Amennyiben az Ön személyes megbízottja veszi át a termékeket, úgy kérjük ezt előre dokumentált (email) formájában hozza tudomásunkra. Megbízottak esetében is csak 18 év feletti a megszerzésre jogosult személyt fogadunk el. Szállítási díjak A szállítási díjak a termékek súlya és az átvevő hely távolságának alapján kerülnek meghatározásra, mely kalkulációja a weblapon nyomon követhető. A szállítástól elállás Ha a webáruház a szerződésben vállalt kötelezettségét azért nem teljesíti, mert a szerződésben meghatározott áru nem áll rendelkezésére, illetve a megrendelt szolgáltatást nem áll módjában nyújtani, köteles erről a megrendelőt tájékoztatni. A webáruház nem köt szerződést kiskorúakkal! A megrendelő a kereskedelmi feltételek elfogadásával nyilatkozik arról, hogy nagykorú. Önvédelmi eszközök. A termék visszaküldése A terméket csak eredeti állapotában és csomagolásában, hiánytalan mennyiségi, minőségi állapotában vesszük vissza, az eredeti számlával. Tulajdonjogi kikötés A leszállított áru a vételár teljes kifizetéséig a szállító tulajdonában marad.
A Kubotan, Soke Takayuki Kubota által lett kifejlesztve, az 1960-as évek végétől, mely önvédelmi fegyverként funkcionál. Igen praktikus, mivel könnyen kulcstartóra lehet helyezni! A Kubotan elődjét, (mely eredetileg egy kis bambusz fegyver volt, más néven "hashi bot", ) Denjiro találta fel, aki Kubota apja volt. A Kubotan, többnyire kulcstartóként funkcionál, de van LED-lámpás, és összecsavarozható kés változata is kempingezők részére! Mérete tipikusan 5, 5 hüvelyk (14 cm) hosszú, és körülbelül fél hüvelyk (1, 25 cm) átmérőjű, kissé vastagabb vagy éppenséggel ugyanolyan méretű, mint a marker toll. Akkora, hogy a tenyérben kényelmesen elfér, mert többnyire ott helyezkedik el. Egészen addig rejtve marad, míg használatba nem kerül. Az anyaga általában egy kemény ütésálló műanyag, esetleg fém, illetve fa. Alapvetően nem arra a célra készült, hogy sérülést okozzanak vele, hanem a fájdalomra fektették a hangsúlyt. A kyoshu (kyusho, idegpont) támadásánál is nagy szerepe van. A kubotan különösen ütéseknél, fogásoknál, feszítéseknél, dobásoknál hasznos, ugyanis nagy fájdalmat lehet vele okozni.
A világ tele van álhírekkel és hamis információkkal, aki legalább érteni akarja, mi történik ebben az amúgy is bonyolult, technikailag hihetetlenül összetett, propagandával terhelt közegben, egy megoldásra juthat: el kell olvasni azt, ami erről érthető és hozzáférhető. * * * Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
A Napút folyóirat utolsó estjére kerül sor március 11-én 17. 30-tól a megszokott helyszínen, a Nádor teremben (Vakok Iskolája, Ajtósi Dürer sor 39. –Hungária körút sarok). Az est vezetője Liptay Katalin. Zene: Horváth Kornél (ütőhangszerek), Orosz Zoltán (harmonika), Hegyi Botos Attila (mandola, ének), Varga Petra (orgona). Előadóművészek: Erdélyi György és Varga Tamás. Közreműködik Hajós Eszter és még sokan mások. A Napútról Márkus Béla beszél. Könyv: Ő is vagyok, én is vagyok (Báthori Csaba). Az est házigazdája Szondi György. A Cédrus-pályázat 2020. és 2021. évi kiemelt szerzőinek díjátadója és vetített pillanatok színesítik majd a rendezvényt. A folyóirat utolsó, 2021/2. lapösszeállításának szerzői a tiszteletpéldányaikat átvehetik a helyszínen. Borítókép: Szondi György (Fotó: Bach Máté)
Lásd: Noha az Evangéliumról már született egy kisajánló, ahol Hölderlin, Pessoa és Borges szellemei is belibbennek, de pusztán csak illusztrációkként, hogy aki nem ismeri Hegyi Botos Attilát, tájékozódhasson, bár valljuk be, ahogy a nagy elődöknek egymáshoz sincs szinte semmi közük, úgy lényegileg a szerzőhöz sem, mint ahogy a HBA-nak az általános mai magyar irodalmi közbeszédhez, ami persze önmagában a világon semmi negatívumot nem jelent. () Azon kevesek, akik írtak már HBA korábbi műveiről mind kiemelik a szakralitás keresését, vagy inkább jelenlétét, amely különféle formákban, ógörög, etruszk és hasonló díszletek közt, állandó fénnyel világít, mint egy örökkön fellobbanni kész áldozati tűzhely lángja. Suhai Pál kiváló, szerényen "levélnek" nevezett tanulmányában mondja: "HBA a modern és posztmodern ilyen-olyan kalandjai után, a hangsúlyozott hétköznapiság vízválasztóján átkelve lép a költészet oltára elé. S hogy miért mondom? Magamat idézem: 'Más ablak más tájra másképpen tekint le. Könyv: Befelé élt élet (Suhai Pál). '
Itt van ez a nyár, kérem szépen, sőt: kérem alássan. Meleg van, mint a pokolban, globálisan is felmelegedünk, de lokálisan is, hogy a fene enné meg. És ilyenkor az embernek vágya támad rövidnadrágot venni. Nekem egészen pontosan már késő télen kedvem támad rá, de erről később. Az történt nemrég, hogy egyik kedves barátom könyvbemutatójára voltam tartandó. Adatlap: farao. Számomra annyira hétköznapi viselet a rövidnadrág, hogy meg sem fordult a fejemben, esetleg nem illő öltözék ez egy jó kis bemutatóhoz. Az, hogy gond volna így megjelennem, csak kora délután jutott eszembe, mikor – nyaranta egyszer, legfeljebb, ugye – elfeketedett az égbolt, és villámlástól, zuhogó esőtől lett hangos a város. Hazamenni már nem volt időm, így dupla szégyennel sunnyogtam el a bemutatóra: úgy tűnt, mintha provokálni akarnék, hisz nem elég, hogy bemutatóra érkezem így, hanem ráadásul csattogó hidegben és jégesőben teszem, ami épeszű emberre: nem vall. Majd' elsüllyedtem szégyenemben, amikor érkezvén láttam, hogy rajtam kívül mindenki képes volt decensen felöltözni.
Az elmúlt több mint másfél évezredben senki sem írt evangéliumot. Vagy nem mertek ilyen címmel, vagy nem volt már rá igény. Az apokrifek korának is rég vége van sajnos, (legfeljebb a költészetben bukkant fel egy-két nem jelentéktelen alkotás ilyen megnevezéssel, ezekből P. Jánosé a legismertebb). Köztudott, A. Endre igen gyakran merített a Károli-féle anyagból, meg több klasszikusunk ill. mai szerző is, de külön evangéliumot egyikük sem alkotott. Péter, Fülöp, Tamás, Nikodémus, Pszeudo Máté és társaik után azonban most kézbe vehetjük Attila művét, amely, mint a szerző eddigi könyvei is, látszólag lírai versek formájában tudósít minket az Örömhír, talán jelen korunkra is vonatkozó üzenetéről. Fontos tehát, ne pusztán kézbe véve, (lábba, villamosutazás közben-re, pláne ne digitális izékre kimentve) szemezgessük ezt a kötetet, hanem fogadjuk elménkbe és szívünkbe, ahogy azt jelentőségének megfelelően illik. Ahogy korábban HBA-ról már megjegyeztük, ebben a költészetben az "értelmezés gesztusainak" leghalványabb esete is súlyos tévedéseket vonna maga után, ezért lehetőleg kerülnénk az ilyen irányú próbálkozásokat, mivel e művel kapcsolatban sem vezethetnének sehová.
A boltban működő teaház a valaha ebben az épületben található Japán Kávéház emlékét idézi vissza.
Persze nem tudom eldönteni, mi ez: talán valami hülye perverzió? (Tegyem hozzá: adná Isten, hogy csak ilyen perverziói legyenek az emberiségnek, máris sokkal jobb hely lenne a világ. Nem beszélve arról, hogy járhatnánk rövidben, ugye. ) Egészségügyi gesztusmeglepi magamtól magamnak? Középkoromra korcsult kamaszlázadás heve? Fontatlan fontoskodás? Szegénységi bizonyítvány? Ellenérzés-szinergiák metafizikai kifejeződése a valóságban, mert az asztalláb ideája sem húz hosszúnadrágot? Ki tudja. Mindenesetre: itt és most megkövetek mindenkit, akinek az eseményén oda nem illő öltözetben, egész pontosan rövidnadrágban jelentem meg – nem szerettem volna megbántani őket, tudják, ugye, hogy csak a lábam természete ilyen: leveti magáról a nyűgöt. És persze tudok parancsolni magamnak, meg tisztában vagyok azzal is, hogy nincs az a meleg, amikor egy úriember úriemberkedés közben nekivetkezik. Tudom, csak alig is bírom betartani. De küzdök és bízva bízok, hogy eljön az aranykor, amikor mindenki – és főleg mindenhol – úgy jár-kel, ahogy jólesik neki, a strandon pedig a fehérnépecskék egyenesen úgy, ahogy a Fennvi megteremtette őket.
Anyámmal semmi baj sincs, vak, de még jól lát, süket fülén át az ég is, dorombolva dörömből. Anyám néha sír is, de csak ha nem bántja senki, arcáról patakokban, elfolyik a jövő. Anyám éjszakai lepke, szárnyának rajzait látom, emelkedik és boldog, gombostű-kifeszítve. Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!