Ez azt jelenti, hogy az egy főre jutó jövedelemhatár alapesetben 38 475 forint tartósan beteg, fogyatékos gyermek, gyermekét egyedül nevelő szülő, valamint nagykorúvá vált, de még tanuló fiatal felnőtt esetén 41. 325 forintra változik. A rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosultak évente 12 ezer (hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű gyermek esetén 13 ezer forint) értékű "gyermekvédelmi" Erzsébet-utalványt kapnak, valamint előnyt élveznek az ingyenes, illetve kedvezményes gyermekétkeztetésnél és ingyenes tankönyvellátásnál is. Viszonylag új kedvezménynek tekinthető a hátrányos helyzetű gyermekek nyaraltatása, melyek többsége térítésmentes, s amire pályázatok útján tehetnek szert az oktatási intézmények hazánkban.
A hátrányos, halmozottan hátrányos helyzet új szabályok szerinti meghatározása nem érinti a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményhez kötődő kedvezményeket. Így a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermek – függetlenül attól, hogy hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű – továbbra is jogosult az ingyenes tankönyvre, a bölcsődében, az óvodában és az iskola 1-8. évfolyamán az ingyenes gyermekétkeztetésre, a szociális nyári gyermekétkeztetésben való részvételre és a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményhez kapcsolódó minden egyéb juttatás, kedvezmény igénybevételére. A hátrányos, halmozottan hátrányos helyzet fennállásához kapcsolódó kedvezmények a köznevelés területén: Óvodai fejlesztő program, képesség-kibontakoztató és integrációs felkészítés; Arany János Tehetséggondozó Program, Arany János Kollégiumi Program és Arany János Kollégiumi-Szakiskolai Program; Útravaló-MACIKA Ösztöndíjprogram; Az alapfokú művészetoktatásban való részvétel támogatása; A lemorzsolódás megelőzősét szolgáló rendelkezések, Iskolai felvétel.
Mostanra pedig a pedagógusok is ebbe a szerepbe kerültek, a központi irányításé a döntés mindenben, az elvárt képhez igazodás lett a legfontosabb vezérelv. Ebbe pedig nem fér be annak a problémahalmaznak a kezelése, amit ma a társadalmi leszakadás jelent. A gyerekekkel sem, az iskolával sem. Vajon mit tudnak a döntéshozók ezeknek a családoknak az életéről? Mit tudnak a pedagógusok erőfeszítéseiről, akik eszköztelenek maradtak a szegregált iskolákban? Vajon mi jut el a valóságból hozzájuk? Vagy tudják, csak nem illenek a képbe, ezért nem foglalkoznak velük? Az iskolai lemorzsolódást statisztikailag lehet persze csökkenteni, erről szól amit fentebb írtam, az "elvárt képhez igazodás". De a valóság, hogy mit tanulnak meg ezek a gyerekek az iskolában, hogy milyen alapkészségekkel, világlátással kerülnek ki, még akkor is, ha eljutnak nyolcadikig, nem derül ki. Csak azt látjuk, hogy a probléma, amit a generációs szegénység jelent, nem mérséklődik. Biztos vagyok benne, hogy a motiváció kérdését is újra kellene gondolni.
a Remény iskolája generációs szegénység hátrányos helyzet iskola lemorzsolódás motiváció partneri viszony társadalmi leszakadás