A kínai nyelv leírására több latin betűs átírás is létezik, a Mandarin esetében a legnépszerűbb és legjobb a Pinyin. A Pinyin Tartsa mindenki észben: a Pinyin csak egy tanulási segédlet, a gyakorlatban viszont a kínai nyelvet kínai írásjegyekkel írják - ezt mindenki fogadja el, szokja meg és tanulja meg! A kínai nyelvben nincs sem nagybetű sem szóköz, de ha Pinyin-nel írjuk át, akkor van mindkettő! (A nagybetű szabályai nagyjából megegyeznek a magyaréval) Mássalhangzók ' b ' - magyar P ' p ' - erősen megnyomott P (PH) ' d ' - magyar T ' t ' - erősen megnyomott T (TH) ' g ' - magyar K ' k ' - erősen megnyomott K (KH) ' z ' - kb. magyar C ' c ' - erősen megnyomott C (CH) ' zh ' - kb. magyart CS ' ch ' - erősen megnyomott CS (CSH) ' j ' - a magyar TY és C közötti hang ' q ' - előbbi hang erősen megnyomva ' m ' - magyar M ' n ' - magyar N ' ng ' - hátul képzett N (senki) ' sh ' - magyar S ' r ' - angolos-franciás nem pörgős R ' s ' - magyar SZ ' x ' - selypítős S ' f ' - magyar F ' h ' - erősen megnyomott H ' w ' - angol W (mint egy magyar U) ' y ' - magyar J Magánhangzók Ebből rengeteg van, magyar megfelelője pedig alig akad.
A nyelvtan világos szabályokon alapul, amelyek gyakorlatilag nincsenek kivételek. A szó sorrendje mindig változatlan. Ellentétben például az orosz nyelvektől, a beszéd beszivárgása lehetetlen. A kérdés nagyon egyszerű. Elég, hogy csak egy pozitív mondatot vegyen fel, és a végén egy speciális szolgálati darabot adjon hozzá. Általában a kínai nyelv nyelvtana ezt a tulajdonságot tartalmazza: nincsenek utótagok, konzolok, befejezések. Ezenkívül az ige neme, dekódolása, száma és formája speciális szolgálati szavakkal fejezhető ki. Ezért a kínai nyelv nyelvtana analitikus a maga típusában. A morfémák segítségével nincs szócsere. A kínai nyelv alapjait nem olyan nehéz észlelni. A komplexitás nagyszámú szolgáltatásszavakból és négy alapszintű fonetikus kulcsból állhat, valamint számos hieroglifának memorizálását. A kínai nyelv nyelvtana egyáltalán nem nehéz.
A szórend mindig azonos. Ezzel ellentétben például az oroszul a beszéd inverziója lehetetlen. A kérdés nagyon egyszerű. Elég, ha igen, és végül adjunk hozzá egy speciális szolgáltatást. Általában a kínai nyelvtan ilyenfunkció: nincsenek utótagok, előtagok, végződések. Ezenkívül az ige nemét, lemondását, számát és formáját speciális segédszavakban fejezzük ki. Ezért a kínai nyelv grammatikája analitikus jellegű. A morpémiák hiányoznak. A kínai alapok nem olyan nehézekérzékelés. A nehézség számos hivatalos szavak és négy fonetikus kulcs, valamint nagyszámú hieroglifák megemlékezésében rejlik. A kínai nyelvtan maga nem nehéz.
A kínai a leggyakoribb nyelv a bolygónkon. Jelenleg egy milliárd kétszáztizmillió ember beszél. Története több mint 5000 év. Azonban az Égi Birodalom egyetlen nyelve létezikelméletileg. Tény, hogy sok dialektusra oszlik. Az egyes dialektusok közötti különbség annyira jelentős, hogy az ország északi részének lakosa valószínűleg nem fogja megérteni honfitársait délről. És mégis ott van az úgynevezett "mandarin" - a nyelv közös az egész Celestiális Birodalom számára. A pekingi nyelvjáráson alapul. A kínai fonetika egyedülálló. A nyelvben négy kulcs van, amelyek befolyásolják a szavak értelmét. Ez jelentősen megkülönbözteti a kínaiakat minden európai beszédtől. Ha megváltoztatja a hangot, amikor egy szót szólít, annak jelentése más lesz. Beszéljünk arról, hogy mi alkotjaa kínai nyelv grammatikája. Ellentétben a sok elképzeléssel, elég egyszerű, nincs semmi bonyolult benne. A nyelvtan számos pragmatikus alapon nyugszik. A "mandarin" alapegysége egy hieroglif. Ez nem egy szót, hanem egy fogalmat jelent.
Ez sincs jelölve írásban! 不: ez a tagadás jele, kiejtése: bù. Még egy 4. tónus után azonban 2. Ezt jelölik írásban, hangsúlytalan szótagként (bu). 一: ez az 'egy' jele (szám), kiejtése pedig yī. Azonban ha a szó után 1., 2. vagy 3. tónus jön, akkor a yī 4. tónusú lesz. Példa: yìxiē. 4. Példa: yílù. Jelölik írásban. A partikulák mindig semleges tónusúak. A duplázott szótagok második fele semleges tónusú lesz. Példa: māma, gēge. Kezdjük el! Jó napot! 你好! Nĭ hăo! A 你 egy személyes névmás, azt jelenti: te. A 好 már egy kicsit érdekesebb. Egy melléknév, amely azt jelenti, hogy 'jó', de igeként is lehet használni, ekkor a jelentése: ' jónak lenni '. Kérdés, tagadás 你是中国人吗? 你是中國人嗎? Nĭ shì zhōng guó rén ma? (Te kínai vagy? ) 不是,我是美国人。 不是,我是美國人。 Bu shì, wŏ shì měi guó rén. (Nem, én amerikai vagyok. ) A 你 szintén egy személyes névmás, az én. A 是 a létige, a 不 pedig a már említett tagadás. A legtöbb kérdő mondat a 吗/嗎 szótaggal ér véget. Van azonban olyan, amikor nem így van: 你忙不忙? Nĭ máng bù máng?
A jele a magyarban megszokott ékezet. Példa: má 麻/麻 (kender) Harmadik tónus: az eső-emelkedő. Kicsit mélyebbről kezdd, mint a normál hangsúly, és jól hallhatóan kezdjen el esni a hangmagasság - utána emeld fel a hangsúlyt a normál beszédhangodnál magasabbra. A jele: egy fordított kalapos ékezet, mint egy kicsi V betű. Példa: mă 马/馬 (ló) Negyedik tónus: az eső. Kezdd magasan, a normálisnál magasabban, akárcsak az első tónust - a szótag közben folyamatosan essen a hangsúly, a vége pedig a normál hangsúlyodnál mélyebben legyen. Jele: a magyarhoz képest fordított ékezet. Példa: mà 骂/罵 (átok) A példákból is látszik, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen hangsúlyt használunk. Nem mindegy, hogy meg kell patkolni a lovat, vagy meg kell patkolni az édesanyád... Egy-két szabály Ha egymás után két 3. tónus jön, akkor kiejtésben az első 2. tónussá alakul. Ezt nem jelölik írásban! Példa: Nĭ hăo (Jó napot! ) kiejtésben: Ní hăo Ha három 3. tónus kerül egymás után, akkor az első kettő 2. Példa Wŏ yĕ hăo kiejtésben: Wó yé hăo.