Boldog születésnapot kíván kortársa: Kőszeg Ferenc Egy emlék emlékének az emléke: fiatal vagyok, nyár van. Nagy nehezen megtalálom a kapunyitógombot, kilépek a Falk Miksa utcára, és elindulok egy hosszú, izgalmas és kihívásokkal teli úton. Boldog vagyok és bizakodó, mert már előre tudom, hogy majd egyszer, sok év múlva, valahol, valakinek, valamilyen ünnepélyes apropóból el fogom mesélni, hogy Lengyel Péter, a híres író, annó, abban az írógépekkel telezsúfolt lipótvárosi lakásban, mit mondott nekem. Azt mondta, Virág. A jó szöveg olyan, mint a vásári lufi. Nagy, színes, nyughatatlan gömb – plusz madzag. Így, együtt. De vigyázzak, tartsam erősen, mert madzag nélkül a szöveg elszáll a semmibe. 25 éve szorítom a madzagomat, és gyakran gondolok Lengyel Péterre. Lényegében semmi sem változott, fiatal vagyok, nyár van. A lufim is jól van, köszöni szépen. A belvárosból tűnt el egy pakisztáni egyetemista - PestiSrácok. Bár a hélium az imént kissé túlhevült, és berobbant, az arcom leszakadt, a hajam kigyulladt, egy járókelő lángra kapott, Budapest a tűz martalékává lett, a bolygó pedig – ez a nagy, színes, nyughatatlan gömb – a másodperc tört része alatt porig égett.
Regény; Szépirodalmi, Bp., 1980 (regény, 1970-ben írta) Rondó; Szépirodalmi, Bp., 1982 (elbeszélések) Ogg második bolygója. Olvasmány; Kozmosz Könyvek, Bp., 1984 ( Kozmosz fantasztikus könyvek) Macskakő. Detektív regény; Szépirodalmi, Bp., 1988 Holnapelőtt. Lengyel fiatal fulladt a Balatonba. Nem-regény. 89-90-91; Jelenkor, Pécs, 1992 (esszénapló) Lengyel Péter–Merényi Endre: Búcsú két szólamban; Városháza, Bp., 1993 ( Az én Budapestem) Macskakő. Ponyva; Európa, Bp., 1994 Mert én tudom, honnan jöttem, s hová megyek... Lengyel Péterrel beszélget Sipos Márti; Kairosz, Bp., 2007 ( Miért hiszek? ) Díjak, elismerések [ szerkesztés] 1966 – PEN és IWF nemzetközi novellapályázatának díja 1983 – József Attila-díj 1986 – Arany Meteor-díj 1989 – Az Év Könyve díj 1989 – A Jövő Irodalmáért díj 1990 – Pro Urbe Budapest díj 1992 – Déry Tibor-díj 1995 – Füst Milán-díj 1996, 1998 – Soros Alapítvány díja 1998 – Európai Írók Háza, Villa Mont Noir 1999 – Márai Sándor-díj 2010 – Kossuth-díj 2018 – Digitális Irodalmi Akadémia tagja Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] MTI Ki kicsoda 2009.
Szimulációra pedig szükség van, hiszen az egészségügyi képzés egyik nagy igazsága, hogy miközben a világ egyik leginkább gyakorlatorientált képzéséről beszélünk, és világszerte egyre több orvos és képzett egészségügyi személyzet kell, egyre több nehézséget okoz a gyakorlatok megszervezése és lebonyolítása. A nehezen lefordítható, magyarul egyszerre szakértelmet, képességet, egyben ügyességet jelentő angol skill kifejezést a nevükben hordozó skills laborok ennek megfelelően rohamosan épülnek, és a nemzetközi versenyképességük megtartásán dolgozó magyar orvosképző helyek is folyamatosan nyitnak ilyeneket. Ne törjük ki a bábu fogát! A skills laborok lényege, hogy az orvosképzés (majdnem) egészét lefedjék, magyarázza kísérőnk, Dr. Maróti Péter, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának PhD hallgatója, egyben a pécsi skills labor egyik megálmodója. Az egyik teremben épp az ápolástan alapvető fogásait sajátítják el elsőéves külföldi hallgatók, akik műanyag végtagokba adnak injekciót és vezetik be az infúziót.
A legújabb videojátékok valósághűségét kínáló szimulációk, virtuális valóságok: ez a technológia az orvosképzést is teljesen átalakítja. Magyarország egyik legmodernebb skills laborjában jártunk, ahol a hihetetlen technikai fejlődés ellenére biztosak abban, hogy mindig szükség lesz a valódi betegágy melletti képzésre. Furcsa érzés belépni egy skills laborba. A kórteremszerű helyiségben úgy érezzük, mintha monitorokhoz kötött valódi betegeket pillantanánk meg szemünk sarkából, jobban odanézve tűnik fel, hogy csak bábu fekszik a kórházi ágyon. Az élmény finoman fogalmazva is nyugtalanító a gyakorlatlan szemlélő számára, és ezen az sem segít sokat, ha mondjuk az elsősegély-tanfolyam során találkoztunk már szimulációs bábuval – elvégre az nem lélegzett és pislogott. Nem egy kórházi témájú horrorfilm díszletei között járunk, hanem az orvosképzés jelenében és jövőjében. © Verébi Dávid / PTE ÁOK Ahogy az elsősegélybábu példája mutatja, a szimulációs oktatás egyáltalán nem új dolog az egészségügyben, ám ma már a legbonyolultabb beavatkozásokat is lehetséges szimulálni, és ami még talán fontosabb, valós időben követni, hogy a szimuláció során az orvostanhallgató hogyan teljesít, képes-e alkalmazni a könyvekből elsajátított tudást.
Az utóbbi évtizedekben a kevés egyetemi hely miatt sokan külföldön, köztük Magyarországon végzik orvosi tanulmányaikat. (MTI/Hetek)
Grósz Alfréd ebben a levélben beszámol róla, hogy a fiatal hegymászó sokszor meggondolatlanul viselkedett a hegyen, ezért szülei megkérték Grósz professzort, hogy ne csábítsa a fiukat a hegyekbe. Idézet a levélből: "…arra kértél, kérjem meg az itteni Rigó Péter orvostanhallgató fiatal magyar hegymászót, csináljon pár olyan túrát, amelynek a leírása kellene. Én akkor azt válaszoltam, nem fordulok ez ügyben az illetőhöz, mert a szülei többször is nagyon kértek, hogy ne serkentsem sziklamászásra. Én ezt a szülőknek meg is ígértem annyival inkább, mert a fiú, ha ügyes sziklamászó volt is, sok meggondolatlanságot csinált. Többször vitt teljesen gyakorlatlanokat nehéz túrákra. Ez lett most a veszte. Február 28-án temettük őt az itteni sírkertben. Öt teljesen tapasztalatlan fiatalt febr. 25-én elvitt a Varangyos-tavi-csúcs nyugati falára. A Horn-Serényi-út feléig Rigó elől-mászó. Ott a társa elcsúszhatott, kirántotta az állásból, és mindketten lezuhantak. A többi négy kezdő nem mert visszafordulni, fölküzdötték magukat a csúcsra, ahonnan vészjelt adtak, amelyet meghallottak a Rabló menházban.