Domokos Pál Péter elmondja életét Balogh Júliának, Vita Kiadó, Budapest, 1988 Rendületlenül... Márton Áron, Erdély püspöke, Szent Gellért Egyházi Kiadó, Szeged, 1989 Múltbanéző. Tanulmányok; szerk., sajtó alá rend. Fazakas István; Magvető, Bp., 1990 Moldvai útjaim, Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2005, ISBN 9789738687653 Források [ szerkesztés] Magyar néprajzi lexikon I. (A–E). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977. 603. o. ISBN 963-05-1286-6 Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981. (2006. június 30. ) " Százöt éve született Domokos Pál Péter ". Hargita népe. (Hozzáférés ideje: 2009. október 4. ) [ halott link] Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003. (Hozzáférés: 2009. ) Petőfi Irodalmi Múzeum: Domokos Pál Péter díjai a díjazottak adatbázisában. ) [ halott link] További információk [ szerkesztés] Király István: Domokos Pál Péter – a román állam és nép ádáz ellensége [2] Almási István (2001). "
Az anyaországot Andrásfalvi Bertalan művelődésügyi miniszter, valamint a társadalmi-tudományos élet több kimagasló személyisége képviselte. Ugyanakkor több mint száz moldvai csángómagyar utazott autóbuszokkal a temetésre. Az erdélyi fenyők ágaiból és virágokból készült koszorú és az elhunyt szülei csíksomlyói sírjáról hozott földnek a koporsóra szórása Erdély tisztelgését jelképezte nagy fia földi maradványainál. Benedek Domokos tartományfőnök a temetésen hangsúlyozta: "Nem túlzok, ha azt állítom, hogy Domokos Pál Péter támasz és háttér nélkül, csupán Krisztusba vetett rendíthetetlen bizalommal egyedül nekivágott és nemcsak felkereste, hanem felfedezte a moldvai székely csángó népet. Istentől kapott, különleges hivatástudattól megszállott ember volt. " A temetés napjának délutánján Bálint Lajos érsek gyászmisét mutatott be papi asszisztenciával Domokos Pál Péter lelke üdvösségéért a budavári Nagyboldogasszony (Mátyás) templomban. Meggyőződésem szerint a halálától eltelt harminc év után is Domokos Pál Péter életműve példát és erőt ad mind a mostani, mind a következő nemzedékeknek a szülőföld iránti hűségre, az eszméinkhez való kitartásra és a továbbélésünkhöz nélkülözhetetlen hitre.
Leírás Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság Domokos Pál Péter, az állás nélkül maradt fiatal tanár 1929-ben Székelyföldről elindult Moldvába, hogy ott a Bartók Béla által ismeretlennek minősített csángó népzenét felderítse. Az útja során tapasztaltak azonban rádöbbentették arra, hogy nem elégedhet meg a moldvai magyarok élő népi kultúrájának feltérképezésével, hanem meg kell ismertetni a közvéleményt történelmükkel és sorsukkal is. Így lett A moldvai magyarság egyrészt izgalmas, tudományos nyomozás egy sokáig elfelejtett népcsoport múltjában, másrészt tényfeltáró bemutatása a húszas évek valóságának. A könyv 1931-ben került sajtó alá először Csíkszeredában, és tíz év alatt négy kiadást ért meg. cérnafűzött, egészvászon, kemény táblás, együtt kb. 650 oldal 2000 Ft helyett 600 Ft Most a postaköltségből visszaadunk Önnek 500 Ft-ot könyvutalvány formájában! A kötet megvásárlásával Ön az érdi Tanoda Otthon hátrányos helyzetű gyermekeit támogatja Csak bejelentkezett és a terméket már megvásárolt felhasználók írhatnak véleményt.
s mondja, hogy Románia megtámadta Magyarországot, s mindenki meneküljön az Olton túlra! " [1] Így értesült a háborúról. A csíkiakat Hajdú megyébe irányították, Debrecenben folytatta a Tanítóképzőt. 1917-ben visszatért Csíksomlyóra, ahol 1919-ben szerzett tanítói és kántori oklevelet. Hamarosan a románok behívták, a szászvárosi 92. gyalogezredben szolgált Craiovában. Ez időben megtanult románul, és csak úgy taníthatott, ha letette a román államnak a hűségesküt. A katonaság után Budapestre költözött. Tanítványokat vállalt, kántorként tevékenykedett, a megkeresett pénzt otthonmaradt szeretteinek utalta. Pár év után ő is hazatért. Csíkszeredában tanított. Nehéz volt akkoriban magyar szellemben oktatni, de kis trükkökkel sikerült kijátszani a hatóságokat. Énekkönyvébe felvette a "Desteaptă-te române" [2] -t, így az a cenzúrán átment, a tucatnyi magyar érzelmű népdallal meg senki nem foglalkozott. A csángókkal már kora ifjúságában megismerkedett. Nagy hatással voltak rá a csíksomlyói búcsúba érkező zarándokok.
Talán ez volt az az elképzelés, amely megalapozta a ma is működő csángó-keresztszülő program elvi alapjait. Amerikában "keresztszülőket" kutatott fel, akik jelképes összegért fogadtak örökbe hadiárvákat. A program eleinte jól haladt: "Az első ezer címre hetek alatt megkaptam a 39 000 dollárt. Magam jártam el, hogy igazságosan osszák szét az országban. […] Kaptam a parancsot, hogy le kell állítani az egészet, mert ez propaganda az Egyesült Államok mellett. Egy teljes hajórakományt is visszaküldtek, amiben ezer és ezer ruha érkezett a hadiárvák számára…" [6] Az új világrend más téren sem hozta el számára a boldogságot. 1949-ben fegyelmivel kirúgták a minisztériumból. Vidékre költözött, a moldvai telepesek falujába. Míg családja Budapesten élt, ő Szárászpusztán gazdálkodott. Nem kerülhette el oly sok hazaszerető ember sorsát sem: egyik éjjel nála is kopogtattak. Rendszerellenes összeesküvés vádjával bevitte az ÁVO. Semmit nem tudtak rábizonyítani, kénytelenek voltak kiengedni, ebben talán nemzetközi tekintélye is segített.
A könyv több is, mint irodalomtörténet, hiszen az udmurt történelemmel, folklórral és az írásbeliség kialakulásával is részletesen foglalkozik; ez akkoriban úttörő és nem veszélytelen vállalkozásnak számított. A finnugor irodalmak kutatásának másik kiemelkedő jelentőségű munkája a tíz évvel később közreadott A kisebb uráli népek irodalmának kialakulása című monográfia. A két könyv oroszul, (e népek közvetítő nyelvén) csak a Szovjetunió felbomlása után jelenhetett meg, az első Udmurtföld fővárosában, Izsevszkben (1993), a második Joskar-Olában (1993). Magyar történeti, irodalomtörténeti vizsgálódásait Szkítiától Lappóniáig című könyvében adta közre, melynek sokatmondó alcíme: A nyelvrokonság és az őstörténet kérdéskörének visszhangja irodalmunkban. A finnugrisztikai kutatástörténet tárgykörébe illeszkednek a múlt magyar tudósairól, így Hunfalvy Pálról vagy Kállay Ferencről készült összefoglaló munkái. Számos általa szerkesztett könyv közül kiemelhető a Hajdú Péterrel közösen összeállított Uralisztikai olvasókönyv (1977), valamint a Finnugor-szamojéd (uráli) regék és mondák I-II.