Hiába próbáltam pozitívan állni ehhez a filmhez, az előzetes figyelmeztetések sajnos mind beigazolódtak. A film nézése közben próbáltam nem gondolni a Vámpírkrónikák III. kötetére (ez a Kárhozottak királynője), hogy különálló műként élvezhessem ezt, azonban akadtak bőven olyan mozzanatok a cselekményben, amelyeknek a banalitása fölött nem lehetett szemet hunyni. Rengeteg minden nincsen kellőképpen megindokolva vagy kifejtve. Ilyen például Akasa jelentősége a vámpírok közt és az, hogy miért is lett ilyen, amilyen. Továbbá a vámpírkirálynőt leszámítva egyik karakternek sincsenek ismertetve a motivációi, Nem tudjuk, hogy melyik miért cselekszik. Például a film alapján nem érthető, hogy Lestatnak mi is a konkrét célja a rocksztársággal vagy Marius miért változtatja Lestatot vámpírrá? (az már csak mellékes, hogy a könyvben nem Marius, hanem Magnus változtatja át Lestatot). Ami pedig szerintem a legnagyobb kérdőjel az egészben, az Jesse karaktere. A bébiszitter: a kárhozottak királynője videa. Még megkapjuk a háttértörténetét (Maharat nagynéni, később Talamasca), viszont az, hogy miért is kutat a vámpírok után, később pedig Lestatot magyarázat nélkül marad.
(Csakhogy hű legyek a régies alakokhoz. Kel Carpenter- A Kárhozottak királynője. ) Hiába élveztem ezt a "nyírjuk ki a férfiakat, és akkor béke lesz vonalat" (no, nem azért, mert egyetértenék vele, hanem mert számomra teljesen új volt), Akasa magány miatti korlátoltságát sehogy se tudtam megemészteni. Vagy talán csak nekem nem sikerült megérteni, hogy hiába szálltam meg a rontó szellem, attól még ugyanolyan emberi maradt, mint volt? A könyv szempontjából mindegy is, mert sajnos se így, se úgy nem fog változtatni az összbenyomásom, ami csak egy erős közepest üt meg a mindent elkövető "úgyse fogod hamar kivégezni ezt a kötetet" megkomponáltságával.
Kissé ellentmondásosnak éreztem utóbbit, mert míg a falfestményekről, agyagtáblákról szerettem olvasni, addig Lestat dalszövegeit, valamint a fejezetelválasztó versrészleteket legszívesebben átlapoztam volna. Azért is örültem ezeknek a flashbackeknek, mert így sokkal árnyaltabb képet kaphattunk Akasa jelleméről. Hiába destruktív, hatalomvágyó, halandóként ő is ugyanolyan gyarló volt, mint mindenki más. Ja, és persze rendkívüli mód hisztis, de ezen ne csodálkozzunk, hiszen korona volt a fején, jó helyre tette le a fenekét, és arra fordította az uralkodó a fejét, amerre éppen ő akarta. Akasát tehát kívül-belül megismerhettük, ellenben nekem Enkilt tekintve hiányérzetem volt, picit örültem volna, ha többet kapok belőle, ha jobban megismerhetem uralkodását és elveit, eltekintve attól, hogy úgyis az volt, amit az uralkodónő akart. A kárhozottak királynője online. Szóval összességében lehet, hogy nagyívű, nagyvolumenű, ráadásul olyan gondolatokat vet el az olvasó fejében, amikre korábban nem is gondolt, mindent egybevéve mégis a csalódás keserű ízét hagyta a szájamban.
Úgy éreztem magam, mintha egy Agatha Christie regényt olvasok, ahol Miss Marple meséli a történetet, és úton-útfélen ejt egy-egy vargakanyart, aztán az olvasó már teljesen elunja, mikor tudja meg, hogy ki a gyilkos, a végén már nem is érdekli. Itt is alapvetően az volt a probléma, hogy nagyon sok olyan dolgot tudtunk meg emberekről, amiket nyugodtan elmesélhetett volna a vámpírok nevére keresztelt kötetekben, mert így túl sok volt a felesleges szócséplés. Arról nem is beszélve, hogy ezek közül az elhintett információk közül mindössze az ikrek történetének volt jelentősége, ami meg túl lett lihegve, mert a könyvben vagy harmincszor, negyvenszer biztos, hogy végig lett mesélve. A kárhozottak királynője teljes film magyarul. (Kár, hogy nem striguláztam. ) Így például totál feleslegesnek éreztem azt, amikor olyan ember fejébe pillanthattunk bele, aki amúgy húsz-harminc oldallal később amúgy is feldobta a talpát. Azt meg ugyan minek? Emellett ott volt az az idegesítő tény, hogy folyton mindenki csak tépte a száját, de nem csináltak semmit.
Jöjjön Vörösmarty Mihály Előszó verse. Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Zöld ág virított a föld ormain. Munkában élt az ember mint a hangya: Küzdött a kéz, a szellem működött, Lángolt a gondos ész, a szív remélt, S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat, Az emberüdvöt, melyért fáradott. Ünnepre fordúlt a természet, ami Szép és jeles volt benne, megjelent. Öröm – s reménytől reszketett a lég, Megszülni vágyván a szent szózatot, Mely által a világot mint egy új, egy Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje. Hallottuk a szót. Mélység és magasság Viszhangozák azt. S a nagy egyetem Megszünt forogni egy pillantatig. Mély csend lön, mint szokott a vész előtt. Vörösmarty mihály előszó tétel. A vész kitört. Vérfagylaló keze Emberfejekkel lapdázott az égre, Emberszivekben dúltak lábai. Lélekzetétől meghervadt az élet, A szellemek világa kialutt, S az elsötétült égnek arcain Vad fénnyel a villámok rajzolák le Az ellenséges istenek haragját. És folyton-folyvást ordított a vész, Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.
Öröm – s reménytől reszketett a lég, Megszülni vágyván a szent szózatot, Mely által a világot mint egy új, egy Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje. Hallottuk a szót. Mélység és magasság Viszhangozák azt. S a nagy egyetem Megszünt forogni egy pillantatig. Mély csend lön, mint szokott a vész előtt. Vörösmarty mihály előszó verselemzés. A vész kitört. Vérfagylaló keze Emberfejekkel lapdázott az égre, Emberszivekben dúltak lábai. Lélekzetétől meghervadt az élet, A szellemek világa kialutt, S az elsötétült égnek arcain Vad fénnyel a villámok rajzolák le Az ellenséges istenek haragját. És folyton-folyvást ordított a vész, Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg. Amerre járt, irtóztató nyomában Szétszaggatott népeknek átkai Sohajtanak fel csonthalmok közől; És a nyomor gyámoltalan fejét Elhamvadt várasokra fekteti. Most tél van és csend és hó és halál. A föld megőszült; Nem hajszálanként, mint a boldog ember, Egyszerre őszült az meg, mint az isten, Ki megteremtvén a világot, embert, E félig istent, félig állatot, Elborzadott a zordon mű felett És bánatában ősz lett és öreg.
Az Előszó ban a történelem és a természet egybefonódik, ugyanazoknak a vak törvényeknek van alárendelve. A költő a szabadságharc utáni megtorláskor tapasztalt embertelenség, a minden mértéket meghaladó igazságtalanság felett érzett rémületét fejezte ki a történelem erőinek való alárendeltség, a végzetszerűség és a logikátlanság élményének versbe foglalásával. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Vörösmarty Mihály: ELŐSZÓ | Verstár - ötven költő összes verse | Reference Library. Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12