Csongorral is így tesznek Tündétől jutalmat várva. A tündér eloldatja Csongort. A szerelmesek újbóli egymásra találásával ér véget a történet. Vörösmarty a beteljesült szerelemben jelöli meg a lét értelmét. Tünde és Csongor személyében két világot egyesít: az eget és a földet. Dr. Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák II. osztálya számára, Krónika Nova Kiadó, Budapest, 2001, 99-206. o. Pethőné Nagy Csilla: Irodalomkönyv 10., Korona Kiadó, Budapest, 2006, 309-311. o. és 313-323. o. A Csongor és Tünde végkicsengése azonban még a társadalmi élettől és politikától elforduló, a boldogságot a magánéletben kereső, visszavonult életformát hirdeti. Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (elemzés) – Oldal 4 a 9-ből – Jegyzetek Vörösmarty Mihály - Csongor és Tünde tartalom Irodalom - 10. osztály | Sulinet Tudásbázis Elvitte a víz teljes mese magyarul videa Nemegyszer – és e percek a legsikerültebbek közé tartoznak – önmaguk helyett a tárgy-emberkét hozzák akcióba, hajlítják pozíciókba. Ezzel nem pusztán a helyettesítés, a cselekvéstől (a saját élettől) való távolság tényét, filozófiáját működtetik, hanem a Csongor és Tünde bizonyos, ma esetleg nehézkesen követhető részleteit is egy huszárvágással mesei evidenciává simítják.
Ezúton is szeretettel köszöntjük a napokban névnapjukat ünneplő Tünde nevű olvasóinkat a Csongor és Tünde című vers egy részletével! Tünde: Ah, mi boldog pillanat! A varázskút nincs befödve, Nem lebeg gyász fátyola. Boldog, aki most belenéz, Azt nem éri bánat és vész, Kedvez annak csillaga… Csillagok kik a jövendőt Fénybetűvel kék mezőben Irjátok le a nagy égben, Ti, a menny szép szemei, Kedvezőn mosolygjatok A varázskút éjjelébe: Sorsom nyugszik rajtatok… Ah, a szív is így nyílik meg, Mint sötétben a szemek. Boldogságban zárva tartja Rózsaszínű ajtaját, Az örömnek gazdag árja, Hogy ne fojtsa el lakát: Búban, kínban, szenvedésben Titkos mélyeit kitárja, Hogy, ha még van a reménynek Elfogadja sugarát… Ám ha ez nem volna tetsző, S büntetésnek sanyarú, Halld meg, egy más sorsod is vár, Nem kevésbé szomorú: A virágos csendligetben A szerelem hív ölében, Mint a halmok csermelyének, Gyöngyvirággal koszorúzva, Víg dalokkal hangadozva, Kell lefolyni életednek. Hű kebelnek dobogása Lesz bölcsője álmaidnak, Hév ajaknak csókadása Megfejtője vágyaidnak.
Olvasónapló - kötelező olvasmányok röviden, rövid tartalom, olvasónapló, elemzés, szereplők, könyv jellemzése, hangoskönyv, online könyv letöltés, online könyvolvasás Csongor és Tünde című olvasmányból kellene ezeket a kérdéseket kidolgozni.... A régi kertben a nemtők vidám táncát a gonosz Mirígy zavarja meg, aki a csodálatos almafa titkát felkeresni jött. Az ördögfiak, látva mit művel a boszorkány, megkötözik minden baj okozóját, s abban reménykednek, hogy tettükért majd Tünde megjutalmazza őket. A túlvilági származású lány így is tesz, s megkéri őket, mindenkit, aki a fa árnyékában megpihen, kötözzenek meg, s tartsák itt. Számításai helyesnek bizonyulnak, ugyanis az első ilyen Csongor, aki végül örömmel veszi tudomásul, hogy - ha ily' módon is, de - újból fellelte szerelmét. Ilma és Balga is egymásra találnak, a kert végében található dombon pedig hirtelen egy palota emelkedik, s ezután itt élnek boldogan mind a négyen. 4., Megoldás és befejezés Minden keresés a reménységbe torkollik, ezért is tragikus a vége.
Legelőször kellett volna szólanunk (a Hábador kis drámai, inkább ossiáni, költeményt mellőzve) mind keletkezési idejére, mind költői becsére nézve, Csongor és Tündé ről, e bájos drámai költeményről (1831. ), melyet Vörösmarty sem a színpad számára írt, mások sem tartottak színrehozhatónak, bár Paulay, a Szentivánéji álom és az Ember tragédiája váratlan sikerei után, szerencsés kézzel, célszerűen rendezve, azokéhoz hasonló sikerrel, színpadra hozott. Vörösmarty egészen elemében volt, mikor az Argyrus királyfi meséjét, szabad, de szerencsés átdolgozással, csak az alapeszme s a főszemélyek (Csongor: Argyrus, Tünde: Tündér Ilona), s a boszorkány és a három ördögfi felhasználásával, de a maga – akkor teljes fényében ragyogó – képzelete sugáraival övezve körül – egy költői tündérdráma alakjába öntötte. »A mese szövésében – mondja Beöthy – itt is ingadozás, zavar és következetlenség mutatkozik; de a magyar költői nyelvnek egyik legszebb diadala e költemény. A szerelem költőibb, melegebb ékesszólással sohasem szólott; a költői motivumok gazdagabban sohasem áradtak.
Közben megérkezik Tünde, a tündérlány, és a szolgája Ilma. Tünde elmeséli, hogy ő ültette a fát, azért, hogy rátaláljon a soha nem látott kedvesére: Csongorra. Tünde szerelme mellé fekszik, és oot várja a csalogány szerelmes dalát. Mirígy rossz szemmel nézi a kettőjük boldogságát, Csongor szerelmét lányának szeretné megszerezni, ezért levár egy hajfürtöt Tünde aranyhajából, hogy a saját lánya hajába tűzze, így elcsábítva Csongort Tündétől. A felébredő szerelmespár válni kényszerül, mert Tündének vissza kell térnie Tündérhonba. Tünde biztosítja a fiút a szerelméről, és arra kéri őt, hogy soha ne felejtse el őt. Csongor pedig megígéri neki, hogy nem felejti el, és meg fogja őt találni. Indulásuk előtt még megkérdezi Ilmát, hogy hogyan juthat el Tündérhonba. Csongor azonnal útnak indul. Útközben három ördögfiókával találkozik, akik élelmet keresnek. Egy rókát kergetnek, amely valójában Mirígy elvarázsolt lánya. A boszorkány azt tervezi, hogy visszaváltoztatja a lányát, és beborítja Tünde aranyhajával, hogy Csongor beleszeressen.