gesztenye63 ♥ P >! 2017. szeptember 18., 18:02 "Megcsalattam végül. Rászedett mindenki, egyedül maradtam hát. Hitegettek csak, elhitették velem, hogy biztonságban vagyok, megvédenek minden veszélytől, fontos vagyok a számukra. De végül kik maradtak körülöttem… Álszentek, alakoskodók, zsiványok, mind-mind csupa szukafattya. De eljön még az én időm, s azzal eljön az ő idejük is, és eljön akkor A megvetés ideje " Bizony, hogy belenőttek a Vaják-novellák a regény műfajába. Már a Tündevér sem okozott csalódást, de a sorozat ezen kötete kifejezetten remekbe szabott. Sapkowski ebben a részben úgy vágja a lovak közé a gyeplőt, hogy végig uralja a vágtát. A rengeteg, sodró lendületű cselekmény, a regény második felére jellemző frenetikus akciójelenetek mellett tökéletesen harmonikusan megfér a főbb karakterek jellemfejlődésének finom ábrázolása is. Geralt rendhagyó módon, egyre emberibb szerepben mutatkozik meg, ahogy Yennefer ről is kiderül, hogy még az eddig megismertnél is nagystílűbb, nagyobb formátumú játékos.
A Vaják -sorozat negyedik kötete, A megvetés ideje, teljesen maga mögött hagyja az első és második kötet novellás történetekből álló szerkezetét, de a harmadik rész lazán összekapcsolódó, nagy időbeli ugrásokból álló fejezetes sturktúráján is túllép. A negyedik könyv jóval kevesebb időt sűrít magába, és többé-kevésbé egyetlen esemény köré szerveződnek a szálak. Sapkowski már a regény első fejezetében megcsillogtatja tehetségét, hiszen olyan karaktert választ központi figurának, akihez kötődve mesélhet az aktuális politikai helyzetről, valamint a királyok és mágusok között lappangó feszültségről. Annak hála, hogy ez a szereplő egy futár, nemcsak a királyi udvarok kémhálózatába nyerhet betekintést az olvasó, hanem a futár útjain keresztül beléphetnek a történetbe a korábban megismert karakterek. A fejezet főszereplőjévé ez a futár válik, Sapkowski tehetsége pedig abban rejlik, ahogyan ezt a mellékes alakot, a gépezet apró porszemet, érdekessé tudja tenni azáltal, hogy a futárok pozíció-változásán keresztül közvetíti a királyok és varázslók közt fennálló bizalmatlan viszonyt.
Vesztét még jobban kihangsúlyozza az író szándékolt és most már tényleg bosszantó sejtelmessége. Értem én, hogy a homályos utalásokkal és ködös jóslatokkal a feszültséget akarja fokozni, de ezt teszi már több mint két kötete, ami kifejezetten bosszantó. Ezzel ugyanis nem mélyíti az olvasói kíváncsiságot, hanem erősíti a közönyt, mert már annyit utalgat, ám mégis hallgat a legjelentősebb dolgokról, hogy az olvasó egy idő után úgy érzi, oké, hagyjuk, inkább nem is érdekel. Legalábbis én így volt vele, mikor újra és újra feljött egy sejtelmes jóslat, aztán meg nem történt semmi, nem oldott meg semmit, nem világított rá semmire, csak volt, mint haldokló légy a befőttes üvegben. Kicsit úgy éreztem ezzel a sok háttérinformációval és ködösítéssel, mintha nagyobb lenne mindennek a füstje, mint a lángja. Mindez azonban nem dühített fel annyira, mint az indokolatlan és hirtelen műfajváltás. Úgy ismertem meg ezt a sorozatot, mint egy szórakoztató mesét. Kalandos volt, vicces és tele volt klasszikus mesei utalásokkal és klasszikusan könnyed cselekménnyel.
Ha még nem regisztráltál itt az idő. Aztán gyere ide vissza és folytasd a véleményed megírását. Bejelentkezés & Regisztrálás A harmadik kötet szerkesztési okokból nem tetszett annyira, mint az első kettő, de érezhetően előkészítette a történetet további fordulatokra. A negyedik kötetben ezt meg is kapja az olvasó, és visszatér a pörgő történet-mesélés is. Összességében ez a rész megint nagyon élvezetes (bár az előzmények ismerete egyre inkább feltétele az érthetőségnek, szóval nem Gemmel szerű nagyjából független sztorikról van szó). Ami kevésbé tetszett, hogy ebben a regényben gyakorlatilag 2 nagyobb történetszál van, ami akár két külön novella is lehetne, de a vége megint olyan TV-sorozatosan van lezárva, azaz nincs sehogy. Azért várom már a folytatást, az sem fogja majd sokáig húzni olvasatlanul a könyvespolcomon. Ingyen szállítás Magyarországon belül 12000, - fölött. Készpénzzel, Bankkártyával vagy Átutalással Beszámítjuk bontatlan játékodat
– A lengyel wiedźmin-ből lett az angol witcher. Hogy sikerült vajákká magyarítani? – A magyar cím kitalálása igazi közösségi munka volt, és bár innen nézve kézenfekvőnek tűnik, mégis sok fejtörést okozott. A kezdet-kezdetén sokan voltak azon az állásponton – aminek én nem örültem – hogy az angol címet kellene átvenni. Sokan mondták: legyen Witcher magyarul is! Mindenféle ismerősöket és szakembereket összegyűjtve kezdődött az agyalás. A kezdet kezdetén jó megoldásnak tűnt a "boszor", hiszen a szótő elég férfias, és jól működtethető, de aztán nekiálltam ragozni, és akkor kiderült, hogy nem használható. A csonkolásos próbálkozás mellett voltak hozzátoldásos kísérletek is, de hosszú, pláne összetett szavakat nem lehet négyszáz oldalon keresztül ismételgetni. Aztán csonkolással kísérletezve jött a garanbonciás több változata, de nem hangzott elég jól. Végül a középkori irodalommal foglalkozó nagynéném fejéből pattant ki a vaják… És ennyi! Ezt kerestük! – A wiedźmin/witcher/vaják "univerzum" egyre több irodalmon túli elemet foglal magába, mi a kapcsolat ezek között?