Vörösmarty utolsó befejezett verse A vén cigány (1854). A látszólagos életképi helyzet mögül hamar fölsejlik a valódi szándék: a cigány a művész jelképe, a vers pedig az ars poeticák szándékával szólal meg. A megszólítás önmegszólítás is – s ismét egy belső dialóg, az önmagával és a világgal meghasonlott lélek vívódásának vagyunk tanúi. A konkrét történelmi események metaforikus képeihez a Biblia és a görög mítoszok jelképes alakjai kapcsolódnak: az emberiség bűneinek büntetése a világ pusztulása. A logikátlannak tűnő mondatfűzés, a költői kérdések halmozása, a szenvedélyes, zaklatott érzelmek szinte szétfeszítik a vers formai kereteit. A visszatérő refrén fegyelmező erő: megfékezni látszik a "minden mindegy" életfilozófiája. Vörösmarty mihály a vén cigány elemzés. Az utolsó strófa azonban mintha reményt ébresztene: " Lesz még egyszer ünnep a világon". Az őrület határáig jutó, megrendült lélek mégiscsak megnyugodni látszik: himnikussá csendesült hangon a vágyott jövő ígéretével biztatja magát. ars poetica: költészettan, költői mesterség (lat.
A vak csillag, ez a nyomoru föld Hadd forogjon keserü levében, S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől Tisztuljon meg a vihar hevében, És hadd jöjjön el Noé bárkája, Mely egy új világot zár magába. Húzd, de mégse, – hagyj békét a húrnak, Lesz még egyszer ünnep a világon, Majd ha elfárad a vész haragja, S a viszály elvérzik a csatákon. Akkor húzd meg újra lelkesedve, Isteneknek teljék benne kedve. Akkor vedd fel újra a vonót, És derűljön zordon homlokod. Szűd teljék meg az öröm borával, Húzd, s ne gondolj a világ gondjával. Vörösmarty Mihály: A vén cigány - YouTube. A vers témája egy nagyszabású látomás, melyben a költő csalódottsága, kilátástalan helyzete fejeződik ki. Nagy ellentétek jelennek meg a versben, pl. magasság és mélység, suttogás és üvöltés. A költői kérdések bizonytalanságot sugallnak, miközben a látomás egyre apokaliptikusabb, a képek egyre jobban kitágulnak térben és időben. A mű hangvétele érzelmi szempontból rendkívül széles skálán mozog, rapszodikus, változékony: hangulati íve a keserű cinizmustól a szenvedés komorságán át a szárnyaló optimizmusig terjed.
); 1. olyan műalkotás, amely a költészetre vonatkozó szabályokat foglalja össze 2. olyan műalkotás, amelyben a költő a költészethez fűződő viszonyáról, az irodalom és művészet feladatáról vall
"Mi dolgunk a világon? Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért" -ez szállóigévé vált. Vörösmarty a vers végén az írók és költők feladatáról is szól. "Előttünk egy nemzetnek sorsa áll" -ezzel utal arra, hogy a nép felemelkedéséért kell dolgozniuk. A vén cigány Vörösmarty felismerte, hogy az emberekben ébren kell tartani a reményt. A címszereplő a költő akaratának végrehajtója. Muzsikája búfelejtő, ám a világ bajaitól nem lehet megszabadulni. A költő hangulata elkeseredett. Vörösmarty Mihály: A vén cigány (elemzés) – Jegyzetek. Eszébe jut a szabadságharc bukása. Prometheus példájával az önkény elleni lázadást fejezi ki. A vihar bemutatása jól érzékelteti a költő lelkiállapotát. Jelzői találóak ("zengő zivatar"). Elkeseredését felsorolással fejezi ki: "nyög, ordít, sír és bömböl". A versben találunk hasonlatot is ("véred forrjon, mint az örvény árja"). A hangulat egyre elkeseredettebbé válik. Az igazságtalan világ pusztulását kívánja a költő. Az utolsó versszakból a reménykedés sugárzik ("lesz még egyszer ünnep a világon"), hiszen bízik a szabadság győzelmében.
Utolsó befejezett költeménye, melynek műfaja rapszódia. A címben szereplő cigány jellegzetes nemzeti motívum: a magyar mulatozás sokat emlegetett kísérője, aki muzsikájával elfeledteti a bánatot. A költeménynek az első strófa és a refrén adja a bordal keretet. A "Húzd rá cigány" felkiáltás elkeseredett ember sírva vigadását idézi, azt a vigasztalhatatlan állapotot, melyet csak a bor és a zene mámora oldhat fel. A vén cigány itt az idős költő metaforája is: A költő önmagának is mondja, amit leír a műben, önmagát buzdítja, "muzsikálásra" szólítja fel, azaz versírásra. A többi refrén – az utolsó kivételével – ezt az önfelszólítást támasztja alá újabb érvekkel. A szenvedés mélypontja után szükségszerűen valami jobbnak kell jönnie. A refrén a közelgő halál érzetével fokozza a buzdítás, a felszólítás erejét. Vörösmarty Mihály: A vén cigány (elemzés) - Oldal 3 a 10-ből - verselemzes.hu. A versben beszélő vén cigány tehát az utolsó nagy erőfeszítésre próbálja sarkallni önmagát. Ehhez felül kell emelkednie a gondokon, le kell győznie legalább a bor és a zene zsongító hatásával a fájdalmakat.
Húzd, de mégse, – hagyj békét a húrnak, Lesz még egyszer ünnep a világon, Majd ha elfárad a vész haragja, S a viszály elvérzik a csatákon. Akkor húzd meg újra lelkesedve, Isteneknek teljék benne kedve. Akkor vedd fel újra a vonót, És derűljön zordon homlokod. Szűd teljék meg az öröm borával, Húzd, s ne gondolj a világ gondjával. A vers műfaja rapszódia (az óda műfajváltozataként létezett a 19. századtól, kötetlen szerkezetű, töredezett gondolatiságú mű). Hangneme szenvedélyes, patetikus, önmardosó, csapongó. Felfokozott lelki tartalmak fejeződnek ki benne. Szinte profetikus hang szólal meg. Típusa: önmegszólító költemény. A beszélő hangja, a beszéd pátosza teszi fokozatosan nyilvánvalóvá, hogy a megszólított a beszélő maga. Korstílus: romantika. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5