Az első díjakat 1948. március 14-én, az 1848-as forradalom centenáriumán adták át az ország legkiválóbb tudósainak, művészeinek, ipari munkásainak, földműveseinek, akik hozzájárultak az ország újjáépítésének sikeréhez. A díjat 1965-től már csak a művészet és kultúra jeles képviselőinek ítélték oda április 4. alkalmából, 1966-tól pedig csak háromévente adták át. Magyarország legrangosabb művészeti-kulturális elismerését 1990 óta évente ítélik oda. A kitüntetésre javasolt személyekre az e célra létrehozott bizottság ajánlása alapján a kormány tesz előterjesztést, a díjakat a köztársasági elnök adományozza március 15. alkalmából. Március 15. - Felvonták a nemzeti lobogót az Országház előtt - Országgyűlés. A címet az államfő a kormány előterjesztésére vissza is vonhatja attól, aki erre érdemtelenné vált. Az első alkalommal kitüntetett 110 Kossuth-díjas között volt mellett Bajor Gizi színésznő, Fejér Lipót matematikus, az író Déry Tibor és Füst Milán, Kovács Margit keramikus, Lukács György filozófus és esztéta, Molnár Erik történész, Somlay Artúr színész és Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas orvos, biokémikus.
- Hírdetés - A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács, a Magyar Média Mecenatúra Program keretében támogatja.
A fiatalokat a rendőrök, illetve beépített provokátorok a Lánchídra terelték, amelyet mindkét oldalon lezártak, majd ütni-verni kezdték a demonstrálókat. A karhatalom célja ezúttal nemcsak a tömeg szétkergetése volt – a történelembe "lánchídi csata" néven bevonult brutális erőszakkal és tömeges előállításokkal példát akartak statuálni. A véres akció egyik kitervelője Berecz János, az állampárt agitációs és propaganda titkára volt, aki azonban máig tagadja, hogy szerepe lett volna az események alakulásában. A rendőrterrorra a nyugati sajtó is felfigyelt, számos elhurcolt fiatal nevét beolvasták a Szabad Európa Rádióban. Az ellenzék is sokkal szervezettebb volt, mint a hetvenes években: az eljárás alá vont személyek védelmére jogsegélyszolgálatot szerveztek, amely jogi úton megtámadta az elmarasztaló határozatokat. Március 15 háttér. "Nem kell az első Székely himnuszra ugrani" A zavarba jött hatalom a következő években egyre ritkábban mert a nyers erőszak eszközéhez nyúlni. Belső utasítások sorát adták ki a kényszerítő eszközök "körültekintőbb használatáról", és az elrettentő helyett inkább egyfajta "higgadt rendfenntartó" szerepet szántak a rendőröknek.
Az első tanító Az első tank girl Tank az első világháborúban Y8 az tank trouble Addig is fent meg tudjátok nézni a The Tank Museum 360 fokos dokumentumfilmjét a szóban forgó, napokon belül száz esztendős tankról. Az orosz Honvédelemi Minisztérium közzétette az első hivatalos képet hadserege legújabb harckocsijáról, a T–14 Armatáról, írja a Moscow Times. Az oroszok már 15 éve fejlesztik a szupertankot, amit egyébként május 9-én, a Győzelem napján mutatnak majd be hivatalosan. A T–14 Armata bizonyára a moszkvai felvonulás egyik legjobban várt szereplője lesz majd a náci Németország felett aratott győzelem hetvenedik évfordulóján. T-14 Armata harckocsi Fotó: Orosz védelmi minisztérium Március második felében már egyébként lefotózták az új tankokat Moszkva közelében, amint leponyvázva, vasúton szállítják őket. A hivatalos fotó ehhez képest némileg többet láttat, de a felső részt még ezen is ponyva takarja. Az oroszok nem kicsiben játszanak: az alapra bármit rá lehet majd építeni, lehet belőle lángszórós gyalogsági harcjármű, hídvető harckocsi, aknatelepítő páncélos, vagy önjáró löveg is – írtuk nemrég a szupertankról szóló nagycikkünkben.
A tankok 1917. november 20-án játszottak először döntő szerepet, amikor a cambrai-i csatában 400 brit harckocsinak sikerült áttörnie a német vonalakat. A többnyire Mark IV típusú tankok erős páncélzattal, külső üzemanyagtartállyal rendelkeztek, némelyikben már rádió is volt. A harckocsikat ekkor már teljesen új taktika alapján, a gyalogsággal együttműködve vetették be, a tüzérség pedig "csendes belövéssel", a felderített célpontok elleni váratlan, rövid és pontos ágyútűzzel támogatta őket. A történelem első páncélos ütközetére 1918. április 24-én került sor brit és német harckocsik között. Az első világháború után egyre hatékonyabb tankokat terveztek, hosszabb csövű, nagyobb tűzerejű lövegeket kaptak, fokozták páncélvédelmüket, és ugyan ezzel megnövekedett a súlyuk, ezzel együtt motorjaik is egyre erősebbek lettek. A második világháború első időszakában a németek villámháborús taktikájuknak köszönhették sikereiket, a különböző haderőnemek együttműködésében a döntő szerepet a páncélos ékek gyors előretörése játszotta.
Idővel megtanultuk mi is: középre a homokkal töltött autógumik, ezek jelentik a gerincét az építménynek, köré homokzsák, a támadás várható irányának megfelelően pedig betonkockák, tetőnek pedig álcaháló, hogy ne lehessen a levegőből olyan könnyen kiszúrni. RPG-nek (vállról indítható tankelhárító rakéta – a szerk. ) számára magasabb nyílást építeni, gépfegyvernek szűkebb is elég" – meséli szakértelemmel a barikádépítés fortélyait. Barikád. Fotó: Győri Boldizsár A homokzsákok és a Molotov-koktélok készítése közben egy váratlan osztálytalálkozó is történt: a kerületben egy iskolába járó fiatalok, akik arcról ismerték egymást a suliban, sokszor a fedezéképítés és bunkerásás során találkoztak egymással először ballagás óta. Ilyen ismerős Jevgenyij is: 24 éves, újságírást tanult, és Kramatorszkban volt munkaügyben édesapjával, amikor hajnalban robbanásokra és rakétákra ébredtek. "Annyira szürreális volt az egész, hogy a sötét téli hajnalban kiálltunk az erkélyre, kávé-cigi a kézben, és néztük a sötét égboltot keresztül-kasul száguldó rakétákat és bombákat – olyan volt, mint egy tűzijáték" – emlékezik.