Schaár Erzsébet Utca JPM belépő – infók itt Az épületet Janáky István tervezte 1985–86-ban, posztmodern stílusban. 1991-ben helyezték el benne az alkotást, az először 1974-ben Székesfehérváron, majd '75-ben a svájci Luzernben kiállított – eredetileg és ideiglenesen hungarocellből készült – kompozíció időtállóbb anyagú rekonstrukcióját. Schaár Erzsébet művészetének eme összegzése tér és ember kapcsolatának, tér és idő korrelációjának szuggesztív megjelenítése, mely egyebek között neves magyar művészek portréit (Szabó Lőrinc, Patkós Irma, Psota Irén), illetve környezeti alkotásokat (Kirakat, Tükörszoba) foglal magába, végleges változatában gipszből formázva. Schaár Erzsébet Utca JPM belépő Hirdetés
Schaár Erzsébet művészetének eme összegzése tér és ember kapcsolatának, tér és idő korrelációjának szuggesztív megjelenítése, mely egyebek között neves magyar művészek portréit ( Szabó Lőrinc, Patkós Irma, Psota Irén), illetve környezeti alkotásokat (Kirakat, Tükörszoba) foglal magába, végleges változatában gipszből formázva. A székesfehérvári Csók István Múzeumban 1974-ben mutatták be 24 méteres "Utcát". Az életnagyságú alakokból és építményekből álló, monumentális együttes hungarocellből van megformálva, továbbá textilből, kócból, növényekből, tükörüvegből. Később bemutatták Luzernben, részleteit a Velencei Biennálén, majd Stockholmban, végül Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában. Később pécsi múzeum tulajdonába került. A törékeny műveket aztán gipsz és műanyag változatban készítették el. " Schaár Erzsébet az "Utca" együttesében zárt és nyitott tereket alakított szobrokká. Épületfalak, ajtók, ablakok idézik meg ember és környezet kapcsolatát. A szobor-utca kompozícióban az életnagyságú szoboralakok ugyanúgy viselkednek, mint a valóságban: kinéznek az ablakon, állnak a falaknál, de mozdulatlanul, időtlenül léteznek ebben a térben.
Schaár Erzsébet " Utca " című művének védőépületeként emelt posztmodern hatásról árulkodó konstrukciója a pécsi múzeum. építész tervező: ifj. Janáky István, Meditz László a tervezés/építés éve: 1985/1986-90 fotó: © Röder Attila, © Hajdú József A művésznő 1975-ben hátrahagyott alkotásának helyet adó épület Janáky István és Meditz László közös terve alapján, kissé vontatott ütemben ugyan, de 1990-ben átadásra került a Káptalan utcai múzeumi negyedben. A város domborzati viszonyaihoz idomuló, épített környezetébe lágyan simuló nyeregtetős tömeg a 20. század egyik legjelentősebb képzőművészeti alkotása. A kiállítótér és a benne elhelyezett mű viszonya fontos kompozíciós gondolatiságot tükröz, hiszen a ház kifejezetten a szobor elhelyezése céljából készült, így kölcsönösen szolgálják egymást, és alkotnak harmonikus egységet. A tervezésnél lényeges volt, hogy a szoboregyüttes kellőképpen elhatárolódjon a pécsi környezettől, mégis kapcsolódjon a külvilághoz. A hátrahúzott utcai homlokzat, a melléképület jelleg igyekszik ezt a viszonyt erősíteni.
A pécsi múzeum tulajdonába került kényes, törékeny anyagú műveket gondos kísérletek után, többévi munkával időtálló gipsz és műanyag változatban készítették el. Az Utca 1991-től látható a Káptalan utca 5. számú múzeumépület kertjében, önálló védőépületét Janáky István építész tervezte. Schaár Erzsébet az Utca együttesében zárt és nyitott tereket alakított szobrokká. Épületfalak, ajtók, ablakok idézik meg ember és környezet kapcsolatát. A szobor-utca kompozícióban az életnagyságú szoboralakok ugyanúgy viselkednek, mint a valóságban: kinéznek az ablakon, állnak a falaknál, de mozdulatlanul, időtlenül léteznek ebben a térben. A szemlélő azt érezheti, hogy nagyon régen, már a múltban is ott voltak, és a jövőben is ott lesznek. Ők a múló időben állandósult lények, az ember–tér–idő egymásra utalt, kikerülhetetlen összetartozásának művészi megjelenítői.
Építészeti elemek is foglalkoztatni kezdték; ekkortól alkalmazta a könnyű hungarocellt, amelyből – mint késsel vágható, könnyen fűrészelhető anyagból – már életnagyságú tereket hozott létre. Ezekben a terekben az enteriőr és figura kapcsolata komplett, végleges egységben jelent meg. 1970-ben a Műcsarnokban életmű-kiállítása volt, majd két évvel később Antwerpenben és Genfben állított ki. 1977-ben a duisburgi Wilhelm Lehmbruck Múzeum emlékezett meg róla. Számos köztéri szobra áll Budapesten, Kecskeméten, Miskolcon, Pécsett, Tihanyban és másutt. Hagyatékának jó része a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban van. Az Utca [ szerkesztés] 1974-ben Székesfehérváron mutatta be az eredetileg hungarocellből készült Utcá t, amelynek falai között, ablakai mögött korábbi művei is megjelentek: tudósokról, politikusokról, művészekről készített portréi. Az Utca más változata egy évvel később Luzernben jelent meg. A mű 1985–91 folyamán időtállóbb gipszből is elkészült, mely fölé Janáky István tervei szerint védőépületet emeltek a pécsi Káptalan utcában.
Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
- Ne add el! - Ne változtasd! 4. 11:29 Szignóképek Feltöltő Azonosító 81617 Feltöltve 2011. 03. 31. 15:10 Felhasználási jogok Vízjel nélküli változatra van szükséged? A megadott felhasználhatóságtól eltérően használnád a fájlt? Kérj egyedi engedélyt a feltöltőtől! Feltöltő Azonosító 479832 Feltöltve 2022. 17:02 Felhasználási jogok Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4. 0 Nemzetközi Vízjel nélküli változatra van szükséged? A megadott felhasználhatóságtól eltérően használnád a fájlt? Kérj egyedi engedélyt a feltöltőtől! HLT 22. 17:02 Összesen 2 szignókép és 5 fotó az alkotóról.
Személyes ajánlatunk Önnek Akik ezt a terméket megvették, ezeket vásárolták még Részletesen erről a termékről Bővebb ismertető Stern Rózsa Ibolya,, Mengele-lány" volt. Egyike a sokaknak, akiknek el kellett szenvedniük Josef Mengele kísérleteit. Egyike azon keveseknek, akik ezt túlélték. 1944 júniusában több százezer zsidót indítottak útnak marhavagonokban Ibolya hazájából, szlovákiai magyar területekről. Senki nem tudta, hová tartanak, mi következik. Ibolyának Auschwitz-Birkenau, Ravensbrück, Buchenwald és Neustadt bei Coburg. Négy állomás, négy haláltábor, kitörölhetetlen borzalmak színhelyei. Ibolya, mint oly sokan, mindent elveszített: otthonát, családját, szeretteit. De soha nem veszítette el a reményt, és volt benne elég erő ahhoz, hogy megkockáztassa a szökést. Ráadásul neki köszönhetően fogták el a birkenaui láger egyik embertelen felügyelőnőjét is. Ibolya évtizedekkel a vészkorszak után, már Viola néven mesélte el emlékeit Veronika H. A Mengele lánya c. életrajzi regény bemutatója és beszélgetés a könyv társszerzőjével a Füleki Városi Könyvtárban | Paraméter. Tóth újságírónak. Memoárja az ő és mások sorsát örökíti meg - olyan sorsokét, amelyeknek nem lenne szabad feledésbe merülniük.
Bár Éger Edit tudta, hogy Mengele küldte gázkamrába a szüleit, összeszorított foggal a Kék Duna-keringőre kellett táncolnia az emberkísérleteiről hírhedt náci orvos előtt. A lány túlélte a holokausztot, 70 évvel később a CNN-nek mesélt. 17 évesen kellett táncolnia az auschwitzi haláltáborban Éger Edit Évának Josef Mengele, a hírhedt orvos előtt. A lány közben tudta, hogy a zsidó embereken kísérletező orvos felel a szülei haláláért. A most 87 éves holokauszt-túlélő a CNN -nek mesélt hátborzongató élményéről – írta a Blikk kedden. Amikor a vonat megérkezett Éger Edit családjával Auschwitzba, Mengele felsorakoztatta a marhavagon utasait a peronon. Az orvos rábökött Edit anyjára és intett neki, hogy lépjen balra, mire a lány szó nélkül követte. Mengele ekkor megragadta, és azt mondta neki, hamarosan újra látja az anyját, csak lezuhanyozik. "Sosem felejtem el a tekintetét" – mondta a túlélő. Mengele gázkamrába küldte a magyar lány szüleit. Hetekkel később Mengele a női barakkba ment, hogy valakit találjon, aki szórakoztatja.
Helena Citron azt mondja, azért ment el végül, hogy elmondja az igazat. A jó és a rossz dolgokat is. Wunsch ápolta, amikor tífuszos volt, ugyanakkor erőszakos és kiszámíthatatlan is volt, aki vadul ütlegelte a foglyokat. Ez a nehezen felfogható ambivalencia teszi elképesztően izgalmassá ezt a két embert és a sorsukat, amelyet látszólag a történelem alakított, de valójában ők maguk is alakították, és ezáltal egy szürke zónába lavírozták magukat, ahol nincsenek fekete-fehér kérdések és válaszok. Franz Wunsch szadista SS-tiszt volt, de megvolt benne a gyengédség is, képes volt a szeretetre és az együttérzésre. Helena Citron egyrészt kiszolgáltatott áldozat volt, ugyanakkor erős nő, aki mindent megtett azért, hogy életben maradjon, és megmentse a hozzá közel állókat. Volt olyan túlélő, aki a bécsi tanúskodását soha nem tudta megbocsátani, más szerint morálisan az volt az egyetlen helyes döntés, ha a tárgyaláson elmondja az igazat. Helena Citron pedig, miközben a történelem folyton az életével játszott, nem tehetett mást, mint hogy a saját belső iránytűjében bízott.