Az Google Maps alighanem a keresőóriás leghasznosabb szolgáltatása, ami napi szinten milliók utazásánál segédkezik. A fejlesztők ezúttal a sötétben közlekedő gyalogosoknak kedveznek újításukkal, ami a "Lighting" nevet kapta. Az applikáció ötletét az a gyakori probléma ihlette, miszerint egy ismerős környéken minden bizonnyal be tudjuk határolni a biztonságos utcákat, melyeken keresztül leggyorsabban eljuthatunk célpontunkig, ellenben ha olyan helyre kell mennünk, ahol korábban még sosem, vagy csak ritkán járunk, már jóval nehezebb a dolgunk. Különösen, ha az utca kivilágítása sem tökéletes, rosszabb esetben teljesen hiányzik. A Google Maps 10. 31. 0-ás béta verziójának forráskódja szerint azonban hamarosan -bár egyelőre konkrét dátumot nem említenek- az androidos mobilapplikációkon megjelenik egy plusz réteg, ami jelzi az utcai világítás erősségét, illetve hiányát. A "Lighting" névvel illetett biztonsági funkció a megfelelően világított tereket erős sárgával, míg a gyér fényviszonyokat a szín halványabb árnyalataival jelöli.
A Google egy olyan új funkciót iktatott be a Google Maps alkalmazásba, ami vezetés közben mutatja a sebességet - írja a Computerworld. -illusztráció- (Fotó: Pixabay) A sebességmérőt a navigációs beállítások között lehet bekapcsolni. Fotó: Computerworld Ha aktivizálva van, a képernyő bal alsó sarkában megjelenik a sebességmérő, ami az utunk során mutatja, milyen gyorsan megyünk, emellett a maximális sebességet is megmutatja. A világon nem mindenhol működik ez a szolgáltatás, csak Belgiumban, Csehországban, Németországban, Porugáliűban. Svédországgban, Brazíliában, Argentínában, Tajvanon, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. via Computerwo rld
Ez az oldal a Google Street View webhelyén jó mutatója annak, hogy hol volt a Google Street View, és hol megy a közeljövőben. A fő térkép megmutatja, hol volt a Google Street View eddig, ami jó hely a kezdéshez., Görgessen lefelé az oldalon, majd megjelenik egy központi ablak, amelyben frissítési ütemterv található. Ezt böngészheti, hogy megnézze, hová mennek a kamerák. Az információkat azonban csak a város szintjén adják meg; a Google Street View nem fogja megmondani, hogy a város mely részeit fogják frissíteni. Ha az Egyesült Államokon kívül él, válassza ki az ütemezés ablak feletti legördülő mezőt, hogy megtudja, kap-e egy Google Street View frissítést egyhamar. mi újság a Google Maps-ben?, a leghosszabb ideig úgy tűnt, hogy a Google Maps egyáltalán nem fejlődött. Az elmúlt néhány évben sok minden történt, és az alkalmazás most jobb, mint valaha. A közelmúltban a Google hozzáadott egy olyan funkciót, amely lehetővé teszi a barátok valós idejű nyomon követését, amikor megosztják veled a helyüket, akár korlátozott ideig, akár egy adott helyen, amely nem frissül élőben.
A száguldozó jegy megszerzése egyenesen frusztráló, arról nem is beszélve, hogy elég fillérbe kerülhet. Mivel a papírtérképek többnyire a múlté, a mai sofőrök a GPS-szolgáltatásokra támaszkodva kapják meg az útvonaltervet és a sebességkorlátozással kapcsolatos információkat. Legyünk valóságosak, sokkal kényelmesebb, ha a kijelzőn fent van, és csak folyamatosan látja a térképet. Ha a képernyőn a sebességkorlátozás is érvénytelen, az Oh forgatás kockázatát semlegesíti. 50 mph-t haladtam 30-ban! Úgy nézett ki, mint egy autópálya! Szerencsére a Google Maps most ezt a funkciót kínálja. Sajnálatos módon, a sebességkorlátozás csak az Android-felhasználók számára érhető el. Lehet, hogy az iPhone-t használóknak még egy kicsit várniuk kell erre az új szolgáltatásra, vagy egy másik alkalmazást kell használniuk, amelyet ebben a cikkben tárgyalunk. Míg a legtöbb GPS-eszköz és alkalmazás felajánlotta a sebességkorlátozás megjelenítését az indulástól kezdve, a Google Maps későn ért rá. A közelmúltban azonban ez a hasznos funkció elérhető a Google Maps-en is.
Az utóbbit ráadásul Johnson telerakta olyan radikális ötletekkel, amik mellett a fénykardozás vagy egy űrcsata eltörpült. Mi lenne, ha végre leszámolnánk egy csomó régi klisével? Mi lenne, ha a a Csillagok háborúja történetei nem mindig ugyanarról szólnának? Tőrbe Ejtve Kritika - YouTube. Annyira radikális húzás volt, hogy a trilógia harmadik részére már nem is őt kérték fel, hanem JJ Abramst, aki visszahozta a szokványos motívumokat, és elintézte, hogy a befejező rész is ugyanarról szóljon, mint bármelyik másik film a szériából. De miért kell megelégedni valami okéval, ha lehetne valami igazán érdekes is? Valami ilyesmi hajthatta Johnsont, amikor elkészítette a Tőrbe ejtve forgatókönyvét. Papíron teljesen olyan, mint egy ezerszer ismert Agatha Christie-történet, egy ódon házban összegyűlik egy család, aminek a tagjai minimum gyanúsak, de inkább egyszerűen elviselhetetlen hólyagok. A krimiíró családfőt (Christopher Plummer) holtan találják, ezért gyanúba keveredik mindenki, aki a házban tartózkodott: az összes leszármazott (akiket olyan színészek alakítanak, mint Chris Evans, Michael Shannon és Jamie Lee Curtis), valamint a családfő ápolója és egyben legjobb barátja (a következő Bond-filmben szereplő Ana De Armas).
Ahogy a nyomozó elkezdi felgöngyölíteni az ügyet, egyre különösebb titkokra derít fényt... A populáris kultúrában egy kicsit is jártas embernek az az érzése támad az ismertető alapján, hogy már milliószor találkozott ezzel a történettel, és Johnson valóban olyan dramaturgiai eszközökhöz nyúl, amelyek nem ismeretlenek a műfajban. Ugyanakkor Johnson kreativitása könnyűszerrel emeli ki az átlagos nyomozós darabok mocsarából a Tőrbe ejtvé -t és teszi pokoli jó mókává. No, de miként is éri ezt el? Kezdjük a frissességgel: (újra)feldolgozások és folytatások korát éljük, égető szükség van az autentikus ötletekre. A direktor alapul vett egy végtelenül egyszerű koncepciót, melyet átalakított a saját szájíze szerint. Kiszélesítette a műfaji határokat, megtartotta a bevett formulát, ám olyan stílussal ruházta fel, hogy azt élmény nézni. Tőrbe Ejtve Kritika: Tőrbe Ejtve - Kritika - Hír - Puliwood. Tőrbe ejtve (Ana de Armas, Daniel Craig) Forrás: Freeman Film Ehhez a tökéletesen működő elegyhez kell a második, s egyben legfontosabb tényező: a forgatókönyv. Johnson eléri, hogy a nézőnek folyamatosan járjon az agya, egyre csak gyártsa a teóriákat és azon morfondírozzon, hogy mégis miként fog összeállni ez a szövevényes eset.
Mondd, mikor láttál utoljára egy igazán jó krimit? Olyat, ami nem misztikus, nem thriller, nem remake, nem sorozat, és még csak nem is a mára szinte állandósult szókapcsolattá vált skandináv krimi? Olyat, amiben nem a karakterek az igazán fontosak, hanem a sztori, maga a gyilkosság, hogy ki tette, és miért. A whodunnit, ahogy a szaksznobok mondják egymásra kacsintva, eltartott kisujjal, de mi inkább maradjunk annál, hogy klasszikus detektívtörténet. Hát, én bizony már nem is nagyon emlékszem, mikor láttam utoljára ilyet. (Kommentben várom a megfejtéseket, név és cím a szerkesztőségben! Tőrbe ejtve – Kritika. ) És igen, hogy – stílszerűen – lelőjem végre a poént, Rian Johnson Knives Outja (rettentő magyar címén Tőrbe ejtve) pontosan ilyen. A jó Riant mostanában illik bőszen köpködni, természetesen Az utolsó Jedik miatt, és még természetesebben teljesen alaptalanul. Mert ha engem kérdeztek (és most bizony engem kérdeztek), a The Last Jedi az egyetlen valamirevaló darab az új Star Wars-trilógiában. Pontosan azért, mert megpróbálta új utakra vinni a régi mesét, és ezzel végre néminemű kockázatot is vállalt.
És a végére az is kiderül, hogy nem egy artistát néztünk, hanem egy bűvészt, mert a kötéltánc az egy dolog, de a kötéltáncos a végén fejest ugrik egy cilinderbe. Rian Johnson pont az ilyen bűvésztrükkökről híres, az amerikai rendezőnek ez volt a stílusa mindig is: a Looper az egy időutazós sci-fi volt arról, hogy megváltozhat-e egyáltalán egy ember, Az utolsó Jedik pedig egy Star Wars-film volt arról, hogy talán máshogy kellene mostantól ezeket a Star Wars-filmeket csinálni. kaliberű rajongóknak és "bűntényszűz" detektíveknek egyaránt szórakoztató élményt nyújt. Ami szerintem fontos kérdés, főleg a műfaj szerelmeseinek, hogy hogyan kezeli a misztikumot a film? Megfelelő-e az az információ adagolás, ami egy krimi esetében kulcsfontosságú? Itt megint csak a zsáner komplikáltságából adódó gondokkal állunk szemben: ha ugyanis túl sokat árulunk el a nézőnek, akkor idő előtt kitalál majd mindent (ami ebben a zsánerben felér egy öngyilkossággal), ha pedig túl keveset, akkor a film végén átverve érezzük magunkat - mondván ezt esélyünk se lett volna kitalálni.
A bácsi pontosan nyolcvanöt éves volt (ezzel szemben Mr. Plummer igazából már kilencven is elmúlt! ), éppen előző nap ünnepelték a nagy szülinapi partit, ahol persze annak és módja szerint mindenki összeveszett mindenkivel, de legfőképpen az agg családfővel. Aki amúgy világhírű krimiíró, és igazság szerint ő tartja el az egész rajta csüngő, semmirekellő siserehadat. Akik közt ott van lánya, Linda (a még mindig attraktív Jamie Lee Curtis), férje, Richard (a még mindig attraktív Don Johnson), és semmirekellő fiuk, a család fekete báránya, Amerika Kapitány, oppárdon, Chris Evans, aki igazi krimi-mellékalakként csak él bele nagy tékozlón a vakvilágba. De van még itt apuka nélkül pénztelenné váló meny és unoka (a még mindig attraktív Toni Collette és a 13 okom volt ból ismerős, még sokáig attraktív Katherine Langford), meg persze az elmaradhatatlan kisebbik fiú, aki az üzletet viszi, és nem mellékesen folyamatos ellentétben áll a családfővel (a törzskönyvezett mellékszereplő-fejű Michael Shannon mindig jó, most is az), meg persze az ő családja, totál jellegtelen feleségestől és neonáci fiacskástól.
Harlan Thrombey-t, a sikeres írót (Christopher Plummer) holtan találják regénybe illő birtokán a 85. születésnapjára szervezett összejövetelt követően. Mivel a nyomok gyilkosságra utalnak, ezért hamar meg is érkeznek a nyomozók, hogy kihallgassák a jelenlévőket, akik meghökkenve veszik tudomásul, hogy a nyomozást tulajdonképpen a váratlanul megjelenő, kellemes megjelenésű, ám felettébb kíváncsi Benoit Blanc (Daniel Craig) magándetektív vezeti. Ana de Armas és Daniel Craig A család tagjai éppen olyan érzéketlenek és beképzeltek, mint bármely Agatha Christie regényben és természetesen játszi könnyedséggel hazudnak a legkisebb dolgokban is, nehogy a látszólagos tökéletességük mögött valaki felfedezze az emberi lényt – a megcsaltat, az eladósodottat, a magányost vagy éppen a pojácát. Ellenpólusukként ott a Harlant ápoló Marta Cabrera (Ana de Armas), akinek a szó legszorosabb értelmében hánynia kell a hazugságoktól és akit bár mindenki szeret, de a film visszatérő poénjaként még azt sem tudják róla, hogy pontosan honnan származik.