Kütyü 2019. január 28. A porszívók minden háztartás alapkellékei, és látszólag egyszerű készülékek. A rengeteg elérhető termék között azonban nehéz eligazodni, főleg, hogy akár tízszeres árkülönbség is lehet az egyes modellek között. Szakértők segítségével összegyűjtöttük, hogy milyen szempontokat érdemes figyelembe venni egy új porszívó vásárlása előtt, és azt is elmondták, hogy a magyar vásárlók milyen készülékeket vesznek leginkább. Porzsákos vagy porzsák nélküli? Nagyjából ugyanannyi vásárló részesíti előnyben a porzsákos és a porzsák nélküli porszívókat – tudtuk meg az Extreme Digitaltól. A porzsák nélküli porszívó legfontosabb előnye egyértelmű: nem szükséges hétről hétre új porzsákot tenni bele, így a porszívóba passzoló konkrét porzsáktípus beszerzésével sem kell bajlódni. Igaz, a szűrőket ezekben a porszívókban is cserélni vagy tisztítani kell időnként. A porzsákos típust kedvelők viszont pont abban látják a könnyebbséget, hogy hogy nem kell bajlódni a portartály tisztításával, hanem a tartalmával együtt ki lehet dobni a porzsákot a szemétbe.
Manapság nagy népszerűségnek örvendenek Magyarországon a porzsák nélküli porszívók - tíz új eladott készülékből négy ilyen. Kiélezetté vált tehát a verseny tartályosok és porzsákosok között. De vajon melyik a jobb? Porzsák nélkül 1920 óta A porzsák nélküli készülékek újabban tapasztalható sikerét elnézve talán meglepő, hogy ez a konstrukció az 1920-as évek végéről származik, mégis csak az 1990-es évek kezdetén fordult feléjük igazán a vásárlók - és gyártók - figyelme. A magyarázat a porzsák nélküliek reneszánszára - illetve a papír porzsákosok győzelmére a textil porzsákosok fölött - az egészség- és környezetvédelem iránt megnövekedett igényben keresendő. A régi vászon porzsákos porszívók felszívták a port, de az apró porszemek, amik átfértek a szövet pórusain, azonnal vissza is kerültek a légtérbe. A papír porzsákok apró pórusain már a legtöbb por fennakad, és az úgynevezett "ciklon rendszerű" gépek merevtartálya is ezt a célt szolgálja: a tartályban fellépő centrifugális erő révén a piszok nagy része kicsapódik a falra, a maradék pedig a tartály kivezetésénél elhelyezett szűrőkön akad fenn - a port vizes tartályba összegyűjtő készülékek a háztartásokban egyelőre kevésbé elterjedtek.
A ciklonos gépek ráadásul semmivel nem drágábbak porzsákos társaiknál - ugyanúgy öt számjegy körül kezdődnek, és a határ a csillagos ég -, így a gyárak is újra felfedezték őket maguknak, masszív kampányba kezdtek mellettük, aminek nem is lehetett más az eredménye, mint az eladások felfutása. Érdekes! Az internetes fórumok szerint a porzsák nélküli készülékek vélt előnyei sem egyértelműek. Például valóban nem kell porzsákot vásárolni beléjük, viszont a szűrőik érzékenyebbek - különösen a hamura és a finom porra -, gyakran kell cserélni őket. Másrészt embere válogatja, kinek kisebb macera kitisztítani a tartályt, mint kicserélni a megtelt porzsákot. Nyerésre állnak a porzsákosok Egy európai uniós, közel hetven típust érintő, minden részletre kiterjedő laboratóriumi teszt zajlott az elmúlt fél évben, melyen a Kosár Magazin is részt vett. Az itthon megvásárolható készülékek bemutatása mellett az eredményeket arra használtuk fel, hogy megvizsgáljuk, a porzsák nélküli berendezések sikere műszakilag megalapozott-e, korszakváltás előtt állunk-e esetleg a porszívók piacán.
A porzsák nélküli készülékeknél nem lesz ilyen problémád. Könnyebb visszaszerezni a véletlenül felszívott holmikat – Porszívózás közben előfordulhat, hogy véletlenül felszívsz egy ékszert, apró játékot vagy más cuccot. Ezt a porzsákos modelleknél sokszor észre sem vesszük, itt azonban láthatod, hogy mi van a portartályban. Ürítésnél is sokkal valószínűbb, hogy észreveszed az oda nem illő tárgyat. Ráadásul ha már kiderült a baj, akkor sokkal egyszerűbb a műanyag tartályból kiszedni, mint szétkaszabolni egy porzsákot. Bármikor kiürítheted – Ahogy takarítás közben folyamatosan megtelik a porzsák vagy portartály, úgy csökken a porszívó szívóteljesítménye. Míg a porzsákos modelleket általában csak akkor ürítjük ki, amikor már teljesen tele van a zsák, addig a portartályt akár minden egyes használat után is kiboríthatod. Így pedig növelheted a készülék hatékonyságát. Kisebb helyet foglalnak – A portartályok általában kisebb méretűek, mint a porzsákok. Bár ez azt is jelenti, hogy gyakrabban kell üríteni őket, mégis az előnyökhöz soroltam.
Ne félj az újragondolástól, a klasszikus marhapörkölt receptjén is megéri változtatni egy picit, hogy a végeredmény még finomabb legyen. Nehéz téma a gasztronómia, hisz mindenki másra esküszik, amivel nincs is baj, mindenki a saját, illetve a családja ízlése szerint készíti az ételeket. Még a hagyományos fogások is eltérően készülhetnek, akár tájegységekként is. Tomakonyha: Marhapörkölt nokedlivel. A marhapörkölt a pörköltfélék előkelősége, a legízletesebb fajta, készülhet vörösborral vagy nélküle, galuska, tarhonya, krumpligombóc és kenyér is kínálható mellé. Az ízletes, szaftos fogás sokkal hosszabb ideig készül, mint a csirke- vagy sertéspörkölt. Ha igazán fantasztikus marhapörkölttel szeretnél előrukkolni, elmondjuk, mire figyelj a készítésénél. Hús A pörköltnek való húst megbízható hentestől érdemes beszerezni! A hentesnél történő vásárlás előnye, hogy mindig kikérheted a szakember véleményét, mondd el, mit főzöl, és ő biztos, hogy kiváló alapanyaggal szolgál majd. A marhapörkölt lábszárból, lapockából, de nyakból és pofacsontból is készülhet.
Csak tudni kell, hogy mivel kísérjük le. – A Norbi Update diétába és a Keto diétába is kiválóan passzol a marhapörkölt, feltéve, ha magában, savanyúsággal esszük – hívja fel a figyelmet Norbi. – Lábszárból vagy pofából érdemes készíteni, ezekben sok fontos tápanyag van. A lényeg azonban a köreten van: a többség kenyérrel, nokedlivel, tésztával vagy főtt krumplival eszi a pörköltet, és itt szúrjuk el az egészet, már ha diétázni akarunk. Így készíthetsz tökéletes marhapörköltet egy profi séf tippjeivel | Nosalty. Ha már köret, akkor a Norbi Update Keto tésztát ajánlom, ami tízszer kevesebb szénhidrátot tartalmaz a hagyományosnál, mégis ugyanolyan finom! Fördős Zé: Duplán pirítva A gasztroblogger vezette Street Kitchen csapata egy kis csavarral készíti a marhapörköltet. A titkuk az, hogy két részletben pirítják le a húst, mert azt vallják, hogy így jönnek ki igazán az ízek: Elsőként jó forróra felhevítünk egy lábast, majd kevés olajon, két részletben lepirítjuk benne a felkockázott marhahúst, ami lábszár. Ha szép színt kapott, kivesszük, és félretesszük. Így kapunk egy jó kis pörzsanyagot.
A halványsárgás szín általában a legeltetésre, jó takarmányozásra enged következtetni. Ha a húst nem azonnal, a vásárlás napján használjuk fel, tegyük tiszta edénybe és tároljuk letakarva a hűtőszekrényben, hogy mielőbb a biztonságos 2-3 °C legyen a maghőmérséklete (darált hús esetében a biztonságos maghőmérséklet 0-2 °C). A sertéshúst lehetőleg 48 órán belül használjuk fel. Ha a marhahúst néhány napig még érlelni szeretnénk, csomagoljuk papírba, helyezzük egy tiszta, szellős kartondobozba, majd tegyük hűtőszekrénybe. A papírcsomagolást cseréljük naponta. Már 3-4 nap is javíthat a marhahús élvezeti értékén. A hűtőszekrényben tárolt hús nedves érlelése leginkább vákuumcsomagolásban történik, ami némi enzimatikus érést is lehetővé tesz. A hús – a száraz érleléssel szemben – ilyenkor alig veszít a súlyából, nedvdús marad, és számottevően a színe sem változik. Az előkészítés és egyben tárolás módja a pácolás is, mely különösen az idősebb marhák húsa esetében lehet előnyös. Néhány jól ismert kivételtől eltekintve, mint amilyen a konzerv vagy a héjas tojás, gyakorlatilag bármely étel fagyasztható, ám a fagyaszthatóság önmagában még nem jelenti, hogy az étel a felengedés után is elfogadható minőségű lesz.
A marhapörkölt a pörköltek csúcsa, az eszményi szaftok és ízek megtestesítője, amit szerintem a fazékból kenyérrel tunkolva a legjobb enni (egy kis ecetes almapaprikával). De mitől lesz pörkölt a pörkölt, és hogy érdemes nekiállni? Ebben Kerekes Sándor, a Gléda Vendéglő séf-tulajdonosa segített nekünk. Így készíthetsz tökéletes marhapörköltet egy profi séf tippjeivel Milyen húsból főzzem? Kerekes szerint az igazán jó marhapörkölthöz magas kollagéntartalmú húst érdemes választani, ilyen például a lábszár, de ő nyakból is szereti készíteni - a karajt és a combot itt felejtsd el, ezek ugyanis hamar és könnyen kiszáradnak főzés közben. A kollagéntartalomtól lesz sűrű a szaft, puha a hús, de vannak, akik egészen más részekre esküsznek: az Ínyesmester pacsnit, vagyis a vesepecsenye szélét veszi belsőségekkel (tőgy, szív, máj), Zilahy Ágnes a marha (borjú) "elejét", vagyis a szegyet és bordás részeket ajánl. Hát, ha tőgyet nem is lesz könnyű találni, marhalábszárból lesz a legegyszerűbb (de marhapofából is isteni lesz), és az sem baj, ha a felkockázott húson hagysz némi zsírt is.