Magyarország vármegyéi és városai (Magyarország monografiája) – a magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közmüvelődési és közgazdasági állapotának enciklopédiája "Egy lelkes és bátor írói gárda óriási munkára vállalkozott. Megírja Magyarország történetét és jelenkorát vármegyénkint, városonkint, olyan kiterjedésben, olyan részletességgel, a minőre nincs példa a gazdag külföldi irodalomban. Ez is legyen dicsősége Magyarországnak. Ilyen magasra emelkedett a század elején még oly szegény, jelentéktelen magyar irodalom! " – írja Jókai Mór az első kötet előszavában. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai | Kézikönyvtár. A Millennium évében induló sorozatban 1914-ig összesen 21 vármegye, továbbá három kisebb földrajzi egység története látott napvilágot összesen 26 kötetben, csak az első világháború kitörése szakította meg a munkát. Az elindítója, szerkesztője nevével azonosított sorozat, "a Borovszky" jeles tudósokból álló szerkesztőbizottsága az adott megyét kiválóan ismerő helyi szerzőkre támaszkodva enciklopédikus teljességgel dolgozta fel a vármegye múltját és akkori jelenét: történelem, földrajz, képzőművészet, néprajz, hadtörténet, az akkori jelen közgazdasági, közművelődési adatai mind megtalálhatóak benne.
Házasság és szexualitás A hagyományos magyar paraszti családmodell apajogú volt, és a férfiak családfőként jóformán korlátlan hatalommal rendelkeztek. A hűség és egymás tisztelete mindkét fél részéről elvárt volt, azonban a férfiak túlkapásai felett könnyebben szemet hunyt a közösség: a nők fizikai bántalmazására úgy tekintettek, mint a paraszti világban megszokott jelenségre, amibe belegondolni még ma is szörnyű. Az egyenlőtlenség egymás megszólításából is kitűnt, amit akár a régi Kabos filmekben is megfigyelhetünk: a férj tegezte a feleségét, de a nő magázta az urát. Mivel a házasságok jellemzően a szülők anyagi megfontolásai alapján köttettek, intimitást, meghittséget leginkább csak a képzeletükben élték meg a nők. Az érzelmek kimutatását és a kedveskedést illetlennek titulálták, a beszélgetések is leginkább a munkáról és a gyerekekről szóltak. Ilyen volt a szerelem és szex a paraszti világban | nlc. Náluk nem a szerelem szerzi a házasságot, hanem a szokás, nem a házasulandó választ magának földi élte pályájához élettársat, hanem a szülők néznek ki számára olyant, akit jónak látnak.
A művet elektronikusan a Magyar Elektronikus Könyvtár és az Arcanum Kft. tette elérhetővé: [1] és [2]. Kötetbeosztás [ szerkesztés] Az egyes kötetek a következők voltak: Kötetcím Kiadási év Abaúj-Torna vármegye és Kassa 1896 Bács-Bodrog vármegye I. 1909 Bács-Bodrog vármegye II. Bars vármegye 1903 Bihar vármegye és Nagyvárad 1904 Esztergom vármegye 1910 Fiume és a magyar-horvát tengerpart 1900 Gömör-Kishont vármegye Győr vármegye Heves vármegye Hont vármegye 1906 Komárom vármegye és Komárom sz. kir. város 1907 Nógrád vármegye 1911 Nyitra vármegye Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye I. Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye II. Pozsony vármegye, Pozsony sz. város, Nagyszombat, Bazin, Modor és Szentgyörgy r. Magyarország vármegyéi és városai Borovszky Samu. t. városok Somogy vármegye 1914 Szabolcs vármegye Szatmár vármegye 1908 Szatmár-Németi sz. város Temes vármegye és Temesvár 1910-es évek Torontál vármegye Vas vármegye 1898 Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely r. város 1900-as évek Források [ szerkesztés] Petrik Géza: Magyar Könyvészet 1886–1900.
Történeti értékű fotói, gyönyörű illusztrációi, térképei, adatainak gazdagsága ma is igen keresetté teszik: könyvtárakban is csak kevés példány lelhető fel, ha néha antikváriumban, aukción felbukkan, csak igen drágán elérhető. Kiadványunkban az alábbi megyéket és városokat bemutató nagy ívű munka teljes anyagát most egyben, korszerű formában tesszük közzé: Abaúj-Torna vm. és Kassa, Bars vm., Bihar vm. és Nagyvárad, Bács-Bodrog vm., Esztergom vm., Fiume és a magyar-horvát tengerpart, Győr vm., Gömör-Kishont vm., Heves vm., Hont vm. és Selmecbánya, Komárom vm. és Komárom, Nyitra vm., Nógrád vm., Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm., Pozsony vm. és Pozsony, Somogy vm., Szabolcs vm., Szatmár vm. és Szatmár-Németi, Temes vm. és Temesvár, Torontál vm., Vas vm., Zemplén vm. és Sátoraljaújhely
Dédapáink idejében falun nem voltak szórakozóhelyek, helyette a fonóházakban, bálokban, családi ünnepeken és a lányos házaknál tett látogatáson ismerkedtek a fiatalok. A szomszédos falvak fiataljai rokonlátogatások és nagyobb bálok alkalmával találkozhattak, ismerkedhettek össze. Ha egy legénynek megtetszett egy lány, bizonyos napokon meglátogathatta, ugyanis léteztek külön, a fiúk fogadására kitűzött legényjáró napok. A fiút az udvaron fogadták, mert ahhoz, hogy a küszöböt átlépje, komoly szándékkal kellett érkeznie. A látogatásokkor a család jelenlétében a fiatalok beszélgettek egymással, társasjátékokat, kártyajátékokat játszottak – vagyis az intimitás, a meghitt beszélgetés mint olyan, nem létezett. Egyedül a búcsúzkodásnál, a kapufánál tölthettek egy kis időt négyszemközt, valamint este, titokban a kapunál megbeszélt rövid légyottokon – innen ered a mondás is: faképnél hagyta. Régen a díszes, faragott kapufa másik elnevezése a fakép volt, ahová, ha nem jött el a fiú, szó szerint faképnél hagyta a lányt.
Ha volt, akkor is jellemzően az alá-fölérendeltségi viszonyok miatt, kényszerből. Az 1800-as években a házasságtörést, paráznaságot még vesszőzéssel, botozással és pellengérre állítással büntették, de a faluból is száműzhették a vétkest. Az egyház is aktívan részt vett a paráznaság elleni küzdelemben: a nyilvános bűnbánattal, és szégyenpadra ültetéssel igyekeztek elrettenteni mindenkit, akinek más menyecskén vagy férfin járt az esze. Ha nem egyenrangú, azaz gazda és cseléd között fűződött románc, azt enyhe félrelépésnek ítélték meg. Szóval régen tényleg minden jobb volt? Szerintünk nem.