Az Ír Kritika 14

Guess 5 Válaszok

Az Ír - Bemutató, Kritika - YouTube

Az Ír Kritika 2022

"Szeretnénk, ha" beton "lett volna bennünk - mondja, miközben mozdulatlanul ül, és megfogja a kezét, amely megmentette. Gát a fiatal férfiak érzelmi leplezésének ábrázolása a kultúránkban a gátig átvitt értelemben repedésig, lehetővé téve számukra, hogy bizalmasan bánjanak egymással a konkrét táj adta magánéletben. Az ír kritika 15. In Gustav, amelyet Ken Williams és Denis Fitzpatrick rendezett, egy ember olyan dallal küzd, amelyet egyszerűen nem tud kibújni a fejéből. Will (Sean T. O'Meallaigh) elalszik a Amhrán na bhFiann (az ír himnusz) a televízió zárásakor játszik, és másnap titokzatos dallammal a fejében ébred. Will főnöke kihallja tétlen dúdolását, és a dalt azonosítja Jupiter, Az A bolygók írta Gustav Holst brit zeneszerző, megjegyezve, hogy "jó látni, hogy valaki értékeli a kultúrát", ami arra készteti Willet, hogy büszke legyen megmagyarázhatatlan finomítására. Aznap éjjel, amikor nem tudott aludni, a fürdőszobai tükörben néz szembe egy testetlen hang, "Gustav" beszédével, és az eszkalálódó zene kezdi elnyomni saját gondolatait.

Mégsem adták be a derekukat a régi nagy forgalmazók, nem úgy a Netflix, ami kizárólag televíziós gyártásra és bemutatóra van szakosodva. Így készülhetett el a film, amit már a kevesek számára elérhetővé tett díszbemutató után mestermunkának titulálnak, Pacinonak pedig elméletben már oda is adták az idei Oscar-díjat a címszerepért. A nagybetűs mozi Elsősorban mégsem a mozifilmgyártóknak köszönhető az, hogy a világ összes pontján, de csupán egy-egy alkalommal a nagyvásznon is láthatjuk a filmet. Scorsese adott hangot annak, hogy manapság milyenek is a mozik. Nagyon finoman fogalmazott, amikor azt mondta: bizonyosan van igény a manapság tucatszámra gyártott szuperhősös dolgokra, ezt alátámasztják szinte minden esetben a bevételi adatok, de az egésznek bizony már nincs köze ahhoz a nagybetűs mozihoz, amelyek között ő felnőtt, majd készített. Az ír: Öreg gengszter, nem vén gengszter. A kérése az volt, hogy legalább egyszer legyen alkalma megtekinteni a saját alkotását egy színházteremben, ahogyan azt az elmúlt évtizedek során mindig meg is tehette.