Csernobili ima leírása "Halál rejtőzött mindenütt, de ez valamilyen más halál volt. Új maszkokat viselt, korábban ismeretlen külsőt öltött. " "Mi ez - a múlt vagy a jövő? " 1986. április 26-án kezdődött Csernobilban minden idők legnagyobb atomerőmű-katasztrófája. Az akkori szovjet vezetés titkolózása miatt a világ napokig szinte semmit sem tudott róla... A Nobel-díjas fehérorosz írónő két évtizedet szánt a téma feldolgozására. Beszélt olyan emberekkel, akiket rögtön a katasztrófa után a helyszínre rendeltek, és a legveszélyesebb munkákat végeztették velük. Beszélt az özvegyekkel, akiknek csak a kitüntetések és az oklevelek maradtak. Beszélt azokkal, akik az erőmű közelében, a paraszti Atlantisszá vált Poléziában éltek - aztán bedeszkázták a kútjukat, és kitelepítették őket, vagy maradhattak a házukban, de eztán már úgy éltek, mint egy rezervátum lakói. Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima | e-Könyv | bookline. Megismerjük az áldozatokat, a felelősöket és a szovjet virtusba belerokkant vakmerő önkénteseket. Megismerjük azokat, akik számára Csernobil filozófiai probléma, az atomkorszak utáni ember alapító mítosza, és azokat is, akik a szovjethatalom ellenségeit, a Nyugatot és az árulókat okolják érte.
"Egy ukrán menyecske szép nagy piros almákat árul a piacon. Így kínálja: 'Almácskát vegyenek! Csernobili almácskát! ' Azt tanácsolja neki valaki: 'Asszonyság, ne vallja be, hogy csernobili az alma, mert a nyakán marad. ' – 'Na ne mondja! Viszik, mint a cukrot! Ki az anyósának, ki a főnökének! Csernobili ima könyv vásárlás. '" A könyv, - ami a sorozat alapjául is szolgált - talán a legrészletesebben Ljudmila Ignatyenko tűzoltófeleség visszaemlékezését írja le, aki várandósan napokig járt Moszkvába halálos beteg férjéhez és aki maga is belerokkant a történtekbe. A Csernobili ima annak ellenére, hogy megrázó alkotás, letehetetlen mű. Abbahagyhatatlan, akárcsak a HBO minisorozata, amit nagyon sokan egyszuszra néztünk végig. Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima Forrás: Európa Könyvkiadó Kft., Shutterstock Alina Bronsky: Baba Dunya utolsó szerelme "Van egy dolog, amit itt, Csernovóban mindennél, még a csapvíznél és a vezetékes telefonnál is jobban értékelek. Ez az idő. Jobban mondva az, hogy nálunk nincs idő. " Alina Bronsky regényének is a csernobili reaktor katasztrófája adja a kerettörténetét.
Lapunk megjelenésekor ezt a határidőt már majdnem egy hónappal túlléptük, s a törvény, ahelyett, hogy nyilvános vita folyna róla, a kívülálló érdeklődő számára az elveszett alkotmány képzetét kelti; azaz valahol megvan, csak pillanatnyilag nem tudható, hogy hol, kinél és főképpen mi lesz a további sorsa. Eltörölnék az 5%-os küszöböt Még mielőtt a törvény kilátásairól tájékoztatnánk, vizsgáljuk meg röviden, miben is lenne más a mi szlovákiai magyar világunk, ha a kisebbségek jogállásáról szóló törvény elfogadásra kerülne. A bizonytalanság nem véletlen, hiszen a nekünk nyilatkozó szakértők egymástól függetlenül is megerősítették, hogy félő, a kormány most már visszakozna egy ilyen jogszabály elfogadásától, főleg tartalma és formája miatt. A Bukovszky László szakmai műhelyében Fiala-Butora János emberi jogi szakértő közreműködésével megszületett törvénytervezet két, a szlovák közvélemény számára valószínűleg meglepő megoldással számol. Az egyik, hogy a kisebbségi nemzeti közösségek pártjai számára eltörölné az 5%-os parlamenti küszöböt, a másik pedig a kisebbségi közösségek bizonyos fokú önkormányzatiságát jelentő nemzetiségi tanácsok létrehozása.
Tehát csak ki akarta írni magából azt, ami felgyülemlett benne. Ám amikor értesült arról, hogy a Kisfaludy Társaság kiírt egy pályázatot, amelynek kereteibe épp beleillik Az elveszett alkotmány, beküldte a művet. A pályázati határidő miatt sietve kellett befejeznie, a simítások hiánya érződik az anyag rendezetlenségén. A pályázat jeligés volt, Arany ismeretlenként jelentkezhetett, kockázat nélkül (utóbb maga fogalmazta meg, hogy ismeretlen nevén nincs mit féltenie): Fogadtatás: megnyerte a pályadíjat, de az elismerő vélemények, a méltatások között volt egy elmarasztaló bírálat is, Vörösmarty Mihályé: "Nyelv, verselés olyan, mintha irodalmunk vaskorát élnők. " Vagyis Vörösmarty művészi kezdetlegességet látott Arany nyelvi érdességében. Aranyt csak ez az egy vélemény izgatta. Vörösmarty kritikája nem véletlen: Arany pont a Vörösmartyék fénylő, magas stílusát, nem mindenki számára érthető, mesterkéltnek érzett nyelvezetét és gondosan kimunkált hexametereit gúnyolta ki. A versbeli zökkenők is valószínűleg Arany szatirikus céljait szolgálták.
Ezt a népet lépteti színre Arany a költemény elején, amikor az úrdolgáról hazatérő öreg jobbágyot rajzolja meg, aki a törvény tiltotta botokból csak vagy huszat emel görnyedt háta gerincén. A költemény végén, a "kicsiny s együgyűek" színrelépése is a nép, a plebejusi rétegek s a honoráciorok nézőpontjával azonosítja Aranyét. A költemény allegorikus befejezése, a pártok egyesülése, és Armida, illetve Hábor átalakulása Eréllyé, illetve Lelkesedéssé azt tanúsítja, hogy Arany a kivezető utat az 1844 utáni helyzetben képzelte el. Az elveszett alkotmány antik versformája ellentétben áll tartalmának helyenkénti modern realizmusával és azokkal a részletekkel, melyek Arany közvetlen állásfoglalását tükrözik a kor sürgető politikai kérdéseihez, az adózáshoz, az iparhoz, stb. Arany a jövő felé mutat Az elveszett alkotmánny al, s azt a kort képzeli el, amikor a kiváltságok megszűnnek. A mű eszmeisége itt már a Toldi ét készíti elő: Az aranybullák oda lesznek, Alkotmány oda lész, oda lész az adótlan élet, És botozás mind, mind eltűnnek idővel, e földről; Mint eltűntek azok, kik ez elvek népei voltak.
Könyvtári szolgáltatások SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta Repozitóriumok Katalógus
2022. június 27., 17:44 Arany János szatirikus eposzának címe szinte tökéletesen kifejezi azt a helyzetet, amelybe a két éve bejelentett, ám ez idáig be nem mutatott kisebbségi törvény került. Magát a törvényt nyugodt szívvel nevezhetjük alkotmánynak a szó jogi értelmében is. Fotó: Somogyi Szilárd Bukovszky kormánybiztos egyre bizonytalanabb helyzetben. Ennek oka, hogy a kisebbségi törvény eredeti célja szerint olyan széles körű jogszabálygyűjtemény, amely magasabb szintre emeli a nem szlovák nemzeti közösségek alkotmányos jogainainak gyakorlását, illetve a kisebbségek asszimilációjának a megállítását vagy lassítását. Bukovszky László, a pozsonyi kormány kisebbségi biztosa ez év elején még bizakodóan nyilatkozott a Magyar7-nek arról, hogy a 2020-as választásokból győztesen kikerülő koalíció történelmi helyzetet teremtett azzal, hogy a kormányprogram részévé tette az átfogó kisebbségi törvény elfogadását. A kormánybiztos elmondta, hogy ilyenre eddig nem volt példa, mint ahogy arra sem, hogy a kormány saját kezdeményezésből konkrét határidőt szabott a törvény elkészültére, 2022. május 31-ei dátummal.
Az eposzt a Kisfaludy Társaság Évlapjai 7. kötete közölte először, mely azonban a tervezett 1846 helyett csak 1849 -ben jelent meg. A műnek így a maga korában nem volt hatása. Tartalma [ szerkesztés] A szatirikus elbeszélő költemény hét énekből áll. Meséje szegényes, a korabeli vármegyei korteséletben játszódik. Központi alakja egy konzervatív nemes, Rák Bende. Rögtön az elején így mutatja be hősét és adja meg az alaphangot a költő: Férfiat énekelek, ki sokat s nagy-messze rikoltott, Sőt tett is valamit (kártyára kivált); ki hogy az volt Aminek énekelem, tudniillik férfi, mutatja Hátramaradt nagy kostöke, karcsú makrapipája, Melynek szűk fenekén némán gyászolja halálát Már élveztelenűl maradott legutóbbi bagója. (…) A maradásnak volt ő kortesbajnoka: posvány Volt, folyamok szélén, mely nemcsak hogy maga nem folyt, Nem, hanem a folyamárt is gátlá gyors haladásban, És ez elég érdem, neve hogy felróva maradjon. Ezzel a veretes hexameterekkel bemutatott "hőssel", a "maradásnak kortesbajnokával" szemben áll Hamarfy, a liberálisok vezérének szatirikus alakja.