Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni. Sem szónokolni, sem elnémulni. Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni. Nem hivalkodni, és nem tetszelegni: sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő. Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti. Utat választani, de nem a sikerét hanem a boldogságét. Az úton járni, majd végig menni; a nagyságot az erénnyel, nem a szerencsével mérni. Pákolitz István Téma - Meglepetesvers.hu. Egyszerűen boldognak lenni - disz, ragyogás, külcsín nélkül. /Tatiosz/ "Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is. Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Hát a szép csaplárné fiatalságával? Mostan ölelkezik egy hamis deákkal, Kinek a bor kissé megzavarta fejét, De a szép menyecske még jobban a szivét. S hol a vén csaplár, hogy ezért föl nem pattan?
Személy író, fordító, szerző Szólj hozzá! Film ( 2) összes író fordító 1995 Stuart Mária 5. 5 (magyar színházi felvétel, 133 perc, 1995) 1979 A király pantallója 8. Pákolitz István – Wikipédia. 0 (magyar mesejáték, 67 perc, 1979) Színház ( 1) szerző 2009 Erdei strand KULTKIKÖTŐ - Amfiteátrum - Alsóörs - Alsóörs Jegy augusztus 5. (péntek) 19:00 Szerkeszd te is a! Ha hiányosságot találsz, vagy valamihez van valamilyen érdekes hozzászólásod, írd meg nekünk! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat! Hozzászólások Kép csatolása Spoiler Offtopik
Elbúcsúzom, de ott leszek, Ahol a szél zúg, a nap nevet, Elbúcsúzom, de itt marad Belőlem néhány pillanat. Akkor is hallod a hangomat, Hogyha fáj, hogyha nem szabad, Mindig itt vagy, és ott leszek, Ahol a szél zúg, a nap nevet. " – Hogy van, hogy e csárda kövekből épüle? Holott kőtermésnek nyoma sincs körüle. Itt régente falu avvagy város állott, Míg nem nyögte hazánk a török rabságot; (Szegény Magyarország, szegény édes honom, Be sokféle bilincs volt már lábaidon! ) E hajdani várost földúlta az ozmán, Kő kövön nem maradt, csak az isten házán. A templom maradt meg – de ez is betegen – Hogy a pusztulásnak gyászolója legyen. És gyászolt a templom több hosszu századot, Míg végre bujában össze nem roskadott. Hogy haszna ne vesszen széthullott kövének, Belőle e helyen csárdát épitének. Az isten házából csárda! … és miért ne? Ott léleknek: testnek szolgált itt enyhére. És nem ugy részünk-e a test, mint a lélek? Egyenlőn kedveznünk kell mind a kettőnek. Itt és ott élhetünk az isten kedvére; S láttam én csárdákban tisztább szíveket már, Mint kit naponként lát térdelni az oltár.
Áradva szólok hát veled, hogy beszélek, miként a szerelmesek. Egyszer futólag említettem: több vagy te minden javaknál, hírnél s ha eltűnnél, bennem a világ s az Isten halna meg. Mondtam Azt is, hogy kerek hat éve most látom először áldottnak, jónak ezt a keserves, híres világot s hogy az érdem ezért a tied. Olyan vagy te, akit csak költő és Isten álmodhat le a földre s látod, ott esett a baj, hogy most mégis úgy akarlak, mint egyik madár a másikat, folyó a patakot s hímport a virág. A rajongás s a csoda szobraként őriztelek volna magamban, de most affajta szavak rajzanak körül: pénz, megélhetés, hivatal, villanyszámla, két-három szoba és tűzifa. Szép szavakkal keresem A kenyérrevalót, látástól-vakulásig, törődöm szerkesztőségi robotban s hogy leszek-e valaki, fut-e kenyérre, mostan még titok. Amíg te is csak másnál szabadabb vagy, Te sem vagy még szabad, te is csak... Gyáva rab vagy. Életművészet Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is. Sem kicsordulni, sem elsivárulni.