Végül úgy gondolom, elõnyösebb lenne, ha a kémiát a relativisztikus kvantummechanikával alapoznánk meg. Az utóbbi húsz évben egyre több kémiai jelenséget magyaráztak meg (ismét csak a tények feltárása után) olyan számításokkal, amelyekben figyelembe vették a gyorsan mozgó, rendszerint belsõ elektronok relativisztikus effektusait is (610). Ilyen jelenség többek között az arany színe (8), egyes periódusok elemeinél a tulajdonságok fûrészfogszerû változása (6), a higany cseppfolyós halmazállapota (8) és a periódusos rendszer hatodik sorában levõ néhány elem rendellenes elektronkonfigurációja (7). Ha redukcionisták vagyunk, legalább legyünk összhangban a fizika mindkét alapelméletével, hiszen a kémia jó közelítéssel a fizikára redukálódik (11). Irodalom 1. Scerri, E. R. Am. Sci. 1997, 85, 546. 2. Löwdin, P O. Int. J. Quantum Chem. 1969, 3 (Suppl. ), 331. 3. Chem Br. A periodusos rendszer kialakulása. 1994, 30, 379. 4. Pyykkö, P. Adv. 1978, 11, 353. 5. Snow, R L., Bills, J. L. Chem. Educ. 1974, 51, 585. 6. Res., Synop. 1979, 380.
A négy kvantumszám segítségével megállapítható, hogy az egymás után elektronhéjak 2, 8, 18 stb., általánosan 2n 2 elektront tartalmaznak, ahol n a héj száma. Pauli Nobel-díjas munkája azonban nem ad választ arra a kérdésre, amelyet "a periódusok lezárásának" nevezek, tehát arra, hogy a periódusok miért a 2, 10, 18, 36, 54 stb. rendszámnál zárulnak le. Ez a kérdés nem azonos a héjak lezáródásának kérdésével. Ha például az elektronhéjak egymás után záródnának le, Pauli eljárása azt jósolná, hogy a második periódusnak a 28-as elemmel (a nikkellel) kell végzõdnie, ami természetesen nincs így. Ez azért fontos a kémia tanítása szempontjából, mert arra utal, hogy a kvantummechanika nem jósolja meg pontosan, hogy a kémiai tulajdonságok hol ismétlõdnek a periódusos rendszerben. Periódusos rendszer. Úgy tûnik, a kvantummechanika nem magyarázza meg teljesen a periódusos rendszernek azt az aspektusát, amely az általános kémia szempontjából a legfontosabb. Közismert, hogy a periódusok és az elektronhéjak lezáródást reprezentáló számsorok közötti eltérés azért alakul ki, mert az elektronhéjak nem sorban zárulnak le.
Joseph Priestley vörös higany-oxidot hevítve pedig felfedezte az oxigént, mint elemet, azonban nem volt biztos abban, hogy egy addig ismeretlen gázt talált. 1775-ben Párizsban járva tájékoztatta a francia kémikust, Lavoisier-t, aki azonnal felismerte a felfedezés jelentőségét. Lavoisier később saját kísérletei alapján megállapította az oxigén elemi jellegét és az égésben játszott szerepét. Periódusos rendszer. - Érettségid.hu. Reichensteini Müller Ferenc József kémikus 1783-ban észrevette, hogy egyes erdélyi arany- és ezüstércek azért kohósíthatók nehezen, mert egy új, addig ismeretlen elem van bennük, az elemet ekkor metallum problematicum-nak, azaz rejtélyes ércnek nevezte el. Ez az új, addig még ismeretlen elem a tellúr volt. Martin Heinrich Klaproth német vegyész fedezte fel az uránt, a cirkóniumot és a titánt és megállapította, hogy ezek önálló elemek, de nem tudta előállítani őket tiszta fémes formájukban. Adair Crawford orvos és kémikus megállapította, hogy bizonyos ásványi anyagok nem úgy viselkednek, mint amire számított.
A "helyes" konfiguráció nem számításokból, hanem kísérleti adatokból következik. A konfiguráció-anomália idõnként megmagyarázható relativisztikus effektusokkal (4), de arra nincs általános magyarázat, hogy ezek az anomáliák miért az adott helyen fordulnak elõ. Ugyancsak a teoretikus megalapozás hiányosságaira utal, hogy például a nitrogén és az oxigén esetében az elsõ Hund-szabályt kell segítségül hívnunk a kísérletileg helyesnek talált, három páratlan p elektron "reprodukálására". Bár a Hund-szabályok kvantummechanikai magyarázata elismerést érdemlõ munka (5), mégsem azonos azzal, amikor a szabályokat szigorúan az elméletbõl vezetjük le. Az eddigiek jelentõs része természetesen jól ismert. Mengyelejev fele periodusos rendszer. Mégis remélem, hogy új szemszögbõl sikerült megvilágítani a kérdést ezzel a szinte pervezen szigorú gondolkodásmóddal, amely az elektronkonfigurációk minden aspektusának kvantummechanikai levezetését követeli meg. Bár nem tudok jobb magyarázatot javasolni, nem hiszem, hogy a jelenlegi magyarázattal meg kellene elégednünk.
If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website. Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *. és a *. nincsenek blokkolva.
Süti beállítások Az Egis weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése és a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése érdekében. A sütik használatát a beállítások elfogadásával tudja testre szabni. Alapműködéshez szükséges sütik Ezen sütik biztosítják a weboldal megfelelő működését, megkönnyítik annak használatát és a látogatók azonosítása nélkül gyűjtenek információt a használatáról. Periodusos rendszer tablazat. Funkcionális sütik A felhasználói élmény javításának céljával olyan sütiket is használunk, melyek lehetővé teszik, hogy a weboldal egyes funkcióinak használatát megjegyezve, a felhasználó következő látogatásakor azonos beállításokkal találkozzon. Statisztikai célú sütik A weboldal teljesítményéről (pl. oldalbetöltések száma, oldalon eltöltött átalagos idő) statisztikai adatokat szolgáltat abból a célból, hogy a weboldal üzemeltetője részére adatot gyűjtsön a felhasználók weboldal felhasználási szokásairól. Ezek a sütik nem azonosítják a látogatókat, az általuk gyűjtött információk arra vonatkoznak, hogy pl.
Minden elemhez két-két alaptulajdonságot társított: föld (száraz, hideg), levegő (nedves, meleg), tűz (száraz, meleg), víz (nedves, hideg). Ez az elmélet hosszú időn át tartotta magát, bár már korábban is voltak olyan felvetések, melyek cáfolták ezt. Például Démokritosz már Arisztotelész munkája előtt közzétette az anyagok felépítéséről szóló tanulmányát, miszerint minden anyag kis oszthatatlan részekből (atomosz) épül fel, úgy vélte, hogy véges sok ilyen részecske létezik. Egészen 1669-ig kellett várni, hogy az első kémiai elemet felfeddezzék. A periódusos rendszer története - Sumida Magazin. Egy német alkimista, Hennig Brand kísérletei során vizeletet párologtatott el és sikeresen kinyert egy anyagot, amit foszfornak, azaz fényhozónak nevezett el, felfedezését azonban titokban tartotta. 1680-ban Robert Boyle újra felfedezte a foszfort. Ez volt az első jegyzett elem-felfedezés. A 18. században sorban fedezték fel az újabb és újabb elemeket. 1766-ban Henry Cavendish angol tudós a levegőből leválasztott és azonosított több gázt, egyebek között a hidrogént, amiről ő ismerte fel, hogy önálló elem.