A fitneszedző őrületesen szexi képeken mutatta meg, hogy túl a negyvenen is megéri dolgozni a formás alakért: semmit nem változott a teste az elmúlt években. Őrületesen szexi fotósorozat készült Rubint Rékáról! A fitneszedzőt egy budapesti étteremben fotózták le az ötvenes évek pin-up stílusában, a képek pedig magukért beszélnek! A felvételeket, amelyeken a rajongók megcsodálhatják kedvencük kerek popsiját és tökéletes alakját, Réka a férje, Schobert Norbert ötvenedik születésnapjára készíttette – bizonyára óriási meglepetést okozva ezzel a boldog férjnek. Rubint Réka szexibb, mint valaha Fotó: Sulyok László "Azt mondják, hogy a beach body télen készül. Szerintem nem. Csak a tudatos és következetes munkádon múlik, hogy az év 365 napjának melyikén állsz büszkén és elégedetten a tükör előtt! A döntés a te kezedben van! (... ) És még mielőtt jönnének a "retus-retus" kommentek, nyugi, nincs retus, "CSAK" meló! " – üzente Réka a követőinek. A háromgyermekes édesanya méltán lehet büszke a róla készült szexi fotókra: Iratkozzon fel a Ripost hírlevelére!
Rubint Réka és családja a Seychelle-szigeteken tartózkodik. A meseszép környezetben töltött idő szinte minden pillanatáról beszámolnak követőiknek, most például egy szexi képet villantottak. Réka és lánya, Lara közös képe pedig felrobbantotta az internetet. Az anya-lánya páros bikiniben pózol a tengerparton, hátuk mögött magasodik egy csodaszép, erdős hegy, mellettük a kékeszöld tenger hullámzik, talpukat pedig a forró homok melegíti. Érthető, hogy élvezik a mesébe illő tájat. A család az alakreform tábor miatt utazott a Seychelle-szigetekre, de a pihenésre is szakítanak időt. Réka legújabb fotóját pedig imádják a követői, egytől egyig mindenki arról áradozik, milyen csodálatos az alakja van, és Lara mennyire hasonlít édesanyjára.
Várnai Zseni – Mi legyek még? Míg kicsinyek voltak a gyerekeim, tejjé változtam, az kellett nekik, ültem kis ágyuk mellett reggelekig, ha betegek voltak s úgy fonnyadtam ott, hogy arcom egész kicsinyre sorvadott, s mikor szemükbe visszatért a fény, napként sütötte őket az enyém, s piros lett arcuk, alma gömbölyű, attól lettem én akkor gyönyörű. Varnai zseni szolgalj szivem. Kalács is voltam, meg vajas kenyér, és játékszer, hogy meg ne unjanak, és képeskönyv, hogy megtanuljanak belőlem mindent amit álmodom, később az egyszeregyet számolom, növök velük, már iskolás leszek, s a nagy katedra előtt reszketek: felelnem kell, vizsgáznom, – ó, tudom, borzalmas, hogyha bennük elbukom! Most széllé kell változnom, hogy elérjem az egyiket, a messzeségbe kínt, de aki volt, örökre tovatűnt, s ha elfogom, ha átölelhetem, lelke páncélját át nem törhetem, s mindkettő bár belőlem sarjadott, többé már nékik mit sem adhatok, a földön nincs több oly bús szerelem, mint az anyáé, oly reménytelen. Mi legyek még? Érettük mit tehetnék? Legyen belőlem sűrű rengeteg, majd jól elbújhat ott a két gyerek ha menekülni kell a rossz világból, és kunyhó leszek friss mézeskalácsból, és tejjel-mézzel folyó kis patak, isznak belőlem, hogyha szomjasak, és dalolok majd nékik estelen: – Aludjatok el itt a keblemen.
Jöjjön Várnai Zseni: Szolgálj szívem verse. Csak kis kitartás! – biztatom magam, még futni kell, még minden messze van. Várnai Zseni: Szolgálj, Szívem... - Hangaszál. Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem, jaj, meg ne állj az úton hirtelen, sok a dolgunk még s nem mutathatom, hogy a harcot már nem bírom nagyon, és este, ha ágyamba roskadok, érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok. Kicsit nehéz volt, jól tudod, szívem, elkoptunk, de ne sejtse senki sem, higgyék csak azt: az óra jól ketyeg, nem irgalmaznak ám az emberek, csak hajtsd a vért, arcom piros legyen, frissen induljak minden reggelen, csak én tudom, ha ágyba roskadok, estére már milyen fáradt vagyok. Szemem árkos és ajkam szögletén a két vonás már mély lett és kemény, sokat sírtam; eső után a föld ilyen barázdált, csapzott, elgyötört… de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl, arcom hegy-völgye lágyan kisimul, csak este, ha ágyamba roskadok, érzem megint, nagyon fáradt vagyok. Csak kis kitartás, – kip-kop… pontosan, holnap sikerül minden biztosan, a félúton, szívem, jaj meg ne állj, kip-kop… tovább is híven kalapálj, a hegynek föl kicsit nehéz az út, szív kell hozzá, de aki odajut, a csillagok közt csillagként ragyog… csak este, este oly fáradt vagyok.
Csak kitartás, - kipp-kopp... pontosan, holnap sikerül megint biztosan, a félúton, szívem jaj meg ne állj kipp- kopp... tovább is híven kalapálj, a hegynek föl kicsit nehéz az út, szív kell hozzá, de aki odjut, a csillagok közt csillagként ragyog... csak este, este oly fáradt vagyok. Sose pihentem, nem volt rá jogom... Most meg- megállok s felfohászkodom; - Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj! szegény szívem, te meg szaladj, szaladj... Csak kis kitartás, meg egy erős iram, fussunk dalolva bátran és vígan... de este már a dal is csak dadog; altassatok el engem, csillagok! Csak kitartás! Várnai Zseni: Szolgálj szívem - Neked ajánljuk!. -biztatom magam, még futni kell, még minden messze van. Szolgálj szivem, még egy kicsit nekem, jaj, meg ne állj az uton hirtelen hogy a harcot már nem birom nagyon, érzem, nagyon nagyon fáradt vagyok. Kicsit nehéz volt, jol tudom, szivem, higgyék csak azt:az óra jól ketyeg, estére már milyen fáradt vagyok. Szemem árkos es ajkam szögletén sokat sirtam; eső után a föld arcom hegy-völgye lagyan kisimul, érzem megint, nagyon fáradt vagyok Csak kitartás, -kip-kop... pontosan, a féluton, szivem jaj meg ne állj vább is hiven kalapálj, sziv kell hozzá, de aki odajut, Sose pihentem, nem volt rá jogom...
Csak kitartás! -biztatom magam, még futni kell, még minden messze van. Ajánljuk! Várnai Zseni: Szolgálj szívem. Szolgálj szivem, még egy kicsit nekem, jaj, meg ne állj az uton hirtelen sok a dolgunk még s nem mutathatom, hogy a harcot már nem birom nagyon, és este ha ágyamba roskadok, érzem, nagyon nagyon fáradt vagyok. Kicsit nehéz volt, jol tudom, szivem, elkoptunk, de ne sejtse senki sem, higgyék csak azt:az óra jól ketyeg, nem irgalmaznak ám az emberek, csak hajtsd a vért, arcom piros legyen frissen induljak minden reggelen, csak én tudom, ha ágyba roskadok estére már milyen fáradt vagyok. Szemem árkos es ajkam szögletén a két vonás már mély lett és kemény, sokat sirtam; eső után a föld ilyen barázdált, csapzott elgyötört... de ha mosolygok, mint ha nap kigyul, arcom hegy-völgye lagyan kisimul, csak este ha ágyba roskadok, érzem megint, nagyon fáradt vagyok Csak kitartás, -kip-kop... pontosan, holnap sikerül megint biztosan, a féluton, szivem jaj meg ne állj vább is hiven kalapálj, a hegynek föl kicsit nehéz az út, sziv kell hozzá, de aki odajut, a csillagok közt csillagként ragyog... csak este, este oly fáradt vagyok.
Sose pihentem, nem volt rá jogom… Most meg-megállok s felfohászkodom: – Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj! szegény szívem, te meg szaladj, szaladj… Csak kis kitartás, még egy hős iram, fussunk dalolva bátran és vígan… de este már a dal is csak dadog; altassatok el engem, csillagok!