A frissen behozott mellékszereplők (Rossz majom és a kislány) üde színfoltok és kicsit segítenek fellélegezni a filmet egyébként teljesen átszövő sötét, háborús hangulatból úgy, hogy közben a maguk tragédiájával mégis hozzátesznek történet mondanivalójához. A látvány, a CGI továbbra is kifogástalan, igazi mestermunka. Sajnos az erényekkel együtt a korábbi hibák is folytatódtak a harmadik résszel, vagyis kicsit sokat akart markolni a Majmok bolygója – Háború, ennek pedig az lett a következménye, hogy a belengetett szálak egy részét végül nem bontja ki a film. Emellett erősen érezni a sztori egy-egy pontján, hogy valahogy tovább kellett gördíteni a cselekményt, ezt pedig elég banális húzásokkal oldották meg néhol (Ugyan kinek tűnne fel egy katonai létesítményben egy ki-be járkáló kislány? Majmok bolygója háború kritika per. Na ugye, hogy nektek sem. ). Míg az előző filmek javarészt mind a nagy elődhöz vezető utat kövezték ki, addig Cézárék történetének utolsó része már jóval inkább koncentrál arra, hogy a szerepeltetett majomkolónia szálát elvarrja.
A - számomra legalábbis - ezúttal kisebb csalódást okozó Matt Reeves és stábja munkáján látszik, hogy rengeteg filmet megnéztek a forgatás előtt és számtalan ötletet meríttek azokból, csakhogy felhasználásuk eredetisége és kivitelezésmódja nem kevés kívánnivalót hagy maga után. Az egyik legjobb példa erre, hogy az egyébként egyáltalán nem közlékeny, kőkemény Ezredes egyetlen monológban összefoglalja a történet lényegét, ráadásul olyan szájbarágós módon, hogy egy ponton még a "majmok bolygója" frázis is elhangzik tőle. Ehhez hozzáadódnak Cézár víziói, melyek szintén hatásvadászok, és inkább zavaróak mint hihetőek. Majmok bolygója háború kritika. A majmok vezetője immár majdnem bibliai státuszokra tör, magára vállalva, hogy elvezeti övéit egy új hazába, csakhogy a párhuzam megvalósítása sajnos kissé erőltetettre sikeredett. Az Ezredes (Woody Harrelson) a "vagy mi, vagy ők" elvét követi A Maurice által "örökbe fogadott" kislány sztorija, illetve a majmokkal való, szinte minden átmenet vagy felvezetés nélküli szoros kapcsolata úgyszintén nehezen hihető, még ha akadnak is igaznak tetsző, megható pillatatai a történet ezen szálának.
Ember és állat kapcsolata új értelmet nyert, s hamarosan a művészetek is elkezdtek kísérletezni ezzel az új paradigmával. Franz Kafka 1917-ben, jóval Pierre Boulle előtt, a világtörténelem – szerintem – egyik legtökéletesebb novellájában ( Jelentés az Akadémiának) számolt be egy majom emberré válásáról, melyben a főszereplő majom a biztos halál elkerülése végett választja csak az új létformát. KRITIKA – Majmok bolygója: Háború - scifi.hu - a magyar sci-fi oldal. Ebben a tekintetben az emberi mivolt csupán menekülő útvonal, egy identitásforma, amelybe az ösztöneiben megragadt állatvilág gyötrelmeitől menekülünk, s nyújtózkodunk egy magasabbnak ítélt értelem felé. Pierre Boulle pedig 1962-re pedig megalkotta magát a rémálmot, a szorongás húsvér valóságképét: a majmok öntudatra ébredését, hatalomátvételét. Ez volt A majmok bolygója, amelyben a világháborúktól és atomfenyegetettségtől megrettent emberiség sötét pesszimizmusa bukkant felszínre, ahol már arra sem vagyunk méltóak, hogy a Földet kezünkben tartsuk. Még a majmok is jobbak nálunk… Forrás: IGN Hungary A kis kitérő után azonban nézzük, hogy is sikerült a Háború.
"), színészi alakításai (Heston mellett Kim Hunter, a remekbeszabottan antagonisztikus Maurice Evans és a később szinte az összes folytatásban felbukkanó Roddy McDowall is remekelnek) és örökérvényű képei (különösen a retinánkba permanensen beégő zárójelenet) mind a mai napig a műfaj egyik legtöbbet idézett és legnagyobb hatású alkotásává teszik Schaffner filmjét. Wilsonék fogták Boulle Gulliverre hajazó szatirikus kalandregényét és cinikusan keserű társadalomkritikát faragtak belőle. A katonák és begyöpösödött hivatalnokok által vezetett "majomváros" polgárai nem képesek elfogadni az általuk szentnek és sérthetetlennek hitt dogmákkal szembemenő bizonyítékokat, emiatt a közéjük keveredett beszélő embereket szisztematikusan igyekeznek kiirtani. A majmok bolygója: Háború (War for the Planet of the Apes, 2017) - kritika - Corn & Soda. Taylort megalázzák, állatként kezelik, Hestont, a kor férfiideálját, a szögletes állú amerikai hőst a nézők szeme láttára fosztják meg méltóságától a beszélő emberszabásúak. Az asztronauta ügyében összehívott tárgyalás egyenesen a hírhedt Dayton-i "majomper" életre hívása, helyenként pedig Orwell Állatfarm ja is felidéződhet a nézőben.
Caesar civilizációt akar építeni, azonban ehhez elengedhetetlen, hogy ne mocskolja be a kezét, saját, torz tükörképe, az Ezredes pedig pszichopata zsarnokként irányítja saját hadseregét, kegyelmet, könyörületet, megbocsátást nemhogy a majmokkal, de embereivel szemben sem ismer. Két őserő feszül tehát egymásnak, mindketten tudják, hogy a győztes mindent visz, győzelmet viszont csak mészárlással, és pusztítással lehet kivívni. A Háború két igazi vezetőt helyez a középpontba. Mindkettőnek megvan a feladata, mindkettőnek hatalmas felelősség nyomja a vállát, hiszen nincs annál nehezebb, és magasztosabb dolog annál, mint azon munkálkodni, hogy saját fajtája fennmaradjon, és ne legyen az enyészeté. Egészen elképesztő A majmok bolygója: Háború | Az online férfimagazin. Márpedig egy ilyen küldetés vért követel, méghozzá sokat: Caesar megint mélyebb karakter lett egy fokkal, miközben ezúttal a színtiszta bosszúvágy hajtja, pillanatok alatt válnak porrá olyan elvek, melyekhez korábban olyan erősen ragaszkodott. A "majom nem öl majmot" immár csak a múlt, egy naivabb szabály, amit a civilizáció építésének melléktermékei szertefoszlattak – elkerülhetetlenek az áldozatok, és a tragédiák, így Caesar, társaival együtt olyan dolgokat tesznek meg, amiket előtte még csak elképzelni sem tudtak.
A Modern családnak egyébként háromféle szinkronváltozata létezik, hiszen volt olyan időszak, amikor a sorozatot az RTL, az HBO és a Comedy Central is sugározta, méghozzá három különböző magyar változatban. Utóbbi kettő esetében arra vagyunk kíváncsiak, hogy Te melyik változatot szereted jobban. Szavazz!
Ez a cikk több mint 1 éve frissült utoljára. A benne lévő információk elavultak lehetnek. 2020. szept 22. 11:21 Búcsúzik az ikonikus sorozat: viszlát, Modern Család! Több, mint egy évtizede, 2009. szeptember 23-án debütált a képernyőn a számtalan díjat, elismerést begyűjtő, és persze, a tévénézők szívét meghódító Modern Család első epizódja. Dunphyék és Pritchették pontosan 11 év után ugyanezen a napon búcsúznak el a magyar közönségtől a Comedy Centralon. Ennek alkalmából a csatorna betekintést enged az ikonikus sorozat szinkronfelvételeinek kulisszái mögé, valamint megmutatja az elmúlt évtized legviccesebb és legmeghatározóbb pillanatait. Mitchell küzdelme a galambbal Az első évad záróepizódjában a család nagyrésze egy új portré készítésén ügyködik – szemben Mitchellel, akinek idilli nyugalmát egy galamb zavarja meg a házukban. Mitchell egészen a végletekig elmegy annak érdekében, hogy megszabaduljon a betolakodótól, felhasználva bármit, ami a keze ügyébe kerül, legyen az teniszütő, párna, poroltó vagy díszelem.
Cameron zavarában a vízbe menekül, kettejük szerencsétlenkedésének következtében pedig Gloria is a vízben köt ki. (A legfrissebb hírek itt) Az oroszlánkirály A család nagy bejelentésre készül, Jay azonban konfliktusba kerül Mitchellel, aki a szóváltás végén kijelenti: "Cameron nem is olyan drámai! " A tökéletes időzítésnek köszönhetően közvetlenül ezután felcsendül Az oroszlánkirály ikonikus dala, és felbukkan a háttérben Cameron, aki díszes öltözékben, Rafiki majmot imitálva tartja a karjában Lilyt, a család legújabb tagját. Fizbo kontra Fizbeau A drámakirály Párizsban sem hazudtolja meg saját magát. Cameron bohóc-alteregója, Fizbo saját hasonmásával találja szembe magát a francia fővárosban, amely hatalmas csapás a büszkeségére. Cameron azt sejti, a másik bohóc az ő oktatóvideói alapján hozta létre a "másolatot". Az inzultus tettlegességig fajul, a francia utcákon párbajozó két bohóc garantálja az önfeledt nevetést! Így készült – a legendás szinkron A Comedy Central méltóképpen búcsúztatja a Modern Családot.