Most, hogy olvasom ezeket a sorokat, nem tudnék mást elképzelni ide, mint a Kisherceg gondolatait. És nem csak a rózsa miatt… Már tudom, hogy mindenkinek nehéz, még ha nem is mondják ki. És nem kell szégyenkezni, ha néha sírunk vagy eszünkbe jut, hogy milyen jó is volt, amikor csak úgy elugrottunk moziba. Ez különbözteti meg az embereket a robotoktól. Hogy vannak érzéseink. Néha fáj mindenünk, néha a hátunk közepére sem kívánjuk az éjjeli etetést, de ettől nem vagyunk sem kevesebbek, sem rosszabb anyák. Mióta így érzek, azóta képzeljétek Zénó kevesebbet sír. És abban is hiszek, hogy a Jó Isten nem véletlenül mutatott utat nekünk azon a délután. Ő az én Rózsám - nemez kitűző - Meska.hu. Mert akkor és ott valami végérvényesen megváltozott. Felelős ember, szülő, de leginkább felnőtt lettem.
Ez a relikvia, most is megjelenik a díszletben, mintegy megidézve az írónőt. A tervezési időszakban, mikor a rendezővel közösen válogattuk a bekerülő verseket, írásokat, Szabó Ágnes igazgatónő felkérte Gerendás Pétert, legyen zenei partnerem az önálló estemen. Egy szál gitárral kísér, nyolc verset zenésített meg, úgy érzem, nagyon jól össze tudunk dolgozni. Művészileg és emberileg is olyan találkozás született, ami egy fantasztikus másfél hónapos próbaidőszak után megteremtette a színpadi csodát. Az én rózsám gitár. Nem a nagyszínpadon játszom, hanem a stúdiószínházban. Életemben először volt az, hogy egyedül kell kiállnom. Nekem is nagy kérdés volt, hogy az egyéniségem elbír-e, kétszer egy órát? Vagyok-e annyira izgalmas, hogy ezzel a hosszú, és nehéz előadással lekössem a nézők figyelmét? Szerencsére úgy érzem, ragyogó időben talált meg ez a darab, akár a pályámon, de akár a nőiességemben is. Most értem be saját magamban, most értek össze a lelkemnek, a technikai tudásomnak, a gondolatiságomnak a felhalmozott értékei.
Tha Shudras: megjelent az új videó, a Süss fel nap Trap kapitányék friss klipje kapcsolódó dalok Furkó Ferkó: Túl szőrös Túl szőrös a nunád, nem valami szép. Ez a te nagy hibád, de mégis megduglak. Refr: Gyere korbáccsal vagy a hólánccal, nekem mindegy úgyis már. De ha nem tetszem akkor is esküdj m tovább a dalszöveghez 24154 Furkó Ferkó: A fogadat ne használd //Te miattad nem vagyok oly bátor, mint egy állat. Te miattad böködi sok mókusszőr a számat. De százszor mondtam már, hogy rövidre nyirasd le, mikor a puncid nyalom, akkor hull a k 14389 Furkó Ferkó: V-betűbe tedd a lábad V-alakban repülnek a darvak, Az ablakban vagy b*sznak vagy sz*rnak. Gyere rózsám a kertünk aljába, oszt tedd a lábod V-betű formába. Nem megyek én a kertünk aljába, gyenge vagyok én 11758 Furkó Ferkó: Egy cici, két cici Egy cici, két cici, száz cici, jaj, drága Marcsim imádom a melledet. Julcsika, Tercsike, Marcsika, jaj, egész éjjel csak veletek hempergek. Az én rózsám – tehetséges fiatalok örömzenélése karantén idején | Felvidék.ma. Jaj, de szép a lábad Katica, de Katica, de még 11253 Furkó Ferkó: Elment a Lidi néni a szexboltba Elment a Lidi néni a szexbolba, de csuhajja.
Értékelés: 29 szavazatból Az aktuális rész ismertetője: József Attila: Gyermekké tettél című versét Őze Áron adja elő. A műsor ismertetése: "Manapság, ha egyáltalán beszélünk, gondolkodunk is költészetről, igen önző módon tesszük. Az én versem, kedvenc versem, mintha rólam írták volna - így sajátítjuk ki a sorokat. Pedig a vers mindenkinek szól. József attila gyermekké tettél vers elemzés. Akár elefántcsonttoronyból, akár a harcmezőkről, akár a szeretett hölgy ablaka alól - a költő már nem magának, a mindenségnek írja tollal, pennával, kattogó írógéppel, ma pedig villódzó monitor előtt a strófákat. Ha eljut hozzánk, bennünk alakul, él tovább. Mindannyiunkban. 15 éven át a Magyar Televízió juttatta el a virágirodalom kiemelkedő verseit a nézőkhöz. Ha esténként megszólalt a hárfa ismerős hangja, mindenki tudta, kicsit megáll az idő. Néhány percre semmit sem kell tennünk, csak hallgatni, befogadni, értelmezni, érezni. 157 szerző 782 alkotása engedte meg mindenkinek, hogy néhány pillanatra csak maga legyen, csak ízlelgesse a szavakat, rímeket, képeket, dallamokat.
József Attila gyönyörű versének címe ez, melyet pszichoanalitikusához írt. Most talán nekünk kellene ezzel a címmel verset írnunk, igaz, nem egy pszichoanalitikushoz, hanem valakihez, aki inkább rászorulna a terápiára, mint mi. József attila gyermekké tettél verselemzés. Igaz, talán a nemzetre is ráférne egy kis kezelés, talán nem ártana leszámolni évszázados illúzióival, képzelegéseivel, identitászavaraival, rögeszméivel és nem lenne hátrányos megfékezni időnkénti pszichomotoros nyugtalanságát sem. Ha ezt a nemzetet le lehetne fektetni a pszichoanalitikus heverőjére, igen hamar kiderülne, hogy mániás-depresszióban szenvedünk, élen politikusainkkal. Az elmúlt fél évszázadban azért meglehetősen sokat javult az állapotunk, köszönhetően a bennünket körülvevő stabilitásnak és kiegyensúlyozott életvitelnek, - az ember azt képzelte volna, hogy az ölünkbe pottyant szabadság majd felgyorsítja a gyógyulás folyamatát, de tévedtünk. Minden tekintetben visszaestünk és a társadalom ma betegebb, mint valaha volt. Olyan tünetekkel találkozhatunk, melyekről azt gondoltuk, hogy a betegségből, melyet e tünetek jeleznek már régen kigyógyultunk, és esély sem nagyon látszik arra, hogy belátható időn belül vissza tudjuk szerezni az egészségünket.
Abban a felemás világban, amit ma szocializmusnak hívunk elkezdődött az új polgárság világrahozatala, egy családjáért, tágabb környezetéért és az országért egyaránt felelősséget érző, érte tenni is akaró és tudó meglehetősen széles réteg megszületése. Szocialista polgárság – fából vaskarika? József Attila: Gyermekké tettél - Magyar versek. Ugyan, dehogy! Polgárnak lenni ugyanis nem megy kinevezéssel, mint erre történt nem is oly rég kísérlet, a polgár egy speciális állatfaj a társadalmon belül, aki generációk felhalmozott tudását, mentalitását, szokásait és értékrendjét hordozza, mint családi örökséget. A polgár nem kiszolgáltatottja környezetének, hanem alakítója, nem másoktól várja a megváltást, hanem maga teremti meg magának a számára megfelelő élet feltételeit, és ennek érdekében inaszakadtáig dolgozik. A polgár független, önálló - véleményében és egzisztenciájában egyaránt, művelt és okos, és tudja, hogy a kapitalizmusban csak és kizárólag önmagára számíthat. Igazodott ő a szocializmusban is a külső körülményekhez, de ott sem akceptálta a rátelepedni kívánó államot és többségük társadalmi helyzetéből adódó magabiztossággal irányította a saját életét.