Az árokparton bodzafa állt és ijedten ébredt fel, amikor a mókus végigszaladt rajta. - Mit akarsz? - Szállást keresek. Az ember elaludt és én elszöktem… nem tudod hol találnék szállást? - Eredj a Bükkhöz. A mókus átlendült az öreg bükk alsó ágára. - Azt mondta a Bodza, hogy te adsz nekem szállást. - Nem adok. Nincs, de ha lenne se adnék. - Majd ad más. De nem adott a Kőris se, a Cser se. A Vadcseresznye csak a fejét ingatta, a Nyír pedig még fiatal vesszőit is megsuhogtatta. Fekete istván – karácsony éjjel. Csak az öreg Tölgy mondta meg kereken. - Nem szabad! Ne kérdezd, miért, nem szabad. Különben magam sem tudom mért, menj, ahonnan jöttél. Zimányi ekkor már mélyen aludt az árokparton. Azt álmodta, hogy egy hideg kéz nyúl a kabátja alá, de nem a pénztárcáját, a szívét keresi. Arca sárga lett, feje előrebukott a kínban, hogy megmozduljon, de nem tudott. A kis mókus ekkor ért oda. Felugrott az öregember vállára és lerázta magáról a havat, az öreg nyakába. Erre már felébredt Zimányi. Mélyet lélegzett, aztán tántorogva felállt.
- Mi kellene? - Csak pihennénk, ha szabad. Az asszony fáradtan felnézett. - Kenyeret kérnénk. Pénzért. Zimányi megfogta a kocsmáros kabátját. - Adjon szalonnát is… karácsony van. Gondolkodó csend lett. A vándorok előtt egy kis vörös mókus ült az asztalon és a kenyérhéjat eszegette. Okos, fekete szemével körülnézett. -Szelíd? -Mint a gyerek. Csak megszorítani nem szabad, mert akkor harap. Zimányi felkelt, nehézkesen odament az asztalhoz és megsimogatta a mókust. A kis állat megszagolta Zimányi kezét, aztán végigfutott a karján és bekukkantott a zsebébe. - Az én zsebemet ki szokta forgatni -mondta a vándor -múltkor megrágta a pipámat, azt nem szeretem… meg hát üres is… - Nem adja el? - El nem adom, csak úgy odaadom. Fekete István: Karácsony éjjel. Jobb dolga lesz… Zimányi pénzt tett az asztalra. - Egyedül vagyok… eljátszogatok vele… ez lesz az én karácsonyom… Diót hozatott a kocsmárossal s a mókus észre sem vette, amikor gazdái elköszöntek. Zimányi kucsmáját a mókus mellé tette, hátha elálmosodik. -Hozass még egy üveggel, Tallér, diót is.
– Ne csiklandozz, te, csak egy kicsit pihenek. A mókus leugrott a földre. A hónak szabadság szaga volt. Az erdei csend susogni kezdett s az ágak ugrásra ingerelték. Az árokparton bodzafa állt és ijedten ébredt fel, amikor a mókus végigszaladt rajta. – Mit akarsz? – Szállást keresek. Az ember elaludt és én elszöktem… nem tudod, hol találnék szállást? – Eredj a Bükkhöz. A mókus átlendült az öreg bükk alsó ágára. – Azt mondta a Bodza, hogy te adsz nekem szállást. – Nem adok. Nincs, de ha lenne, se adnék. – Majd ad más. De nem adott a Kőris se, a Cser se. Csak az öreg Tölgy mondta meg kereken. – Nem szabad! Ne kérdezd, miért, nem szabad. Zimányi ekkor már mélyen aludt az árokparton. Azt álmodta, hogy egy hideg kéz nyúl a kabátja alá, de nem a pénztárcáját, a szívét keresi. Arca sárga lett, feje előrebukott a kínban, hogy megmozduljon, de nem tudott. A kis mókus ekkor ért oda. Könyv: Fekete István: KARÁCSONY ÉJJEL. Felugrott az öregember vállára és lerázta magáról a havat, az öreg nyakába. Erre már felébredt Zimányi. Mélyet lélegzett, aztán tántorogva felállt.
A mókus megszagolta a bort s a diót a kucsmába hordta. A cimbalom halkan zengett. Künn hullott a hó, nyári kórószálak álltak az utak mellett, valahol messze csengett egy szánkó, varjak aludtak a jegenyéken, a hidak alatt susogott a víz, mintha mesét mondana az öreg hídlábnak. Zimányi hazaindult. Zsebre rakta a diót és a mókust is. -Ehetsz útközben is, ha akarsz. Lassan lépegetett hazafelé. Az út, mint a bársony. Botja nem koppant, arcára hópehely esett. A falu végén kis erdő s az erdőn túl Zimányi háza. Jó lenne, ha várakozó lámpás intene belőle, de nincs már senkije. Nem nagy a hó, mégis nehéz a járás, az erdő fái között álmos köd ül. Megállt, botjával a hóra ütött. -Milyen puha, akár a párna. Hideg sincs. Azzal leültek az árok mellett. Megcsörrentek a diók, a mókus kiugrott a zsebbő és felszaladt az öregember vállára. Fekete István: Karácsony éjjel | antikvár | bookline. -Ne csiklandozz, te, csak egy kicsit pihenek. A mókus leugrott a földre. A hónak szabadság szaga volt. Az erdei csend susogni kezdett s az ágak ugrásra ingerelték. Az árokparton bodzafa állt és ijedten ébredt fel, amikor a mókus végigszaladt rajta.
Elmúlik minden. -Elmúlik, Tallér. De ezt úgyis tudjuk. Muzsikálj! -Ma? -Ma. Csak úgy magunknak. A kocsmáros benézett az ajtón, megtöltötte az üveget, aztán kiment. A cimbalom halkan beszélgetni kezdett. Akadozva, mintha emlékeiben keresgetne. Néha felkiáltott, néha megjajdult, aztán csak dúdolgatott, mint a pusztán kaszáló szél. Zimányi elnézett valahová, fehér haja puhán simult halántékához és arra gondolt, mi lesz, ha egyszer elhallgat a cimbalom, elalszik a lámpa és elalszik minden... Úgy érezte, jó lesz. Megbékélve bólintott. Hát alszunk, no. Az öreg cigány aszott, fekete kezét a cimbalomra tette, s az ajtóra nézett. -Jár kint valaki? A kilincs bólintott, az ajtó óvatosan kinyílt. Egy ember jött be, aztán egy asszony. Vállukon hó. -Jó estét. -Jó estét -bólintott Zimányi- esik? -Esik. -Hová? -Palánkra. Oda várnak bennünket, karácsonyra. Persze, karácsony van. Régi karácsonyok villantak fel Zimányi emlékei között, de aztán hamar elhamvadtak, elfáradtak... A kocsmáros odaállt a vándorok elé.
Lassan emelkedni kezdett a kötél, elsőnek egy ülés bukkant elő és utána a bicikli többi része. Ujjongásba törtünk ki, hiszen számunkra is hihetetlen, hogy egy nap kettőt is fogjunk, ilyen még nem történt velünk. Ez egy kisebb modell, de szintén hosszú évek óta lehetett a vízben mivel még a küllők is elrohadtak. Az idő nem kímél semmit, de ebben az évadban igyekszünk még egy használhatót is fogni, amivel a horgászat levezetéseképp tekerünk néhány kört. Törvénytelen kincskeresés vagy legális móka? Durva dolgokra bukkannak a magyar mágneshorgászok - HelloVidék. Fáradtan, de felcsigázva mentünk vissza a hídra és kutattunk tovább egy újabb bicikli után mikor középen megakadt a mágnes valami komolyabb dolgon. Nehéz volt és nem is tudtuk elindítani a part felé attól függetlenül sem, hogy fél métert sikerült megemelnünk. Jó néhány próbálkozás után feladtuk és elengedtük, de az utolsó rántásnál egy motorülést húztunk ki. Nem tudjuk, hogy véletlen vagy a titokzatos tárgyról törtük-e le, ez már nem derül ki. Összegezve a kezdő horgászatunkat nagyon izgalmas volt és reményt adott egy jó évad elkészítéséhez.
Ha azonban a valós horizont szögéből nézzük, azt látjuk, hogy az autó a gravitációs törvény szerint valójában lefelé halad, a mágneses hegyek pedig csak átverik a szemünket. Hogy képet kapjunk arról, hogyan működik a mágneses hegyek vonzóereje: A címlapképet készítette: Dan-Cristian Pădureț lásd Unsplash
Minden talált tárggyal való eljárást a PTK szabályozza. Itt lejelentési kötelezettségünk van a nagyobb értékű tárgyaknál (bicikli), de minden leadott tárgy visszaigényelhető. Sok esetben kaptak már vissza bejelentett fogásokat a horgászaink. Lehet vele pénzt is keresni, de ne számítsunk hatalmas bevételekre. A mágnesezhető fémeknek nem túl magas az ára méh telepeken. Viszont az értékesebb, felújított régiségekkel, tárgyakkal már komolyabb összegeket is össze lehet szedni, itt gondolok a késekre, vagy például horgászfelszerelésekre. Mi volt az eddigi kedvenc fogásotok? Sok fogásunk van, mind a kedvencünk, de ha ki kellene emelnünk egyet, akkor egy 1900-as években gyártott Tissot zsebóra lenne. Sajnos, csak az óramű és a számlap lett meg, az aranytokot a korrózió már letolta az óráról. Mire kell mindenképpen figyelni, ha valaki kezdőként elindulna mágnes horgászni? Mire készüljön fel? Mágnes horgászat törvény 2021. Leginkább arra, hogy néha koszos lesz. Ha az ember nem elég körültekintő, akkor egy jobb horgászat után nyakig sáros.