Ily módon a Nyugatra figyelemre méltó módon befolyásolhattak olyan vallások, mint a buddhizmus vagy a hinduizmus, amelyek a karma hasonló ötleteinek asszimilációjához vezettek, amelyekkel most foglalkozunk. A legfontosabb történelmi alakok között, akik egyetértésben vannak és támogatják ezeket az alapelveket, amelyeket kidolgozunk, a Mahatma Gandhi. Egy igazi nemzeti hős Indiában, aki mindig az igazságtalanság végéig küzdött, és béke és párbeszéd segítségével cselekedett. Végül el kell mondani, hogy a népkultúrában a karma társul szellemi erő vagy a cél. Például: "Újra elválasztottam, úgy tűnik, hogy ez a karma. ". Share Pin Tweet Send Send
Közhelynek hallatszik ma már, de nincsen jó és rossz, helyes, vagy helytelen, csak a Te szempontodból előnyös vagy nem előnyös döntés. Mi a különbség a választás és a döntés között? Talán már felmerült benned a kérdés: mi a különbség a választás és a döntés között. Ezt így határoznám meg: A választás valami(k) között történik, a döntés pedig egy folyamat vége. Számomra a választás "vízszintes", a döntés pedig "függőleges" irányultságú, tehát bal vagy jobb kézzel választok és a fejemmel bólintok, tehát döntöttem. A választás a lehetőségek, a döntés pedig a tudatos egyén elindulása valamelyik választható irányba. Az ok és okozat törvénye, az egyéni, vagy személyiségkarma Ha gondolkodsz, az is felmerülhetett benned, hogy akkor a karmának van eleje és vége? Különböztessünk meg egy fontos dolgot. Az imént megállapítottuk, hogy a karma az ok és okozat törvénye. Itt az idő, hogy hozzátegyük: a karma csak az ok és okozat törvényének része. Pontosabban amit általában karmának nevezünk, az ok és okozat törvényének személyekre vonatkozó része.
Ezek a javak nem tudnak minket követni a túlvilágra, halálunk pillanatában a kezünk üres. Bármennyire is fáj, mindent itt hagyunk és az bizony másoké lesz. A harmadik "feleség" a társadalom, a család, a rokonok, barátok, akik könnyezve temetnek el, megemlékeznek rólunk, de akiket örökre itt kell hagynunk. Ez szép és szomorú dolog… Egyedül születünk és egyedül halunk meg. De vajon ki a "negyedik feleség"? – kérdezték a tanítványok Buddhától. Ez a Tudatunk, a karmánk. Amikor mélyen megfigyeljük, láthatjuk, hogy elménk tele van haraggal, kapzsisággal, félelemmel, büszkeséggel, vagy önzéssel. De lehet benne irgalom, megbánás, szelídség és adakozás is. A harag, önzés, kizáró büszkeség, irigység és az ezzel kapcsolatos cselekedeteink, gondolataink összessége maga a karma, ez a karma törvénye, hogy sosem válhatunk el tőle akaratunk szerint. Ahogy a negyedik feleség mondta: "bármi is történjen, én veled maradok…" /Forrás:
Kikapcsolnak minket. Egyszerű kis dolgok, amik a világot jelentik. Vegyünk egy kerékpárost. Nem is legyen megszállott, csak valaki aki szeret kerékpározni. Akkor ott, miközben teker, kikapcsol, megszűnik a világ körülötte. Csak egy eszköz: E köré az eszköz köré csoportosul minden, abban a pillanatban minden. Mint a mágnes vonzza magához a kerékpáros tudatát. Darabokra robbantja az őt körülvevő világot és beszippantja. A cél, az akarat az elhatározás, a figyelem, a körültekintés, a tervezés, az elemzés, ezáltal hangulata is a tárgy vonzáskörébe kerül. Egy öngerjesztő folyamat. Amint elindul elkezdi tekerni a gépet, minden egyes tekeréssel erősödik a folyamat. Persze nem csak a kerékpár, akár egy jó film, kinek egy foci, kinek a futás, kinek a videojáték kinek a pap kinek a papné. A kerékpárosnak nem hiányzik a hegymászás miközben teker, hisz abban a pillanatban az nem létezik számára, mégis teljes és egész hiányérzet mentes a pillanat. A hegymászónak szintúgy. Ha belemerülsz a takarításba bizony akkor sem hiányzik más.
Ha csak egy világra szóló színészi alakítás lenne benne, akkor sem szabadna kihagynunk. De kettő van, és azt sejtem, a film még nélkülük is elsőrangú maradna. Élve is holtan Ron Woodroof hedonista élete nem pont olyan, mint amikor egy pornócsászár fürdik pezsgőben a világ különböző tájairól kamerája és pénztárcája elé sereglett fiatal huszonévesek társaságában, aminek végül AIDS lesz a vége. Megfejtették Radnóti átsatírozott verssorát a Járkálj csak, halálraítélt! című versben - Librarius.hu. Woodroof olcsó szesszel vesz be bizonytalan eredetű drogokat és szarszagú istállók mögött mormog zabolázatlanul viseltes prostik hajtincseibe. Már életének egészséges szakasza is valahol visszataszító és nyomasztó, pedig még csak most diagnosztizálják nála az újnak számító kórt. Nem kényelmes a moziszék ekkor, nem szimpatikus a világ, amit látunk, de még kevésbé a főhős, akivel közösséget kellene vállalnunk a következő két órában. Nyoma sincs a jóképű és kockás hasú romkom-sztárnak, az önpusztító koszos cowboy-nak még a szájszaga is lejön a vászonról. Texasban vagyunk, ahogy azt az eredeti cím is sejteti, ahol nem igen vert még gyökeret a szabadgondolkodás, a HIV-vírusról pedig annyi tudható, hogy a homokosok terjesztik.
Schopenhauer szerint a halál nagy "múzsavezető". De rendszerint akkor írtak róla, ha vágyódtak utána. A magyar költészeten például – a középkori Halál himnuszá -tól Adyig – hol hangosan, hol fojtottan végigvonul a halálvágy. Végre is mindnyájunk öntudata mélyén ott lappang egész szerényen és rendszerint észrevétlenül a megsemmisülés vágya. De most nem erről van szó. Mi, akik ma élünk és gondolkozunk, nemcsak ritka, ködös-romantikus pillanatainkban gondolunk a halálra. Sokkal gyakrabban, és akkor a legerősebben, amikor éppen a legjobban érezzük magunkat. Ezt árulják el Radnóti Miklós versei. Igazán nem bánatra hajló költő. Lázadó temperamentum, szereti az életet. Ízét megtalálja még a proletárok eledelében is, ódát ír nyári táplálékukról, a szilváról és a dinnyéről. "Ó, ének, dicsérjen két gyümölcs, olcsó vacsorák dísze, kilós eledel. " Imádja a megfogható valóságot, a természetet, boldoggá tudja tenni nemcsak a szerelem, hanem egy tavaszi pocsolya a mezőn, mókus futása a nyári erdőben vagy a "tücsökugrás kicsi zaja".