In memoriam Wieser András Talán első olvasásra nem mindenki tudja, ki volt ő. Pedig egy igen népszerű észlelőtársunk távozott közülünk. Wieser András, vagy ahogy legtöbben ismertük, Bandibá sajnos március elején saját lakásában örökre lehunyta szemét. Bandiba 1952. december 11-én született Budapesten. A BME-n szerzett gépészmérnöki diplomát. Az egyetem elvégzése után a Mezőgép Fejlesztő Intézetben dolgozott egészen annak megszűnéséig. Ezután a Kertészeti Egyetemen óraadó tanárként dolgozott 2015-ig. Sajnos a nyugdíjas éveit nem sokáig tudta élvezni. Bandibával egy nagyszerű embert veszítettünk el. Mindene volt a meteorológia. Budapest belvárosában lakott, ennek ellenére igyekezett olyan mérőhelyet kialakítani, ahol több műszert is üzemeltetett. Amíg az egyetemen dolgozott, ott is üzemeltetett egy állomást. Közösségünknek nagyon aktív tagja volt. Szinte nem volt olyan találkozó, ahol ne tette volna tiszteletét. Mindenkivel baráti viszonyt alakított ki. Őszinte magatartásáért, közvetlen stílusáért tisztelték és szerették.
Lemondási feltételek A foglaló nem téríthető vissza. Ajánlatkérés Kérem töltse ki az alábbi űrlapot az ajánlatkéréshez, vagy küldjön emailt: Mihamarabb felvesszük Önnel a kapcsolatot. Olcsó repülőjegy new yorkba átszállás nélkül
Tudta? A szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatottak részére, garantált szakmunkás bérminimum van. Aki ezt a pályát választja, évek múltán is el tud helyezkedni, mert olyan képzettségre tesz szert, amivel a jövődben is számolhat, hiszen vásárlók 10 év múlva is lesznek. Oktatóinkat a szakma elismert képviselői közül állítottuk annak szolgálatába, hogy ezt a végzettséget a legmélyrehatóbb elméleti és gyakorlati tudással tudd megszerezni és alkalmazni. LEAVE NO TRACE: A lábnyomainkon kívül mást ne hagyjunk hátra! Vigyük magunkkal minden szemetünket a következő szelektív gyűjtőig! Lépjen velünk kapcsolatba Az elveszett börzsönyi várak nyomában A hegységet ismerők számára bizonyára feltűnt a térképen a sok érdekes elnevezés. Az olyanok, mint Csehvár, Pogányvár, Pusztatorony, Salgóvár, Zuvár stb. beszédes nevek amik nem pusztán a fantázia szüleményei, hiszen ezer éves történetekre, legendákra emlékeztetnek. A meredek hegyoldalakon felkapaszkodva történelem előtti maradványokra bukkanhatunk és elképzelhetjük milyen lehetett az akkori emberek élete.
Móra Ferenc (Kiskunfélegyháza, 1879. július 19. – Szeged, 1934. február 8. ) Író, újságíró, muzeológus, a "tiszteletbeli makói". Szegényparaszt családból származott, apja Móra Márton foltozó szűcslegény, majd szűcsmester, anyja Juhász Anna kenyérsütő asszony volt. Móra Ferenc: A didergő király - gyerekversek.hu. Tanulmányait – a család szegénysége miatt – nehéz körülmények között végezte. A budapesti egyetemen földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, de segédtanárként csupán egy évig tanított a Vas vármegyei Felsőlövőn. Innen még a század elején a Szegedi Napló munkatársaként került Szegedre. A lapnak 1913–1919 között főszerkesztője volt, majd haláláig állandó munkatársa maradt. Ez volt jóformán az egyetlen hírlap, amelyik nem állt a világháborús propaganda szolgálatába. 1904-től a Somogyi-Könyvtár és a Közművelődési Palota tisztviselője, könyvtárosa volt, emellett a régészetre is szakosodott, ásatásokat végzett, 1908-ban a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége által szervezett régészeti tanfolyamot is elvégezte.
Mint amikor nap süt a jeges ereszre, A király jégszive harmatot ereszte. Szemében buggyan ki szivének harmatja, Szöghaját a lánynak végigsimogatja: - Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom, Biborköntösömet feldaraboltatom. Bársonyrokolyája, selyemfőkötője, Lesz ezüstkötője, aranycipellője! - Most meg már a kis lány mondta azt, hogy: ácsi, Mégis csak jó bácsi vagy te, király bácsi! Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett - S didergő királynak nyomban melege lett! A tükörablakot sarokra nyitotta, Városa lakóit összekurjantotta: - Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak, Juttatok belőle, aki fázik, annak! A didergő király – Wikiforrás. Tódult is be nyomban a sok szegény ember, A márványtéglákon nyüzsgött, mint a tenger. Ki is szorult tőlük király a konyhára, Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra: - Asztalt terigetni, ökröt sütögetni. Fussatok a hordót csapra ütögetni! Ily kedves vendég még nem járt soha nálam, Mint a saját népem - nagy meseországban...
Tovább
Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek, Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek. Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta, Fészkit ezer madár jajgatva siratta. A rengeteg fából egy szál se maradt ott, Aranyos kandallón mind elparazsallott. Didergő királynak, de minden hiába, Nyögve gubódzik be farkasbőr bundába: Csak egy fogam van már, az is vacog bele! " Nekeresdországban van is nagy kopogás, Ripegés-ropogás, siralom, zokogás. Dolgozik a csákány, fűrész, balta, horog – A király ajtaja egyszer csak csikorog. Betipeg egy lányka, icike-picike, Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe. Az ajka kláris, a foga rizskása, Csacsog, mint az erdő, zengő muzsikása: "Ejnye, de rossz bácsi vagy te, király bácsi! " Megfordul a király:"Ácsi, kislány, ácsi! Azt sem tudom, ki vagy, soha se láttalak, Mért haragszol reám? Sohse bántottalak! " – Kerekre nyitotta a csöppség a szemét: "Minek szedetted le a házunk tetejét? Hó is hullongázik, eső is szemezik, A mi padlásunkra az most mind beesik: Elázik a bábum kimosott ruhája Vasárnap délután mit adok reája? "