Mindenen, mert ha most kiderülne valami igazán sötét a szüleim vagy a nagyszüleim múltjából, az választóvonal lenne. Biztos tudnánk folytatni, de az életünk, a kapcsolatunk törvényszerűen szétválna – és lenne előtte meg utána. Ahogy Jennifernek is van egy előtte meg egy utána élete. Egy élet, amiben ő Jennifer Teege, akit egy kedves, müncheni pár nevelt fel, és egy másik, amiben ő egy náci tiszti unokája. És el kell gondolkodnia azon, hogy még ha az izraeli barátaival való kapcsolatát nem is változtatja meg ez a tény, az ő szüleik viszont lehet, hogy soha többet nem fognak úgy nézni rá, mint addig. Az en vet-kem koenyv 6. Hogy lehet, hogy ő mostantól nem az a kedves nő lesz, akit az emberek innen-onnan ismernek, hanem egy kegyetlen gyilkos leszármazottja, hogy a nagyapja bűne rászállhat, és akkor mit fog csinálni? Elképzelni sem tudom, mennyire kemény lehetett, amikor a saját gondolatainak a csapdájába került, és azon kattogott, hogy vajon mit örökölhetett Göthtől, hogy miben hasonlít rá és miben nem. Az embert a saját feje tudja a legkíméletlenebbül bezárni, és ezekből a lavinákból nagyon nehéz kikeveredni.
Mostanában egyre többször kerülnek a kezembe olyan könyvek, amelyek családi titkok váratlan lelepleződését dolgozzák fel, vagyis inkább azokat a belső folyamatokat, amik törvényszerűen követik a felismerést. Ahogy az elbeszélő, aki gyakran maga a szerző, megérti, hogy miből táplálkozott az a homályos, rossz érzés, ami egész életén át elkísérte, hogy miért érezte úgy éveken át, hogy nem ezt az életet kéne élnie, vagy legalábbis nem így. Az en vet-kem koenyv 5. Túl azon, hogy mint azt már korábban írtam, sikk a transzgenerációs örökségeinkkel foglalkozni, azt is gondolom, hogy talán elértünk arra a pontra, ahol már nem lehet tovább hallgatni. Fotó: Bazánth Ivola Jennifer Teege a vele készült interjúban úgy fogalmazott, hogy a mérgező családi titkokban az a legrosszabb, hogy érzed, valami nem stimmel, valami baj van, de nem tudod pontosan, mi az. Szerencsés esetben a titok kiderül, és elkezdhetsz dolgozni azon, hogy egy önazonos, szabad életet élhess, sokan viszont úgy élik le az életüket, hogy soha nem kerülnek közel az igazsághoz.
A kötet könyvbemutatót követően a megvásárolható, illetve letölthető a Motiváció Műhely honlapjáról. A rendezvény sajtónyilvános. A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött, melyet itt lehet megtenni.
A 2010-es évek elejétől a magyar iskolarendszer egyik központi problémája, az oktatási szegregáció ügye alig kap figyelmet, miközben a szegregált iskolák aránya folyamatosan nő. E könyv célja egyrészről az, hogy napirenden tartsa a témát, és felhívja a figyelmet arra, hogy az egyre erősödő szegregáció mérsékléséhez sürgős intézkedésekre van szükség; másrészről konkrét javaslatok megfogalmazásával, példák közreadásával kíván hozzájárulni a megoldáshoz. Eddig nem jelent meg a hazai oktatási szegregáció jelenségét átfogóan feldolgozó tanulmánykötet, e hiány orvoslása ugyancsak kiemelt cél volt. Ennek érdekében – a témában érintett hazai kutatóközösség széles körét bevonva – korábban még nem olvasható tanulmányok, és az utóbbi években már publikált releváns írások egyaránt helyet kaptak a kötetben. A könyv főcíme (Én vétkem) több utalást is magában foglal. Regény könyv - 1. oldal. Mindenekelőtt azt kívánja kifejezni, hogy bár a rendszerszintű folyamatok esetében az egyéni felelősség háttérbe szorul, nem hagyhatjuk kiaknázatlanul a személyes lehetőségeinket.
Így egyrészt időnként kiszakadunk Teege intenzív, érzelmileg sokszor az olvasó számára is megterhelő, monológszerű gondolatörvényeiből, másrészt Sellmair fejezetei segítik a tisztánlátást, hogy kontextusba tudjuk helyezni ezt az egész történetet és megértsük, ki is az-az ember, akire ennek a nőnek mostantól a nagyapjaként kell gondolnia. Nem az én vétkem | Jelen. Arról nem beszélve, hogy szerintem nagyon kellett a szövegnek egy objektív hang. Teegetől aligha lehetne elvárni, hogy tárgyilagos legyen a nagyapját illetően, amikor szembe kell néznie azzal, hogy az egyébként is terhelt gyermekkora (az édesanyja otthonba adta, nevelőszülők vették magukhoz) egy újabb sötét folttal gazdagodott. Így az olvasó is megkapja a kellő mennyiségű információt, és tulajdonképpen neki is marad tere a saját érzelmei boncolgatására, vagy arra, hogy feldolgozza azt a rengeteg élményt, tapasztalatot, ami azon az úton éri, ami, ahogy ő fogalmaz, egy autentikusabb, szabadabb élethez vezet. Ez egy nehéz könyv, mert már az alaphelyzetbe is nehéz belegondolni.