Heje-huja, vigalom! Habos fánk a jutalom. Mákos patkó, babkávé, értünk van a parádé! Gazdag Erzsébet: A bohóc köszöntője Jancsi bohóc a nevem Cintányér a tenyerem. Orrom krumpli, szemem szén, Szeretném ha szeretnél! Csoóri Sándor: Farsang napi kutyabál De érdekes volna, ha kutyabál volna, s farsang napján minden kutya bálba kutyagolna. Csau csacsacsázna, a foxi bokázna, a többi vén kutya meg leülne a hóba. Sarkady Sándor: Kikiáltó Maskarások, bolondok Rázzátok a kolompot Takarodjon el a tél Örvendezzen aki él. Gyárfás Endre: Förgeteges ez a bál Farsang van, farsang van, járjuk a táncot gyorsabban! Förgeteges ez a bál, még a ház is muzsikál. Kéménykürtőn hosszan kürtöl, nagybőgőzik pincemélyből, cimbalmozik betongerendáin, gitározik tévéantennáin. Az eresze csikorgató, az ajtaja tárogató, Ég a kisze, lánggal ég, bodor füstje felszáll, tavaszodik kék az ég, meleg a napsugár. Csoóri Sándor: Farsangi kutyabál - gyerekversek.hu. Mire füstje eloszlik, a hideg köd szétfoszlik, egész kitavaszodik. Drégely László: Farsangi bál A zenészek Muzsikálnak, Fürge lábak Táncot járnak, Járja Sára, Meg a párja, Víg a kedvük Itt a bálba' Táncol a bohóc, Huszár, medve, Sanyi manó Mek-mek kecske, Mazsola is Vígan járja, Böbe baba Lett a párja, Sürög-forog A sok népség, Reggelig tart A vendégség.
Nagy mulatság van itt ma, ezerféle maskara perdül-fordul, integet, búcsúztatja a telet. Mentovics Éva: Vígság legyen! Farsang van most, ne feledd el. Maskarádat fürgén vedd fel! Szól a duda, szedd a lábad, perdülj, fordulj, fürgén járjad! Libbenjen a pörgős szoknya, a nadrág is vígan ropja! Dobbanjon a bundás bakancs, vígság legyen, ez a parancs! 2010. január 6., szerda Csoóri Sándor: Farsang napi kutyabál De érdekes volna, ha kutyabál volna, s farsang napján minden kutya bálba kutyagolna. Nagy kutya is, kis kutya is, kit csíp még a bolha is. Komondor kényelmes, lassú táncot ropta, Puli Pali csárdást, ahogy meg van írva; sötét szőre, bozontja a szemébe lógna. Csau csacsacsázna, a foxi bokázna, a többi vén kutya meg leülne a hóba. Szerző: 2020. január 20. Forrás: Hamarosan eltemetjük a telet, jön a farsang és ezzel a vidám ünneppel búcsúzunk a hidegtől és sötéttől. Farsang napi kutyabál d. A kisgyerekeknél a jelmez mellett a farsangi versek és dalok időszaka is ez. Versek farsangra (fotó: iStock) A vers nagyon fontos kisgyermekkorban: fejleszti a nyelvi -és kommunikációs képességet, a lelki-érzelmi fejlődés fontos eleme.
A vers örömforrás is: társas élményt nyújt, a gyerekversek derűsek, vidámak, képesek új élményeket adni vagy a meglévőket mélyíteni. A szülővel való közös verselés elmélyíti a kötődést, közös játékot, élményt jelent. Még hosszan lehetne folytatni, hogy miért is fontosak a gyerekversek, de lássuk inkább, milyen verseket tanuljunk meg farsang alkalmából. Gazdag Erzsi: Itt a farsang Itt a farsang, áll a bál, keringőzik a kanál, Csárdást jár a habverő, bokázik a máktörő. Dirreg, durrog a mozsár, táncosra vár a kosár, A kávészem int neki, míg az őrlő pergeti. Heje-huja vigalom! habos fánk a jutalom. Farsang napi kutyabál limit. Mákos patkó, babkávé, értük van a parádé. Hegszétválás terhesség alatt Helyettesítési pénz mikor jár Thai masszázs Cserepeslemez felrakása Anyák napi üdvözlő szöveg
KERESSÜK A DEMOKRÁCIA FELÉ VEZETŐ UTAKAT, MÜKÖDJÜNK EGYÜTT A KÖZÖS FEJPŐDÉS ELŐMOZDITÁSÁRA! A VILÁG POLITIKAI PÁRTJAINAK, TÁRSADALMI SZERVEZETEINEK ÉS KUTATÓ KÖZPONTJAINAK KÖZÖS NYILATKOZATA A demokrácia a politikai civilizáció fejlődésében az emberiség fontos vívmánya, a fejlődés pedig örök törekvés az emberiség történelmében. A különböző országok és régiók népei lankadatlan felfedezéseik révén a demokrácia és a fejlődés igen változatos formáit hozták létre, bemutatva a virágzó emberi civilizációk csodálatos látványát. A politikai pártoknak lehetőségük van a demokrácia építésére, megőrzésére és fejlesztésére, igy rájuk hárul a felelősség demokrácia megvalósítására és a fejlődés előmozdítására. A fentiekre tekintettel mi, 140 ország és régió 355 politikai pártja, társadalmi szervezete és kutató központja közös nyilatkozattal fordulunk a világhoz: I. Úgy véljük, hogy a világ, amelyben élünk, sokszínű és színes. Mikor válik az emberiség I. típusú civilizációvá? - Hamu és Gyémánt. A sokszínűség az, ami meghatározza az emberi civilizációk lenyűgöző jellemzőit, és valójában az életerő és a dinamizmus forrása a világ fejlődéséhez.
Ennyi kihívás árnyékában sajnos két szélsőséges, jakobinus reakció szedi az áldozatait. Az egyik a teljes nemtörődömség. A »leszarom« jakobinusai, akik a fogyasztói hedonizmus fájdalomcsillapítójához menekülnek, hogy ne kelljen a világ komplexitásával, problematikusságával és a saját felelősségük kérdésével szembesülniük. Amíg eszem, nem kell az eszem. A másik szélsőség pedig azoké, akik már mindent veszve látnak, és mint posztmodern flagellánsok, a világvége szörnyűségeivel ostorozzák magukat és másokat. Közülük néhányan már nem is bánnák, ha az emberiség eltűnne, és elérkezne a poszthumán korszak. Az Emberiség Fejlődése. Azt hiszem, az emberhez méltó válasz az lenne, ha megpróbálnánk őszintén, torzítások és sztereotípiák nélkül szembenézni a problémákkal, és tabuk nélküli, konstruktív viták után észszerű megoldásokkal előállni. Ezt nehezíti a társadalmi frusztráltság, a különféle buborékok alternatív valóságai, a hitviták és a politika és a gazdaság számító érdekvezéreltsége. Mondhatjuk úgy, nem is a megoldás megtalálása, majd annak a sikeres végrehajtása jelentené a forradalmat, hanem már magának a kérdéskörnek az értelmes megvitatása.
A mai gyerekek fejlődése nagyon eltér a 70-es évekbeli társaikétól. A könnyen formálható "átlagos" vagy "normális" gyermekek képe - akik hang nélkül végigülik a negyvenöt perces tanórákat, nem állnak fel szólítás nélkül a padból, és nem zavarják az órát semmivel - ma már inkább csak szép emlék. A kiégésnek tanár és diák számára is egyre gyakoribb színterévé válik az iskola. Változnia kell az oktatásnak, és az iskolának pedig meg kell tanulnia "gyerekül". Kézírásra tanítjuk őket, pedig már szinte csak gépen írunk Ha ilyenek a mai gyerekek, akkor "ilyen gyerekül". Az előző emberiség létezett: a jelenkor embere amnéziában van tartva az igazsággal kapcsolatban - Világ Figyelő. Nem többet, nem jobban kell megtanítani nekik, hanem mást és máshogyan. A világ változott, a gyerekek is változtak. Kézírásra tanítjuk őket, pedig már mindenki gépen ír. Szorzótáblára tanítjuk őket, pedig már mindenki számológépet használ. Biztos, hogy tudniuk kell a másodfokú egyenlet megoldóképletét, amikor a kapcsolataikról szerzett szinte összes tudásuk a családjukon kívül csak esetleges és informális csatornákból származik?
Bodrog felvázolta, hogy egy ennyire komplex mutatót még sehol sem hoztak létre a világban, úgy, hogy azt rutinszerűen és hivatalosan alkalmaznák. Az általuk javasolt "szemtelenül gyors fejlesztésnek" azonban megvannak a tudományos alapjai, sőt, "megvannak azok a hazai szellemi műhelyek, amelyek alkalmasak a feladat végrehajtására". "Kiindulásként a környezeti erőforrások használatának mutatójaként elterjedt és széles körű elfogadottságot élvez az ökolábnyom, ami a meglevő földterületeink mértékével (pontosabban biokapacitásával) összehasonlítva már számot ad arról – jóllehet, még nem pénzben kifejezve –, hogy a környezetünk túlhasználata milyen virtuális negatív vagyonként jelentkezik. A társadalmi fenntarthatóság mérőszámainak képzése ehhez képest fejletlenebb állapotban van, de már ki vannak jelölve az irányok, illetve olyan tekintélyes nemzetközi szervezetek is régóta rajta vannak a problémán, mint például az OECD (az úgynevezett "better life index" révén)" – jegyezte meg a Sétáló Budapest munkatársa.
A fizikus szerint túl sok természeti erőforrást áldozunk fel, ugyanakkor gyakran túlhasználjuk a társadalom, az ember erőforrásait is azzal, hogy "kizsigereljük a munkaerőt, hatalmas vagyoni különbségeket gerjesztünk, pusztítjuk az emberek testi és mentális állapotát, nem fordítunk eleget a tudás, a műveltség terjesztésére és újratermelésére – azaz hanyatlani hagyjuk az emberek nem jövedelmi értelemben vett jólétét. " "A feladat az, hogy amikor kiszámoljuk az ország (vagy egyes régiók, kontinensek, nagyobb gazdasági övezetek, esetleg az egész világ) gazdasági eredményeit, akkor a "hagyományos" jövedelmi-termelési mutatókból – például a GDP-ből – le tudjuk vonni a fent említett erőforrások pénzre váltott értékét. Csak ez ad megfelelő eszközt a kezünkbe ahhoz, hogy ténylegesen lássuk, mennyire különbözik a prosperitástól az, amit a szépen növekvő GDP-adat takar. Ha félúton megállnánk, és számítanánk környezeti és társadalmi erőforrás-felhasználási mutatókat, de ezeket nem váltanánk pénzbeli értékre, akkor csak azt látnánk, hogy "valamekkora baj van", de azt már nem fognánk fel – igazából se a magas döntéshozói szinteken, se az átlagemberek szintjén –, hogy pontosan mekkora a baj" – jelentette ki Bodrog és hozzátette, hogy hiába adott a feladat, a megvalósítás már "egy sokkal fogósabb kérdés".
A brit üzleti lap cikkírója idézi a brit John le Carré Egy kisváros Németországban (A Small Town in Germany) című regényét, amely 1968-ban játszódik, és annak az aggodalomnak ad hangot, hogy a volt nácik visszatérhetnek a hatalomba. Egy brit diplomata a könyvben a következőket mondja arra utalva, hogy élete a mindennapi mókuskerékben zajlik egy pazarló, pusztító hulladékokat termelő társadalomban. "Minden nap, ahogy lefekszem, azt mondom magamnak, hogy letudtunk egy újabb napot természetellenes életünkben, egy olyan világban, amely a halottas ágyán fekszik. És ha sosem lazítok, ha sosem fordítom a figyelmemet másra, akkor talán további száz évig ugyanígy folytathatunk mindent. " Ötvenöt évvel később azt mondhatjuk, hogy ez halvány eredménnyel kecsegtető projekt nem is olyan rossz perspektíva.
A mai ember elvégezheti a munkáját, fenntarthatja kapcsolatait és szórakoztathatja magát online módon fillérekért. És a virtuális valóság világa még csak most kezd igazán kialakulni. Hol a boldogság mostanában? Az internet korában a gazdag országokban a boldogság erősítése már nem igényel további gazdasági növekedést - legalábbis ezt gondolja Richard Easterlin, aki szerint a fejlett országok polgárainak elégedettsége nem javul azzal párhuzamosan, ahogy nő a jólétük. Sokan vitatják ezt a nézetet, ám nem lehet lesöpörni az asztalról. Ahogy az emberek egészségesebbé válnak, nagyobb biztonságban élnek, jobban megértik lelki bajaik forrásait és több lehetőségük adódik idejük beosztására, a figyelmük a boldogság más forrásaira terelődhet, mint korábban. Más szóval az amerikai álom helyett, amely szerint kemény munkával bárki meggazdagodhat, előtérbe kerülhet ennek alacsonyabb jövedelemhez igazított, európai változata, amely szerint több szabadidő és az ingyenes egészségügy ellátás vetekedhet a magasabb életszínvonallal.