Zsuzska blogja: Inside No. 9 - 3. évad Inside No. 9 Live – Dead Line - Sorozatjunkie A tévénézők között tuti (és nem azért, mert véres volt vagy túl ijesztő), de talán a spoilerfélő netezők is be lettek húzva a csőbe. De csitt! Az biztos, hogy nem ez lesz a kedvenc epizódom, a sztori és mögötte lévő gondolatok tetszetősek voltak, de annyira nem hatottak meg. Azonban ez a rész nem történeti síkon működött, hanem egészen másképp, azzal, hogy végig kiszámíthatatlan volt, totális bizonytalanságban tartott, folyton meglepett, és persze annak köszönhetően, hogy az élő koncepcióval lebontották azt a bizonyos negyedik falat, mégpedig oly módon, ahogy eddig még nem nagyon láthattuk. Egyszeri és megismételhetetlen élmény volt. És ezért jár a kalapemelés és a 10/10. Inside no 9 sorozat de Inside no 9 sorozat trailer Inside No. 9. : kezdett az 5. évad - Sorozatjunkie "L" alakú sarokkanapé Archives - Igazából éppen ez a helyzet a sorozat legnagyobb előnye és hátránya is egyben, hiszen bár ugyanaz az írópáros áll az összes epizód mögött, egy hihetetlenül jól eltalált, emlékezetes részre rendre jut egy könnyen kiismerhető középszerű is.
Hahh, rég tévedtem ekkorát! Ki hitte volna, hogy az 5. évadtól kezdve örökre más szemmel fogok a sorozat címére nézni?! A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Nem tudom, hogy viszonyuljak ehhez az epizódhoz. Nem is olyan rég volt egy rész (gőzöm sincs, melyik), amit hasonlóképp ítéltem meg: szórakoztatott, lekötött az elejétől a végéig, de csak úgy, mint egy rövidfilm, és nem úgy, mint egy Inside No. Vártam már, mikor tudok végre sort keríteni a kedvenc brit antológiás sorozatom, az Inside No. 9 negyedik évadára. Szerencse, hogy csak a 9-es szám - amely mint tudjuk, lehet házszám, emeletszám, cipőméret, vagy éppenséggel helyiségnév - köti össze az epizódokat, mert már csak halvány emlékeim voltak a legutóbbi évad ról. A sorozat készítői (Steve Pemberton és Reece Shearsmith) ezúttal is 6 epizódot hoztak össze, de az eddig megismert recepten szerencsére nem változtattak. A korábbi évadok elég hullámzóak voltak, felváltva kiemelkedő és közepes epizódokkal, az első két rész után így sem gondoltam volna, hogy az évad maradék 4 része ennyire erős lesz.
Zsuzska blogja: Inside No. 9 - 3. évad (Ha most visszamehetnék az időben, még az is lehet, hogy ennek a végét jelölném az elmúlt hetek legjobb jelenetének és nem a The Jinx zárását, annyira ütött az élmény. ) Na jó, de mégis milyen jellegűek a sztorik? Megfoghatatlanul vegyesek. Akadt az első szezonban olyan, ami egyetlen szekrényben játszódik, olyan ahol egyetlen szó sem hangzott el az egész epizód során, egy színházas Macbeth-allegória, egy gót kúriás sztori vagy akár olyan frappáns társadalomkritika is, melyben egy sztár lufiban ragadt utolsó lehelete fölött alakul ki némi vita annak menedzsere, a műsor producere és egy család között. Ez a fajta színesség pedig rettentő vonzó, hiszen hétről hétre valami egészen új és megtippelhetetlenül váratlan meglepetéssel szolgálnak, ráadásul félórás történetek lévén nagyon könnyű rájuk időt szakítani, arról nem is beszélve, hogy a brit sorozatok kedvelői részről részre találkozhatnak benne ismerős arcokkal. Ha pontoznom kéne, azt mondanám, hogy a gyenge 6-ostól az erős 9-esig hozott már mindent, de ha üt, akkor nagyon, éppen ezért megéri vele próbálkozni, mert még az sem garantált, hogy nektek pont azok a részek lesznek majd a kedvenceitek, amik nálam a legjobban működtek (1×02, 1×03, 1×04, 2×02).
A nem nézők kedvéért egy rövid felvezetés a sorozat elé, ami a jelen egyik legjobbja és (kimondom! ) jobb, mint a Black Mirror. A szerkezet ugyanaz, csak épp fél órás a formátum, a téma általában totál random, olykor komikus (általában feketén), olykor drámai, de az biztos, hogy mindig csavaros. És ez az ÉLŐ epizód beintett mindenféle netes nézési trendnek, mert legjobban az élvezhette (vagy "élvezhette"), aki tévében nézte. A második rész egy kicsit a második évad os visszaemlékezős részre emlékeztetett, ennek ellenére nem tudta nálam ugyanazt a hatást elérni. De aztán jött a költöztetős 3. rész, ami után elégedetten csettintettem: "Igen, pontosan ezt szeretem az Inside No. 9-ban! " És az évad második fele ugyanígy bejött, abszolút feledtetni tudták az évad eleji döcögést. Ha választanom kellene ebből a hármasból, akkor a felhalmozó-gyűjtögető öregember lakásán takarítós epizódot emelném ki, mert az utolsó képkockáig minden hibátlanul működött benne. Egy kicsit olyan ez a sorozat, mint egy rejtvényfüzér.
A korábbi évadok elég hullámzóak voltak, felváltva kiemelkedő és közepes epizódokkal, az első két rész után így sem gondoltam volna, hogy az évad maradék 4 része ennyire erős lesz. No de, haladjunk sorban! Az évadnyitó rész a szállodai folyosóval és Shakespeare: Tévedések vígjátékával nem tetszett annyira, hogy az egekig tudjam magasztalni. Tény, hogy a verses formula tényleg formabontó ennél a sorozatnál, de néhány dialógus után nekem inkább erőltetettnek tűnt, hiába voltak benne nagyszerű frázisok és rímek. Mivel sok kabarét láttam, hamar kitaláltam a szituációkat és a csattanót, így bármennyire szórakoztató is volt az epizód, nem nyűgözött le annyira, mint amennyire vártam. A karaokés epizódot a könnyedség és a feelgoodság jellemezte, bár erősen eltért a sorozat eddig megismert jegyeitől. Hiába végződött a legtöbb szereplő számára előnyösen, hiányzott belőle a darkos vonulat és a meglepetés ereje. Az ötödik rész a fél pár fekete cipővel már bőven kárpótolt a korábbi hiányosságokért.