Van, aki úgy érzi jól magát, hogy öt lépéssel előre jár gondolatban. Más pedig szeret áramlani a sodrással, bárhogy lesz, úgy lesz alapon. Jól is van ez így, mindenki éljen úgy, ahogy neki jó, csakhogy… Csakhogy a világ történései – járvány, háború, gazdasági válság – mostanában folyton újratervezésre késztetnek bennünket. Mire tanít ez a helyzet? Ki a boldogabb, a spontán vagy a tervező típus? Tudunk-e változni? Egyáltalán, szükséges-e? Van az a típus, aki nem hajlandó két héttel korábban megvenni egy színházjegyet, mert nem tudja előre, lesz-e aznap kedve színházba menni. És van a másik fajta, aki előre megvásárolja a jegyet, és persze hogy lesz kedve aznap az előadáshoz – hiszen már megvan a foglalás! " Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Bárhogy lesz úgy les commerces. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet…" Bevallom, én az utóbbi típusba tartozom, A kis herceg rókájához hasonlóan.
A házasság, amely kezdetben védelmet nyújtott, egyre inkább börtönre kezd hasonlítani. Hogy lehet az, hogy ami korábban olyan jó volt, mostanra ilyen fojtogatóvá váljon? Az ok egyszerű: tényleg nem vagy szabad. Itthon: Csapdát állíthat a kormány azzal, hogy egyszerre lesz az EP- és az önkormányzati választás | hvg.hu. Mivel azt a viselkedésmintát próbálod követni, amelyet elvárnak tőled, és ha meg akarod tartani a házasság "szentségét", többnyire nincs választási lehetőséged. Nincs módod, hogy megvizsgáld, mit is akarsz te a lelked mélyén, mert eldöntött dolog, hogy mit fogsz tenni. Nem mered ezt a másikkal közölni, mert félsz, hogy minden összeomlik, ha nem tartod magad a szereposztáshoz. Elhibázott "kommunikáció" A szereped által kínált mozgástéren belül van néhány lehetőség arra, hogy "álláspontodat" nagyon áttételesen tudtára add a másiknak. Ezt teheted úgy, hogy mindent megpróbálsz a felügyeleted alatt tartani, tehát ellenőrzést gyakorolsz; megpróbálod irányítani a társadat, tehát manipulálsz; vagy közvetetten próbálod a tudtára adni, hogy valami nem tetszik neked: szabotálsz. Ezek egyike sem vezet jó irányba, de a mély, szeretetteli kapcsolat felé semmiképp sem.
Bárhogy is történt is ez a ti esetetekben, ebben az időszakban lassanként megismeritek egymást. Egyre többet vagytok együtt, mindketten megnyíltok egymás felé, így egyre többet árultok el magatokról és tudtok meg egymásról. Ez a nyíltság – bárhogy is alakuljon ki – mindig boldogságérzést ad. Energikusnak és élettelinek érzed magad, még olyan dolgokat is szívesen teszel, amitől annak előtte idegenkedtél. Ragyogsz és mintha ragyogásod mások kedélyállapotára is hatással lenne. Úsztok a boldogságban. Ennek az időszaknak a végén kimondjátok a boldogító igent, ami nem feltétlenül az anyakönyvvezető előtt kimondott igenre értendő, hanem kimondva, vagy kimondatlanul egymás mellett maradtok. Aztán egyszer csak összeköltöztök és a hetedik mennyországból lassan visszatértek a szürke hétköznapokba. Döntések sora vár rátok. Bárhogy lesz úgy les concerts hors. A te szüleidhez, vagy az én szüleimhez menjünk ebédelni? Ki mosogasson el? Egyáltalán, hogyan osszuk meg a házimunkát? Milyen legyen a fal színe, a bútor stílusa? Hova megyünk nyaralni, a Balatonra, vagy tengerpartra?
Hogy is vezetne oda az állandó ellenőrzés, a hol voltál, mit csináltál, mikor és kivel voltál kérdések. A manipuláció sem túl célravezető, hiszen ki ne őrülne meg attól, hogy ha csak célozgatnak neki. A "Rémes, hogy csöpög a csap! ", vagy "Muszáj állandóan átesnem a ruháidon? " Célzások helyett meg kellene kérdezni inkább, hogy "Megcsinálnád a csapot, mert nagyon csöpög? ", vagy egyszerűen csak kérni kellene, hogy "Pakold el ezt a felfordulást! ". A felszínes házasságokban ezt mégsem teszik, mert félnek az elutasítástól. Mert úgy érzik, az elutasítás nem az adott kérésre vonatkozik, hanem konkrétan rájuk. Hogyan készül a tofu és mit lehet belőle készíteni?. A szabotálás is zsákutca. Ha bosszúból folyamatosan borsot törsz a másik orra alá, vagy egyszerűen csak visszahúzódsz és mindig fáj a fejed, akkor eltűnik a maradék melegség, meghittség és élvezet is a kapcsolatból. Menekülési útvonalak Aztán azok az erőfeszítések, amiket hajdanán szinte észrevétlenül tettél, az idő múlásával lassan már izomlázat okoznak. Úgy érzed, teljesítőképességed egyre fogy.