Lédával A Bálban Keletkezése

Regisztrált Könyvelő Feltétel

Tantárgy: Magyar irodalom Téma: Ady Endre: a Lédával a bálban és az Őrizem a szemed című verse Osztály: 8. Oktatási célok: Ady Endre, Lédával a bálban és Őrizem a szemed című verseinek megismerése Fejlesztési területek: gondolkodás, kreativitás, rendszerezés, asszociáció, összehasonlítás, lényegkiemelés, beszédkészség, retorikai készségek, értelmezés, együttműködés, érvelés. Didaktikai feladatok vezetés 1. Előkészítés Az óra menete Módszertan Jelentés, köszöntöm az osztályt Tanár-diák II. Fő rész 1. Diákjaim aranyköpései: XII.D - Verselemzés - Ady: Lédával a bálban. A versek megismerése A versek sorainak rendezése (5 perc) - A diákokat 6 csoportba osztom, úgy, hogy minden csoport heterogén legyen a diákok képességei szerint. - A csoportoknak kiosztok egy-egy borítékot, amiben vagy a Lédával a bálban vagy az Őrizem a szemed című vers van összevágva soronként. - A csoportnak sorrendbe kell rakni a vers sorait. A versek meghallgatása művész tolmácsolásban - A két verset művészi tolmácsolásban hallgatjuk meg, így a csoportok tudják ellenőrizni, hogy a verssorokat jó sorrendbe állították-e. Csoportmunka 2.

Diákjaim Aranyköpései: Xii.D - Verselemzés - Ady: Lédával A Bálban

– május 14. A 2022/2023-as tanév várható szorgalmi időszakai I. Elválások és egymásra találások sorozata volt ez a szerelem. Így lett ez a viszony mindkettőjük számára egyszerre üdvösség és kín, öröm és gyötrelem; olyan érzés, mely nem boldogságot ad, hanem izgalmat, olyan szüntelen feszültséget, melyből költeményei táplálkoztak. Szerelmükbe a hiányérzet fészkelte be magát, állandó kísérője lett a hiábavalóság tudata s a halál hangulat. Nincs az örömnek egyetlen tiszta hangja ebben az érzelemben, s így a szerelem minden mozzanata bús, tragikus színt kap, mintha a szerelmesek mögött mindig ott állana a halál. Bonyolult, sok szálból összeszőtt, ellentmondásos és vigasztalan érzelem volt az övéké, de egyben megrendítő. A diszharmonikus szerelem fő motívumai jelennek meg a Héja-nász az avaron (1905) című költeményben. Nem boldogságot, búfelejtő idillt sugallnak a jelképek, hanem vergődő nyugtalanságot, örökös mozgást, gyötrelmes fájdalmat és céltalanságot. A szerelmesek szimbóluma a ragadozó héjapár; a nász: dúló csókos ütközet, egymás húsába tépés.

Áldásadás a vonaton A tengerbe most hanyatlik a Nap, Most fut leggyorsabban a vonatunk, Most jön a legtöbb, nagy emlékezés: Megáldalak. »Áldjon meg az Isten Minden jóságodért, Sok hallgatásodért És gonoszságodért. Sok rossz, bántó szódért Áldassál melegen, Sok hidegségedért Hevülj a szívemen, Úgy is vége most már, Úgy is ezer bajom, Oktalanság árán Kész a ravatalom. Hát én megáldalak, De amíg áldalak, Csókolj, de ne nagyon. Áldva, csöndben, békén, Emlékkel és csókkal Akarlak elhagyni, Meleg után fagyni, Egyedül maradni, Egyedül érezni, Egyedül meghalni, Áldjon meg az Isten. « A tengerbe most hanyatlik a Nap, Most fut leggyorsabban a vonatunk, Most jön a legtöbb, nagy emlékezés: Megáldalak. Léda a hajón Hurráh, jön az Öröm hajója És hozza Lédát már felém. Virágos, pompás szőnyegén, Én asszonyom, már látlak, látlak: Hajadban a vérvörös rózsa. Ugye kivánsz? Én is kivánlak. Hurráh, mi rég nem láttuk egymást. Óh, jaj, szédülök itt a parton. Óh, jaj, most mindjárt itt leszel, Kérdezlek majd és kérdezel És összecsap két szomju-lélek És fejemet kebledre hajtom.