A "kapcsoljuk a nyolcvanas éveket" hangulatát és vele a lejárt szavatosságú operettjátszást szerencsére meghaladták egypáran a színpadon, s így elsősorban a címszereplő Nyári Zoltán különös érdemeket szerzett játékával. Kacsóh Pongrác Daljáték TOVÁBB A JEGYVÁSÁRLÁSRA "Én, a pásztorok királya legeltetem nyájam. (... ) Az én nevem, az én nevem Kukoricza János! " Azaz János vitéz. 1845-ben jelent meg Petőfi Sándor elbeszélő költeménye, amelyet később Kosztolányi a "magyar Odüsszeiának" nevezett. 1904-ben vitték színre először a Petőfi költeményéből készült daljátékot, méghozzá a legendás Fedák Sárival a címszerepben. Palcsó Sándor kiváló rendezését idén is láthatja az Erkel Színház közönsége, parádés szereposztással. Kritikai visszhang: "A gyermekeknek szánt operett-előadás, ugye, már eleve nehéz műfaj, hát még akkor, ha a színpadi produkció, mondhatni, az épített környezetre is rálicitálva idézi fel letűnt történelmi és esztétikai korszakok világát. " (László Ferenc, Magyar Narancs) Daljáték három részben, magyar nyelven, magyar és angol felirattal Korhatár:6 év "Én, a pásztorok királya legeltetem nyájam.
Harczba indul, és elkergeti a törököket. A franczia király hálából felajánlja neki országa felét és leánya kezét. De János vitéz - általános álmélkodásra - visszautasítja a királylány kezét: Iluskájára gondol, hozzá vágyik vissza a szíve, lelke. Furulyaszó hallatszik: porlepte, szomorú huszár érkezik. Bagó, a trombitás, aki meghozza a dermesztő hírt Jancsi falujából, hogy Iluska nincs többé. A gonosz mostoha bánásmódja halálba kergette. Elhoz egy rózsát Jancsinak, azt a rózsát, amelyik Iluska sírján nőtt. Jancsi - megtört szívvel, kínzó fájdalommal lelkében - bucsut vesz a franczia király udvarától, és elindul Bagóval, hogy a halálban felkeressék szívük közös szerelmét: Iluskát. III. felvonás Jancsi és Bagó vándorútjukban elérkeznek az Élet tavához. A gonosz mostoha, mint rut boszorkány, megkísérli Jancsit elcsalni a tó környékéről, de Jancsi a tündérek énekéből megtudja, hogy hol van, és hogy itt megtalálhatja elveszett Iluskáját. Az Iluska sírján nőtt rózsaszálat bedobja az Élet tavába.
Figyelemre méltó módon ugyanis az operett regiszterében mindvégig megmaradva, ám egyszersmind természetes hitellel létezett a színpadon, s ami legalább enynyire ritka erény: Nyári a próza és az éneklés közötti váltásokat is magától értetődőnek mutatta. Celeng Mária (Iluska) őszintesége és Fischl Mónika (francia királykisasszony) műfaji jártassága ugyancsak elvett valamit az előadást uraló nehézségből. Igaz, korántsem annyit, hogy a nyakigláb kritikus akár csak egy pillanatra is megfeledkezhessen a kínról, amelyet az Erkel prokrusztészi ambíciójú széksorai okoznak a nemcsak fel-, de magasra is nőtt jegytulajdonosok számára. Erkel Színház, április 5. Kultúra - Erkel Színház - János vitéz Magyarország, Budapest, Budapest Budapest, 1968. február 17. Palcsó Sándor Kukorica Jancsi szerepében Kacsóh Pongrác: János vitéz című daljátékában. A darabot Makai Péter rendezésében február 22-én mutatja be a Magyar Állami Operaház Erkel Színháza. MTI Fotó: Keleti Éva Palcsó Sándor (Pécs, 1929. nov. 8.
CSÜTÖRTÖK 0:00-7:00 - Válogatás a legjobb operafelvételekből 7:00-10:00 - Reggeli Opera 10:00-22:00 - Válogatás a legjobb operafelvételekből 22:00-23:00 – A hét operaénekese (ism. ) 23:00-0:00 - Válogatás a legjobb operafelvételekből PÉNTEK 0:00-7:00 - Válogatás a legjobb operafelvételekből 7:00-10:00 - Reggeli Opera 10:00-16:00 - Válogatás a legjobb operafelvételekből 16:00-18:00 – A hét operája (ism. ) 18:00-0:00 - Válogatás a legjobb operafelvételekből SZOMBAT 0:00-14:00 - Válogatás a legjobb operafelvételekből 14:00-15:00 – Kreatív zenehallgatás 15:00-16:00 - Válogatás a legjobb operafelvételekből 16:00-17:00 – A hét operaénekese (ism. ) 17:00-0:00 - Válogatás a legjobb operafelvételekből VASÁRNAP 0:00-14:00 - Válogatás a legjobb operafelvételekből 14:00-15:00 – Kreatív zenehallgatás (ism. ) 15:00-0:00 - Válogatás a legjobb operafelvételekből 2021. szeptember 2021. 09. 06. 2021. 13. 2021. 20. 2021. 27. A hét operája Leoncavallo: Bajazzók Rameau: Platée R. Strauss: Salome Szokolay: Vérnász A hét operaénekese Polgár László José Carreras Leontyne Price Siegfried Jerusalem Kreatív zenehallgatás Gluck – Strauss: Íphigeneia Tauriszban Beethoven: IX.
Egy másik modern feldolgozás, a Csúf szerelem, a maga közel 6-os értékelésével már egyenesen sikeresnek mondható. Daniel Barnz New Yorkba helyezte a szerelmesek történetét, amiben Alex Pettyfer a szörny, Vanessa Hudgens a szépség szerepében látható. A szörny közel sem szörnyűséges, a történet azonban az ezredforduló külcsínt igencsak éltető társadalmában új jelentésrétegekkel bővült. A Csúf szerelem által elindított nyomvonalon haladt tovább az 1987-es sorozat rebootja. A The CW csatorna az eredeti tévésorozat producereivel készítette el az ismét New York kulisszái között játszódó sorozatot, mely négy évet élt, 2012 és 2016 között futott. A szépséget ezúttal a Smallville -ből ismerős Kristin Kreuk alakította, a szörnyet Jay Ryan. A szépség és a szörnyeteg elhagyja a misztikus elemeket és sci-fi körítést ad a történetnek: a közel sem olyan csúf szörnyeteg egy katonai kísérlet eredménye. Közel hetven évvel az első film után a franciák ismét hozzányúltak a történethez: 2014 Christophe Gans készített meseszép adaptációt Vincent Cassellel és Lea Seydoux-val a főszerepben.
Belle, mihelyst tudomást szerez a dologról, nagylelkűen felajánlja a szörnynek, hogy ha elengedi az apját, akkor majd ő ottmarad helyette, s a szörny ebbe – nem túl meglepő módon – bele is egyezik (ellenkező esetben ez egy elég beteg film volna! ). Aztán ahogy telik-múlik az idő, a szépség és a szörny egyre inkább összemelegednek, így mi nézők hallgathatunk sok szép romantikus muzsikát, meg gyönyörködhetünk a néhol enyhén animál-szexre emlékeztető ölelkezős jelenetekben, s hogy az izgalom is meglegyen, a gonosz Gaston (tudjátok, a lány tapló udvarlója) néhány helybéli paraszttal elindul végezni a szörnyeteggel, ami természetesen nem sikerül neki. Ehelyett szörnyünk a fináléban visszaváltozik igazi kisfiúvá! – Na az elég nagy kibaszás lenne szegénynek. 🙂 Szóval csubakkából ismét szép, daliás herceg lesz: hosszú világosbarna haj, ellenállhatatlan pillantás, lehengerlő mosoly. Így aztán a másfél óra alatt sugallt fő mondanivalóba végül magasról beleszarnak a készítők, miszerint a külsőségekkel szemben a benső értékek az igazán fontosak… ami tényleg közhely, de könyörgöm, ez mégis csak egy mesefilm!
A zenéért – ami egyébként itt-ott egész fülbemászó – Lori McKelvey felelt. Ugyanebben az évben egy sokkal sikeresebb és modernebb adaptáció is elkészült. A Ron Koslow készítette tévéfilmsorozat négy évadot és 55 részt ért meg. A szépséget Linda Hamilton, a szörnyet pedig – aki szerelme elnyerése után sem változik vissza jóképű herceggé – Ron Perlman alakította. Az eddig mindig korhű keretek között feldolgozott történet most a modern és pezsgő New Yorkba került át és teljesen új értelmezést adott a történetnek, mely dualizmusok egész sorára épül. A széria óriási siker lett, a TV Guide magazin 2004-ben és 2007-ben is minden idők legjobb sorozatai közé választotta. A tévésorozat megint erősen a köztudatba hozta a témát, így nem volt meglepő, hogy hamarosan, 1991-ben újabb feldolgozás érkezett, ezúttal a Disney-től. Az adaptáció óriási siker lett, Alan Menken zenéjéért begyűjtött két Oscar-díjat és nem véletlenül kapott jelölést – animációként egyetlenként – a legjobb film aranyszobráért is.
Emma Watson annyiban jó választás volt, hogy egy modern arcot ad a minden másban régimódi mesének, annyiban viszont nem, hogy kicsit sótlan, kicsit színtelen, de nem annyira, mint maga a Szörnyeteg, aki kicsit szégyenlős, kicsit esetlen, semmi méltóságteljes, ijesztő nincs benne. Nem tudom, miért esett Dan Stevensre (Downton Abbey) a készítők választása, de nála színtelenebb alakra aligha húzhatták volna a sok szőrt és bőrt. Talán ezért is döntöttek úgy az alkotók, hogy nagyobb szerepet juttatnak a cselédségnek. És ne feledjük, musicalről van szó, ahol az indokoltnál is többször fakadnak dalra, csakhogy a film itt is ragaszkodik a saját előzményéhez. Az 1991-es számokat ugyan kissé leporolták, néhány újat is írtak hozzájuk, mégsem hangzanak modernek, egy kivételével. Míg a legtöbb számnál az egyik főhős fakad dalra, hogy kiadja magából az érzéseit, van egy nagy kocsmai jelenet, ahol a gaz Gaston (a mindig remek Luke Evans) dicsőíti önmagát. Itt tényleg minden elszabadul, az egész vidám és életteli, kicsit szemtelen és groteszk, de rendkívül szórakoztató – kár, hogy a film többi része nem lett ilyen.
értékelés: 9/10 Blizz