Való világ A 32 éves Széchenyi Krisztián Újpalotán egy bérelt panelban, nevével és származásával sosem kérkedik. Miért is tenné? Már nem a századfordulós éveket éljük. "A Magyar Táncművészeti Főiskola néptánc szakán végeztem, jelenleg profi táncosként dolgozom, de nem keresek annyit, hogy saját lakásom legyen. Olykor tologatom a csekkeket, és bizony meg kell fontolnom, mit teszek a kosárba. " - nyilatkozta a Story magazinnak az ifjú Széchenyi.
Látogató A tér testamentuma című kiállításban (Fotó/Forrás: Csákvári Zsigmond / MANK Galéria) "Mindig is foglalkoztattak a képzőművészeti alkotásokban rejlő mögöttes tartalmak, a koreográfiáimban gyakran indulok ki ilyen sűrű mondanivalójú képekből. A két terület párhuzamosan jelenik meg a művészetemben. A színpadképet is legtöbbször egyfajta festményként képzelem el, amely képes elemelni a látottakat és tágabb asszociációs keretet megnyitni a nézők előtt" – mondta el Gergye Krisztián. Megnyitóbeszédében Áfra János megjegyezte: " A tér testamentuma cím – a Biblia két nagy részét felidézve – valamiféle transzcendens távlatot sugall, mintha itt a tereket érintő szövetségről lenne szó, vagy épp a terek végrendelkezéséről, amely viszont szövegek helyett képi helyzetek megragadásával történik. Nem véletlen, hogy az egyes munkák cím nélkül tűnnek fel a galériában. Azt mutatja fel ez a kiállítás, amit az ember által épített, majd a használat után elhagyott, a természeti erők által szép lassan visszafoglalt terek kifejezni képesek. "