Sokk a veszteség hírére, kontrollált időszak a temetésig Nem lehet összességében definiálni az ilyenkor felszínre törő érzéseket, a gyász különböző szakaszához más és más érzelmek köthetők. Az első állomás a veszteség híre, amikor megtudjuk, hogy szerettünk elhunyt. Ilyenkor a sokk a vezető érzés. Az ember mintha órákig, sőt napokig ködben járna, képtelen felfogni ami történt, sokszor sírni sem tud. Még akkor is így van, ha fel voltunk készülve, esetleg hónapok óta tudtuk, hogy el fogjuk veszíteni hozzátartozónkat. A gyászoló sokszor maga is megijed, mert az első percekben, órákban tényleg nem tud sírni, környezete is furcsán nézhet rá ezért. Pedig teljesen normális jelenség, ez agyunk védekező mechanizmusa – magyarázza a szakember. Fotó: MTI/Ujvári Sándor Ezt követi a rendszeresség, összeszedettség úgynevezett kontrollált időszaka. A temetés megszervezése racionalitást kíván, a fájdalom, levertség kevésbé talál magának utat. Manapság, amikor a szertartásra akár heteket is várni kell, ez az időszak igencsak kitolódik.
A gyászoló pedig egyedül marad, könnyen magába roskad. Ha nagyon mély volt a kapcsolat az elhunyttal, ebben a fázisban fordulhat elő, hogy sokat álmodunk vele, de még ébren is szinte vizuálisan megjelenik előttünk. Sőt, olyan vélt vagy valós testi tünetek is előfordulhatnak, amit szerettünk élt át az utolsó időszakban. Nem szabad magára hagyni és sürgetni Hogyan segíthetünk magunkon, és mit tehet a környezet? A munkáltatóknak a jelenlegi gyakorlatnál sokkal megértőbbnek kellene lenniük, lehetőleg könnyebb munkát adniuk a gyászoló munkatársnak és nem véresen komolyan venni, ha hibázik. A család és a barátok ne érezzék úgy, a temetéssel minden rendeződött, és ne hagyják magára. Vigyék kirándulni, sportolni, szervezzenek programokat, mozdítsák ki, és beszélgessenek sokat vele, viszont ne sürgessék – javasolja az egészségpszichológus. Maga a gyászoló is sokat tehet mielőbbi talpra állásáért. Mindenek előtt töltsünk nagyon sok időt szeretteinkkel főleg ha úgy érezzük, már nem sokáig lesznek köztünk.
Amikor elveszítünk egy részt magunkból "Az illető azt érzi, hogy önmaga egy részét vesztette el, és anélkül sosem lehet boldog" - mondta Holly Prigerson gyászszakértő egy interjúban, melyet egy kutatás kapcsán készítettek. A korábbi felmérésben 233 embert vizsgáltak, akiknek valamennyien szembe kellett nézniük szeretett társuk természetes halálával. Meddig egészséges a gyász? Bár a halál az élet természetes velejárója, szeretteinek elvesztése mindenkire nagy lelki terhet ró. Meddig tart egészséges módon a gyász, és mikor van szükség segítségre? Szakemberrel beszélgettünk. A gyász nem azonos a depresszióval A gyász sóvárgás, vagy depresszió? Kiderült, hogy a másik utáni sóvárgás négy hónap után jut a tetőpontra, míg a depresszió, amely e fájdalmas vágyódás kapcsán törhet rá az illetőre, jóval később csúcsosodik ki. Noha a kutatás módosította azaddigi elképzeléseket a gyászról, nem mondott ellent dr. Elisabeth Kübler-Ross svájci származású amerikai tudós elméletének, amely az 1960-as években vált széles körben ismertté.
Sajnos a romantikus szakítások sokkal többször történnek, mint szeretnénk, és azt lehetne mondani, hogy valamikor valamennyien elhagytak minket. Attól függően, hogy milyen szeretetet érez az adott személy iránt a szünet idején, így vagy úgy lesz a módja annak, hogyan viselje és kezelje. Általános szabály, hogy a szentimentális szünet Általában a gyász bizonyos fázisain megy keresztül, és attól függően, amit korábban mondtunk, attól a szeretettől, amelyet a szakítás idején éreztünk az illető iránt, és más körülmények között, át fogjuk élni ezeket a fázisokat, vagy csak néhányukat.. Ha meg szeretné tudni, mik a gyászfázisok a romantikus szakítás után és így azonosítsa, melyiken megy keresztül jelenleg, ha nemrég szakított partnerével, olvassa tovább ezt a cikket. Minden ponton egy sor olyan intézkedést javasolunk, amelyeket meg kell tennie abban az esetben, ha mindennap jobban és jobban szeretne érezni magát. 1. fázis: veszteség Ebben a szakaszban megtapasztaljuk a meglepetés, csodálkozás, düh, zavartság érzése, mindig attól függően, hogy milyen állapotban volt kapcsolatunk.
Egy Reddit felhasználó érdekes rajongói elmélettel állt elő. Sosem jutott volna eszünkbe! A rendkívül népszerű franchise azzal kezdődött, hogy valakik rossz ember kutyáját ölték meg. Az illető emiatt bosszúhadjáratba kezdett, ami immár három rész óta tart (és hamarosan jön a negyedik is), és elképesztő akcióorgiát és mindenféle harcművészeti kunsztot vonultat fel. Egy Reddit felhasználó szerint azonban a John Wick filmekben ennél sokkal több van. Elmélete alapján összesen öt rész fog készülni, és minden egyes folytatás a gyász feldolgozásának egyik szakaszát jeleníti meg. (Elisabeth Kübler-Ross svájci pszichiáter szerint a haldoklásnak és a gyásznak öt lépcsője különíthető el: az elutasítás, a düh, az alkudozás, a depresszió és az elfogadás. ) "Nem tudom, felmerült-e ez már máshol, de újranéztem az összes filmet, és feltűnt, milyen sokszor utalnak a karakterek a gyászra, a veszteségre és a halálra, aztán úgy próbáltam nézni az egymás utáni epizódokat, mintha a cselekmények a gyász egyes fázisai lennének" – írta az illető, aki ezután részletesebben is végigelemezte a filmeket. "
Nekem egyfajta iránytűként abban segített ez a megközelítés, hogy hamarabb beazonosítottam, hogy melyik a domináns érzés és akkor azzal dolgoztam, arra koncentráltam. Szóval én nem kukáznám csak azért, mert annyian félremagyarázták. Nézzük, hogy mit jelentenek a szakaszok valójában: 1. Tagadás: Az első reakció, a sokk, amikor még szinte fel se tudjuk fogni, hogy ami egy pillanattal ezelőtt még az életünk része volt, az már nincs többé. A tagadásban ott van a kegyelem, ami megóv attól, hogy teljesen összeroppanjunk a fájdalomtól és egyszerre annyit éljünk át, amennyit képesek vagyunk elhordozni. A tagadás nem szándékos, egyszerűen "elfeledkezünk" róla, majd különféle helyzetekben újra és újra ráeszmélünk, így apránként fogjuk fel a veszteséget. A realitás elfogadásával felmerülnek kérdések, és ezzel öntudatlanul is elindulunk veszteség feldolgozásának útján, és felszínre törnek az érzések, amelyektől a tagadás megóvott minket. 2. Harag: A veszteség egy talajvesztett állapotba taszít, elveszettnek érezhetjük magunkat, és ez haragot vált ki - irányulhat a környezetre, magára a szeretett személyre, magunkra, amiért "képtelenek" voltunk megakadályozni, vagy akár Istenre is, aki engedte, hogy ez megtörténjen.
Ha ez megtörténik, fontos lenne kivizsgálni a problémát és megtalálni az okát. Ha egy bizonyos kapcsolat bármilyen okból nem működik, tisztában kell lennie azzal, hogy hiába megy vissza ahhoz a személyhez, akit szeret, mert a valóság teljesen más. Röviden: kétségtelen, hogy az időszakos kapcsolatok senkinek sem tesznek jót. Nagy szenvedést jelentenek azoknak, akik szenvednek tőle. Hiába adjuk folyamatosan egymásnak az esélyt, ha a kapcsolat végül nem halad előre, és egy-egy hibába botlik. A legjobb megtalálni a problémát és onnantól cselekedj úgy, hogy a kapcsolat ne feltételezzen valódi kínzást és mindkét ember boldog lehet egyedül. A cikk tartalma betartja a szerkesztői etika. A hiba bejelentéséhez kattintson a gombra itt.