Az igazi izgalmat az jelenti csupán, hogy a jelentékenynek tűnő helyszíneknek milyen fontos szerepük van a szimbólumtörténetben. Dan Brown filmen ezért működik jobban: képben rögtön mutatják, amiről szó van, mivel Brown egyszerűen képtelen leírni legalább közepesen a könyv egy jelentős részét képező, egyébként ismert Capitoliumot. E-könyvként lenne jó olvasni, rögtön minden ugróhivatkozást megnyitni, hogy valami képünk legyen a világról, amit kialakít. Sokan azért szeretik olvasni a szerző könyveit, mert kielégíti a világról alkotott, mindent átfogó igényt az összeesküvés-elméletekre, illetve elhiteti, hogy milyen sok fontos információhoz jutnak hozzá. A mindennapi amerikaiak életét rendesen áthatják a szabadkőműves szimbólumok, az egydollároson látható pecséten például a könyvben is sokat emlegetett piramis látható a gondviselés szemével (a National Geographic összegyűjtött párat a regény alapján). Dan Brown megérezte a tökéletes témát, jöhet a New York–Budapest–Tel-Aviv tengely feldolgozása, vagy Magyarország kiárusítása, sokkal több potenciál van benne.
A Dan Brown-siker mellesleg érthető. Látszólag bonyolult, sok történeti és művészettörténeti ismeretet megmozgató, izgalmas kalandregény. Az más kérdés, hogy ezek csak a regény öszefüggésrendszerében állják meg a helyüket. A nagyobb baj az: az író olyan egyszerűen ír, hogy bár nem lehet belezavarodni, nincsenek hosszú leírások, mindig történik valami és a figyelmet állandóan fenntartja, de a karakterek üresek, a könyvnek nincs saját nyelvezete. Az olvasó is tud Dan Brown-regényt írni a következő recept alapján. Legyen egy izgalmasnak tűnő jelkutató, aki tehetetlenségében kénytelen megmenteni a világot mikro- vagy makroszinten egy titkos társaságtól. Helyszínnek mindenképpen egy izgalmas világváros kell, hogy a titkos társaság jelenlétét bizonyítani tudjuk a város felületén, illetve annak jelentős művészeti és kulturális emlékein is. Mindenképp több szálon fusson a cselekmény, rendkívül rövid fejezetekkel dolgozzunk, és ügyeljünk rá, hogy minden bekezdés végén, mint a Barátok köztben, legyen egy cliffhanger, vagyis megoldásra váró kérdés, ami fenntartja az izgalmat.
Közvetlenül megérkezése után azonban egy hátborzongató szimbólumokkal rejtjelezett, nyugtalanító tárgyat fedeznek fel a Rotunda kellős közepén. Langdon egy ősi meghívót közvetít benne, amely a titkos ezoterikus bölcsesség rég letűnt világába invitálja megfejtőjét. Amikor brutálisan elrabolják Peter Solomont, a híres filantrópot és szabadkőművest, Langdon nagyra becsült mentorát, a professzor ráébred, hogy csak úgy mentheti meg barátja életét, ha elfogadja a rejtélyes meghívást és követi az utat, akárhova vezessen is. Langdon gyorsan ott találja magát Amerika legnagyobb hatalmi központjának színfalai mögött, a város láthatatlan termeiben, templomaiban, alagútjaiban. Ami mindeddig ismerős volt, az most átváltozik egy mesterien elleplezett múlt titokzatos, félhomályos világává, amelyben szabadkőműves rejtélyek és sosem látott felfedezések vezetik őt az egyetlen lehetséges és felfoghatatlan igazsághoz. "
– Ó, ez az adott szervezettőlfügg. Korábban meglehetősen sok anyagot gyűjtöttem zárt rendszerű, "titkos" közösségekről, a Nemzetbiztonsági Hivatalról, a Vatikánról, az Opus Deiről. Megdöbbentő, hogy az internet korában mennyi adathoz lehet hozzáférni publikus fórumok segítségével még akkor is, ha a szervezet azt szeretné bizalmasan kezelni. Az már más kérdés, hogy az adatok valóságtartalmát ellenőrizni gyakran több időbe kerül, mint felkutatni azokat. A szabadkőművesekkel kicsit más a helyzet: ők éppen történelmi hagyományaik folytán viszonylag jól dokumentálják a filozófiájukkal, spiritualitásukkal, etikával, moralitással kapcsolatos gondolataikat. Sokkal nehezebb viszont hozzáférni a titkos szertartásaikhoz. – Van-e szabadkőműves a családjában? – Közvetlenül nincs, de egygenerációval korábban még volt, elég sok. Ez egyébként sok emberre igaz Amerika nagyvárosaiban, mert a szabadkőműves-mozgalom nagyon erős volt a XVIII–XIX. század Amerikájában. – Az Angyalok és démonokbannegatívan nyilatkozott a szabadkőművesekről, most pozitívan.
Sokan állítják, hogy nem vagyok egy William Faulkner. Ez igaz, de nem is próbálok az lenni. Olvastam a regényeit, tanulmányoztam a módszerét, de távol áll tőlem. Én nagyon intenzíven és modern stílusban dolgozom, nálam az írás kizárólag a történetet szolgálja. Sokan értik ezt, felszállnak a vonatomra, és élvezik az utat. Mások William Faulknert olvasnak – márpedig ő egy másik vonat. – Egy író esetében mindig érdekes kérdés, hogy milyen könyveket olvas, kik a kedvenc írói. – Amíg dolgozom, szintecsak non-fictiont olvasok. De imádom Shakespeare-t, szeretem a humorát, a szójátékait és lenyűgöz nyelvezetének ritmusa. Nagy rajongója vagyok John Steinbecknek is. Irodalomtanár voltam – remélem, egyszer még taníthatok. Emlékszem, hányszor mondtam a diákjaimnak: ha fantasztikus leírást keresnek, akkor olvassák el az Egerek és emberek valamennyi fejezetének első bekezdését. – Állítólag a következő regénye Oroszországban fog játszódni. Igaz ez? – Tény, hogy vannak ilyenhírek. Honnan szedte az információt?