Mutatjuk az Áprily Lajos legszebb versei összeállításunkat. "Ember voltam, remegő, daloló" – így foglalja össze életét Áprily Lajos Költőcímű versében. Brassóban született, tanár, lapszerkesztő és kiváló műfordító volt. 1929-ben költözött Budapestre, de lelkébe örökre bevésődtek az elhagyott erdélyi táj fenyvesei, hegyormai, a havasok hegy-csodái. Áprily Lajos, akiről völgyet neveztek el Költészetére a hagyományőrzés, a gazdag formaművészet és a modern hangulatlíra finom zeneisége egyaránt jellemző. Az irodalomtörténet Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Tóth Árpád mellé állítja életművét. Verseinek témája a múlt és a jelen, a bánat, a magány és a meg-megújuló életöröm. Életének utolsó szakaszában a Visegrád melletti Szentgyörgypusztán telepedett le. Ma Áprily-völgynek nevezik ezt a szép vidéket. A nyugalmat, lelkének békéjét itt, a természet szépségeit csodálva találta meg a költő. Íme az Áprily Lajos versek Áprily Lajos: Hol járt a dal? Áprily Lajos összes versei. Hol járt a dal – mit kérditek? Kutak titkát ki fejti meg?
Parti ködben lelkek álltak, árva lelkek, annyian — Visszanéztem: messze ággal, barka-ággal, hóvirággal most indult a kisfiam. Áprily Lajos – Védekezés Próbálgatom, tanulgatom, Hogy ne szeresselek nagyon. Félelmesek a viharok, S én romló törzsű fa vagyok. S minden nagy érzés új gyökér, Mely földbe köt, ha mélyet ér. Magam hullásra készítem, gyökereimet gyengítem: Ha a viharban dőlni kell, fogódzás nélkül dőljek el. Áprily lajos verseilles. Áprily Lajos: Vers vagy te is Áprily Lajos: Túl ötven erdőn Áprily Lajos: Kolozsvári éjjel Áprily Lajos: Nő már a nap The post Áprily Lajos legszebb vers appeared first on. Hirdetés
november 24., 10:18 Tetőn Kós Károlynak Ősz nem sodort még annyi árva lombot, annyi riadt szót: "Minden összeomlott…" Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem, vasárnap reggel a hegyekre mentem. Ott lenn: sötét ködöt kavart a katlan. Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan. Időkbe látó, meztelen tetőjén tisztást vetett a bujdosó verőfény. Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól. Itt fenn: fehér sajttal kinált a pásztor. És békességes szót ejtett a szája, és békességgel várt az esztenája. Áprily lajos verseilles le haut. Távol, hol már a hó királya hódít, az ég lengette örök lobogóit. Tekintetem szárnyat repesve bontott, átöleltem a hullám- horizontot s tetőit, többet száznál és ezernél – s titokzatos szót mondtam akkor: Erdély… encsy_eszter >! 2012. november 24., 10:19 Ha élne Ha élne, este csöndesen döcögve kiállana a vén, kopott küszöbre, s kemény kezembe lankadt jobbot adva érdeklődő vidámsággal fogadna: "Zivatarfelhők nem jártak felétek? A pisztrángoknak jó volt a csalétek? A hátizsákod nem sértette vállad? Ott fenn a fenyveserdők mit csinálnak? "
S azzá válva közelebb kerülhetünk a vers tárgyát körüllengő titokhoz. Meghallhatjuk például a szerelmi társ "lelkének tiszta ritmusát". Mert ő maga vált verssé – a címben rejlő metaforikus azonosítás is jele ennek. A művészet, benne a költészet: a mélyebb megismerés lehetősége. Lélekfaggatás, titokfejtés. De a vers születéséhez csönd kell, és távolság a költemény tárgyától: "Már távolodsz. / Nem is tudod, hogy most lettél enyém. " Összetett értelmű sorok. Ez a szép bennük. Mert affélét is jelenthetnek, amit egy kései költőtárs így váltott szavakra: "hozzád megyek, ha tőled távozom. 10 Áprily Lajos vers, amit ma érdemes elolvasnod - Meglepetesvers.hu. " Így tehát a Vers vagy te is műhelyvallomás és szerelmi vallomás – egyszerre. (Arany Lajos olvasószerkesztő)