Az elmúlt hetek egyik fontos belföldi híre, hogy az Átrium a csőd szélére sodródott az állami támogatás hiánya miatt. A nézők azonnal adománygyűjtésbe kezdtek, de az összegyűlt hétmillió forint sem elegendő a színház megmentéséhez. A főváros is kivette a részét az adományozásból, a színház pedig meg is hirdette a következő évadát.
Ez a '90-es évek eleje. Aktuális pasim elvitt egyszer egy buliba, vagy ahogy ő mondta partyra, de a rongyrázáson kívül semmi érdekes... // // // // Hosszú szőke hajú nőcsábász csókolgatja Marie d'Agoult grófnő fedetlen kebleit az egyre sebesebben kattogó metronóm ritmusára. Azonban a hálószobai idillnek hirtelen vége szakad, ugyanis betoppan a felszarvazott gróf, aki azonnal kardpárbajba keveredik a férfiasságát pengéjén kívül egy maga köré tekert lepedővel óvó házibaráttal, miközben az elcsábított feleség egy banánt majszolva elégedetten szemléli a patáliát. A gróf végül – annak ellenére, hogy a kardja menet közben lekonyul! Aki megszőtte a Trónok harcát - Kultúrpart. – megnyeri az... Ezek igazán szeretik egymást – mondja valaki Szentendrén, ez előtt a kép előtt, és tényleg. Vas Istvánban soha nem kételkedtem, előbb olvastam, hogy mennyire szereti Szántó Piroskát, mint hogy tudtam volna, ki Szántó Piroska, de itt van ez a kép. És azóta elolvastam az Akt című kötetben (utoljára a Kapszula Könyvtár sorozatban jelent meg), az Akt című írásban, amely úgy kezdődik, hogy Vas István meztelenül áll a fürdőszobában, és borotválkozik.
A chicago hercegnő kritika movie A chicago hercegnő kritika 3 A chicago hercegnő kritika center Magyarul 1928. április 5-én mutatta be a Theater an der Wien Kálmán Imre operettjét, A chicagói hercegnőt. A librettisták állandó munkatársai, Alfred Grünwald és Julius Brammer voltak. A pesti közönség először december 2-án láthatta a Király Színház 25., jubileumi évadának keretében, a szöveget Kulinyi Imre írta. Jelentős újításnak számított, hogy a cselekmény nem két, hanem három felvonásban játszódott. A Budapesti Operettszínház ajánlója szerint: A történet szerint Mary, az elkényeztetett amerikai milliomoslány, fogadást köt barátnőjével, az ugyancsak dúsgazdag Edith Rockefellerrel, hogy melyikük tud európai útjuk során valami olyan különlegességet vásárolni, ami pénzért talán nem is kapható. A tét egymillió dollár. Az utazás során Mary megismerkedik Borisszal, egy képzeletbeli kelet-európai kis ország, Sylvária attraktív trónörökösével, és viharos találkozásukkal kezdetét veszi a világrendszerek küzdelme.
Dolhai Attila (Borisz herceg) figurája kellően egysíkúnak van kitalálva, és ezen mit sem változtat, hogy szépen énekel – ez hivatali kötelessége. Felháborodása, hogy Mary csupán a lánykák fogadása miatt foglalkozott elbűvölésével, kizárólag ebben a mesebeli közegben fogadható el, a zenében sajnos nincsen kirobbanó dráma. A nagy lelepleződés (ti. hogy igazi szerelem született a fogadás háttérben) tökéletesen beleillik a már említett feje tetején álló dramaturgiába. Amit a néző már az első konfliktus kirobbanásakor várt, a nagy egymásra találások és leánykérések derűs kísérője a fúziós zene: Borisz enyhít hagyományőrzésén, és Mary is megmagyarázza neki, hogy a charleston csupán átritmizált csárdás – és a két dallam is összeszövődik. A két zenekar: a prímás Ökrös Tibor, a szaxofonos Bársony Bálint A történet valódi 20. század eleji fantasy (nem létező körülmények között mozgó sztori teljesen földi szereplőkkel), ezen tehát a dramaturgoknak kellett segíteni. Az egész egy kicsit rólunk is szól, az eladósodottságról, az elvtelen alkukról, a pénz hatalmáról (mérsékelten ízlésesre fazonírozott utalásokkal) és persze napjaink rajzfilm-, képregény- és celebvilágbeli hőseiről.
Ebben élen jár az eddig inkognitóban megismert herceg, de a kedves mama, Lizaveta hercegnő sem tud bánni a pénzzel. Ebbe a szituba csöppennek be a lányok, meg a róluk levakarhatatlan Mr. James Bondy. Belép a második konfliktuscsomag: a Lloyd-lány, Mary feltőkésítené az országot, cserébe és első lépésként megveszi a palotát, hogy felújítsa, kihajigálná az ősök képeit és hasonló ócskaságokat. Ha lehántjuk róla az aktualizálást, a darab – még az átdolgozások, húzások és a kiváló áthangszerelés után is – egy gálaestet kínál, amelyen eddig kevésbé ismert melódiák szólalnak meg kellemes váltakozásban. A bonviván szép tenorja átmelegíti a szíveket. Hogy a szem is megkapja a magáét: Velich Rita parádés jelmezek tömegét tervezte, a cserfes lányok hatvanas évekbeli (! ) bő szoknyás ruhákat kaptak, Borisz orosz bojárok köpenyét, Sylvária előkelőségei pedig orosz népmesei ihletésű darabokat. Horesnyi Balázs díszlete éppen olyan, hogy meg tudja mutatni a kissé talmi világot, ugyanakkor roppant praktikus.