Jöjjön József Attila: Holt vidék verse. Füstöl a víz, lóg a káka kókkadón a pusztaságba. Dunnába bútt fönn a magas. Sűrű csönd ropog a havas mezőben. Kövér homály, zsíros, csendes; lapos lapály, kerek, rendes. Csak egy ladik, mely hallhatón kotyog még a kásás tavon magában. Jeges ágak között zörgő időt vajudik az erdő. Csattogó fagy itt lel mohát s ideköti csontos lovát pihenni. És a szőlő. Közbül szilva. A tőkéken nyirkos szalma. Sorakozó sovány karók, öreg parasztoknak valók járkálni. Tanya, – körülötte körbe fordul e táj. A tél körme oldaláról egy keveset repesztgeti még a meszet; eljátszik. Az ól ajtaja kitárva. Lóg, nyikorog, szél babrálja. Hátha betéved egy malac s kukoricatábla szalad csövestül! Kis szobában kis parasztok. Egy pipázik, de harasztot. Ezeken nem segít ima. Gondolkodva ülnek im a sötétben. Uraságnak fagy a szőlő. Neki durrog az az erdő. Övé a tó s a jég alatt neki bujnak a jó halak iszapba. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila: Holt vidék című költeményét. Mi a véleményed József Attila: Holt vidék írásáról?
A 8. strófában hangzik el a lényeg, a költő itt közvetlenül fogalmazza meg az üzenetet. Ez a szakasz megnevezi a tájnak és lakóinak, valamint az eddig meg sem említett, jelen sem levő tulajdonosnak (az uraságnak) a viszonyát. Kiderül, hogy van az erdőben fa és vad, van a tóban hal, és lesz a szőlőben új termés, csakhogy minden az uraságé. Neki nem halott ez a táj, csak a parasztok élete kilátástalan. A zárlatban tehát egyértelmű lesz az üzenet, ami addig csak közvetetten jelent meg. Azért van nyomor mindenütt, mert " Uraságnak fagy a szőlő ", stb. József Attila egyértelműsíti itt a mondanivalóját, s ezáltal lesz a vers kicsengése igazán keserű, sőt, lázító hatású. Az a gondolat, hogy itt minden az uraságé, megjelenhet a parasztok tudatában is, de lehet a lírai én megállapítása is. Nem derül ki, hogy ki mondja vagy gondolja. A beszélő nem jelenik meg a versben, a táj bemutatása mindvégig személytelen, tárgyias. Ugyanakkor nem érzelemmentes, éppen mivel a tájleírás jelképes értelmű, s egyfajta látomássá növi ki magát.
József Attila Holt vidék - YouTube
Kívánom e sorok olvasóinak, hogy úgy tudjanak élni, mint a remény emberei, és mindig legyenek készek megfelelni azoknak, akik reményük okáról kérdezik őket (vö. 1Pt 3, 15). Ne félj ne aggódj ne sírj ne bánkódj. Mindenkinek reménnyel és örömmel teli, áldott új esztendőt kívánok! Győr, 2021. január 1. Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke Fotó: Merényi Zita Magyar Kurír Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. január 3-i számában jelent meg.
Rendszeresen az alábbi imával fohászkodunk Istenhez az év végi hálaadásban: "Istenünk, ma, amikor az év utolsó estéjén elvonulnak szemünk előtt életünk eseményei, látjuk, hogy mennyi jóban részesítettél, és mennyi bajtól óvtál meg bennünket ebben az esztendőben. Látjuk magunk körül a mások bajait és szenvedéseit, amelyek minket is érhettek volna, de jóságod megóvott bennünket ezektől. Gondviselő szeretetedért most hálásan köszönetet mondunk neked. " Gyakran akkor döbbenünk rá a gondviselés jelenlétére az életünkben, amikor rövidebb vagy hosszabb idő után visszatekintünk a velünk történt eseményekre. Ekkor értjük meg, hogy nem a magunk erejéből, hanem Isten jósága által jutottunk oda, ahol vagyunk, lettünk azzá, akik vagyunk. Ehhez kellett Isten szeretete, mert saját mulasztásaink és gyengeségeink bizony hátráltattak minket a jó elérésében. Ez a felismerés segíthet bennünket abban is, hogy előre tekintve felindítsuk magunkban az Istenbe vetett remény tudatát. Tudatról kell beszélnünk, hiszen a remény nem pusztán érzés, hanem inkább szemlélet- és gondolkodásmód.