A kétezres évek eleje, vagyis pályakezdése óta figyelem Kontra Ágnes pályáját, s folyamatos, egyenletes eltolódást látok a földies jellegű képi világtól az égi szférák felé. Kezdettől fogva az absztrakt festészet vonzásában alkotott, még ha ezt eleinte bizonyos tájképi tendenciák árnyalták is. Feledy Balázs: Rész és egész - Kontra Ágnes. A 2006-ban festett Lépcsők és utak című sorozatán úgy tűnhetett, a címadó témákat festi, azonban a művek lényege már ekkor is a láthatatlan, a köztes, a közeg volt, úgy is mondhatnánk, a belső látásában megragadható tartalmakat kereste már ekkor is. Bővebben... Ezzel a szöveggel nyitottam Agnes Kontra kiállítását a B32 Galéria és Kultúrtér ben. Lassan kell olvasni, majdnem mintha vers volna: Látósdit fogunk játszani a testvéremmel. Lehunyom a szemem, a testvérem is lehunyja az övét, a nap felé tartja az arcát, a nap átsüt a szemhéján, át a bőr és rétegein, át az erek falain, át az izmok szövetein, át a sejtek membránjain, át a finom hártyákon, át a retinán, a pupillán, a csarnokvizen, fénykört lobbant a szemhéja mögött, vörös fénykört, fekete lángot, érzem, látom.
A virágzó fák az égbolt előtt egyszerű színfoltokká válnak a szemünk előtt. A közelségtől, vagy a messzeségtől elmosódnak. Mintha a természet szállt volna a vásznakra a maga teljes, megkérdőjelezhetetlen és ésszel fel nem érhető minőségében. Fellélegzek, és legszívesebben hátradőlnék. Ezek a képek szemlélődésre és ellazult, befelé történő utazásra hívnak. Felhők, földekről felszálló pára, hegyvonulatok, utak varázsolnak el, kacéran csalogatnak egy máshogyan érzékelhető világba. Személyesen – Kontra Ágnes festőművész - Hírnavigátor. "A lélek fénye színekbe költözik, a színek alakot öltenek, a formák megmozdulnak, a mozdulat hangot ad. És vers szól és kép kerül a falra. " (Mányoki Endre, író, kritikus, a Magyar Képzőművészeti Egyetem adjunktusa – Harmatpont c. kiállításának megnyitójára) Anyag, szín, lélek, fény - az alkotó ember eszköztára. A kétezres évek eleje, vagyis pályakezdése óta figyelem Kontra Ágnes pályáját, s folyamatos, egyenletes eltolódást látok a földies jellegű képi világtól az égi szférák felé. Kezdettől fogva az absztrakt festészet vonzásában alkotott, még ha ezt eleinte bizonyos tájképi tendenciák árnyalták is.
Kontra Ágnes festőművész kiállítása TÜV-székház, 2008. december 2. – 2009. április 18. Biztosan Önök közül is sokan átélték már azt az érzékcsalódást, amikor hosszú, autón, buszon, vagy vonaton töltött utazás után, ami alatt órákig a szembe jövő táj filmje pergett a szemeink előtt, megállva és mozdulatlanul magunk elé meredve azt tapasztaljuk, hogy valami különös lassúsággal mintha szembejönnének a tárgyak, egész környezetünk. A mozdulatlanság, miközben láthatóan áll, mégis mozogni látszik. A kifáradt retina, a látóidegek megtréfálják az embert. Kontra Ágnes festőművész kiállítása - Kiállítás Ajánló. Kontra Ágnes képein is egy nagyon sajátos, hogy ne mondjam, képtelen mozgás tüneménye játszik velünk. Gomolygást látunk, de olyat, amelyben nem dönthető el, hogy a köd éppen felszáll, vagy sűrűsödik, hogy a táj, a horizont kibontakozóban van-e, vagy eltűnőben? Egyáltalán láthatunk-e mozgást egy festményen, ha igen, akkor hogyan? Színtiszta érzéki, látáselvű festészetnek tűnik Kontra Ágnesé. Nem kacérkodik a még mindig ható, bár már letűnt konceptualizmussal, azzal az irányzattal, amely a műtárgyellenesség legerősebb hirdetője volt a huszadik század utolsó negyedének képzőművészetében.
Tanulmányok 2001 - 2002 Akademie der Bildenden Künste München, Malerei 1997 - 2002 Magyar Képzőművészeti Egyetem, festő 1996 - 1997 Eszterházy Károly Egyetem, Eger, Rajz-Vizuális Művészet Díjak / ösztöndíjak 2015 XII. Balatoni Tárlat, Országos Festészeti Biennálé Fődíj 2001 Socrates-Erasmus Munkák gyűjteményben Brüsszel, Belgium, Ceer Council of European Energy Regulators The Energy Regulators Regional Association (ERRA) TÜV Rheinland Magyarországi Csoport + továbbiak Passau, Kunstforum RepertoART Hamu és Gyémánt
Zenei fesztiválok Mulatni, szórakozni, vigadni mindenki szeret és amikor csak teheti valaki, akkor ki is használja az alkalmat. Vannak, akik sok-sok kilométert is megtesznek, hogy egy jót bulizzanak és önfeledten szórakozzanak, kilépve ezzel a monoton mókuskerékből. Nem is olyan nehéz találni alkalmat arra, hogy valaki egy rövid időre maga mögött hagyja a szürke hétköznapok gondjait. Fontosak a zenei fesztiválok A zene ebben pedig igen fontos szerepet tölt be. Kayser zenei fesztivál tihany. A zenei fesztiválok sokasága várja minden évben a szórakozni vágyó embereket, amelyek minden kategóriában képviseltetik magukat. Legyen az pop vagy rock, esetleg komolyzene, mindenki talál az ízlésének megfelelő fesztivált valahol az országban. Igen! Itthon is temérdek van, így ezért nem kell elutazni messzi tájakra, de még a szomszédos országokig sem. A világháló pedig hatalmas segítséget ad azzal kapcsolatban, hogy mindenki informálódni tudjon, mikor és hol lesz a következő zenei fesztivál, de arról is, hogy milyen stílusról lesz szó.
A Balaton fesztiválfővárosa, ahol régóta egymásnak feszül az önkormányzat, a szervezők, a szálláskiadók és a lakosok 2022. Kayser zenei festival . június 29. – 14:02 – Kaiser Orsolya Zamárdiban az elmúlt években a fesztiválellenes hangulat elérte azt a pontot, hogy az sem volt biztos, ott lehet-e az idei Balaton Sound. Végül egy népszavazás, pénzügyi vállalások és ígéretek kellettek ahhoz, hogy Európa egyik legnagyobb elektronikus zenei fesztiválja idén is Zamárdiban legyen. Helyieket kérdeztünk arról, mik a legfőbb problémák a fesztiválokkal, a szervezőket pedig arról, szerintük hogyan lehetne ezeket megoldani.
Tehetségük és vérmérsékletük szerint éltek is a lehetőséggel. Azonban hiába egy remekül megoldott Erda vagy Freia, A Rajna kincse mégiscsak a férfiak – elsősorban Wotan, Loge és Alberich – operája. Ám a minőségi szereposztásban épp ebben a triászban támadt a legfájóbb rés. Jelenet a 3. képből – fotó: Xiomara Bender (TFE Presse, Tiroler Festspiele – Erl) A Ring Előjátéka Wotan honfoglalásának története. Komáromi Napok: színházi előadások és komolyzenei programok | Szia Komárom. Ha a főisten egy lógó fenekű nadrágba bújtatott, nyugdíj előtt álló szürke bankárként fest, mivé lesz évtizedekkel később, amikor a fiát kell feláldoznia a felesége kedvéért? Márpedig Simon Bailey Wotanja a legjobb pillanataiban is egyszerűen észrevétlen marad. A rosszabbakban leginkább csodálkozást vált ki, fakó basszbaritonja ugyanis kínosan nélkülöz minden fenségest és főistenit – azaz a szerep alapkövetelményeit. Baileynél csak Ian Koziara Logéja kellemetlenebb élmény. Az énekesről képtelenség eldönteni, hogy valójában tenor vagy bariton. Ráadásul minden egyes hangot más helyen képez.
Nem koncepciózusan, meglepetésszerűen. A szerep legelcsépeltebb kliséit hozza: egy mindenen kívül álló cinikus ficsúrt, aki miután leköpi (miért is? ) Alberichet, azért az istenek után settenkedik a Walhallába. Egészen más minőséget képvisel a szintén amerikai Craig Colclough. Alberichje talán a szerep interpretáció-történetében is fordulópont jelent. Nincs benne semmi megátalkodott, vagy ördögi. Egyszerű, szexuálisan frusztrált fickó (hány ilyen ül otthon a számítógépe előtt? ), akit a nők elutasítanak és megaláznak. Mindent feladva kitalál és létrehoz valamit, amit aztán erőszakkal elszednek tőle. Zenei fesztivál – TelePaks Médiacentrum. Colclough előadásában Alberich átka nagy pillanattá – mi több az előadás csúcspontjává –, egy szerencsétlen, tehetetlen, megalázott férfi szívszorító panaszává magasztosul. A Rajna kincse a törpe drámájává lesz. Alberich: Craig Colclough – fotó: Xiomara Bender (TFE Presse, Tiroler Festspiele – Erl) Colclough méltó "törpe társa" a Tudornak öltöztetett George Vincent Humphrey mesteri Miméje. Pár mondatából főszerep lett, a tenorista rövid jelenetében is olyan teljes értékű sorsot mutat, mely a világ bármelyik színpadán megállná a helyét.