Ezért illeti kegyelet emléküket. " – írják a szerzők. Emléküket nem feledjük!
Általában akkor sikerül létrehozni egy ilyen együttműködést, ha valaki személyesen kötődik az adott temetőhöz, vagy az adott település évforduló előtt áll. Jó példa Bakonytamási, ahol az önkormányzatnak volt egy kis pályázati pénze a kerítés felújításához. Ott sikerült is találnia Winkler Miksának pár olyan családot, akik kötődtek a temetőhöz, és még a hitközség is be tudott szállni a munkálatokba. Ennek a végeredménye pedig most egy nagyon szépen felújított, rendben lévő temető. "De az 1600 temetőhöz képest ez nyilván elenyésző" – fogalmazott a Mazsihisz képviselője. Hozzátette: nagyon ésszerű, jól átlátható programra van szükség. Arra a kérdésünkre, miszerint mikor lesz látható eredménye a programnak, Winkler Miksa azt mondta, hogy egyelőre ezt nehéz megítélni, de valószínűleg jövőre. N. G. írása A cikk az Egység magazin 87. számában jelent meg. Esztergom: Hol sírjaik domborulnak.... Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36. ). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához!
A múltról, de a jövőről is szólhat a temetők felújítása. Az Európa Tanács határozatban rögzítette, hogy az európai zsidó temetők az európai kulturális örökség szerves részét képezik. Ennek alapján a magyar kormány egy 2014-es határozatában döntött arról, hogy pályázati rendszeren alapuló programot indít a zsidótemetők felújítására. A cél a helyi zsidó örökség ápolása elsősorban olyan területeken, amelyen korábban zsidó temető volt, de ennek látható nyomai már nem lelhetők fel. Összeállításunkban megkérdeztük dr. Latorcai Csabát, a Miniszterelnökség helyettes államtitkárát, Köves Slomót, az EMIH vezetőjét, Winkler Miksát, a Mazsihisz képviselőjét. A téma vallási vetületéről Oberlander Báruch rabbival, a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetőjével is beszélgettünk. Dr. Latorcai Csaba, kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkár elmondta: Magyarországon több mint 1600 zsidó temető található, ezek 99, 9 százaléka a lezárt temető, vagyis ezekben évtizedek óta nem történt temetés.
A Romulus az olasz történelemből jól ismert Róma alapításáról szóló legendát, Romulus és Remus történetét dolgozza fel. Véres, kegyetlen világ ez, melyből egy nagy birodalom született. Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! Az elkövetkezendő hetekben az emberiség korai történelme iránt érdeklődő nézők igazi filmcsemegére lelhetnek a Sky Italia időszámításunk előtti 8. században játszódó új, hatrészes sorozatával, mely a Róma alapításának legendájából jól ismert ikerpár, Romulus és Remus történetét dolgozza fel. Az olasz történelem népszerű témáját Matteo Rovere előző évben már filmre vitte Romulus és Remus: Az első király (2019) címmel egy kétórás, belga-olasz történelmi film keretében. Rovere most két rendezőtársa, Michele Alhaique és Enrico Maria Artale közreműködésével újraálmodta a történetet, ám úgy tűnik, most némiképp más nézőpontból. Erre látszik utalni a sorozat címe: Romulus, mely csak az ikerpár egyik – igaz, a monda szerint városalapító – tagjának nevét viseli.
Ez mind 3000 katonát, vagy egy légiót adott. Hasonlóképpen, a szenátus intézményét annak tulajdonították, hogy Romulus 100 idősebb választotta, hogy segítsen neki a város irányításában, ezt a számot 200-ra emelték, amikor a szabinákat beépítették. Természetesen nincs semmi bizonyíték arra, hogy Romulus és Remus valaha is léteztek volna. Az első írásbeli említés több száz évvel azután történt, hogy állítólag éltek. A Kr. E. 753-as hagyományos alapítási dátum szintén tiszta találmány. Különböző időkben más alapító történetek is voltak, például egy Romus nevű szereplővel, aki Aeneas fia volt. Régészeti bizonyítékok utalnak arra, hogy Rómát először az etruszkok telepítették le, nem pedig Alba Longa telepeként. Ezért nehéz a római civilizáció kezdeteit Romulusnak és Remusnak tulajdonítani. Azonban a legenda, olyan, amilyen, és olyan elemekkel, amelyek egyértelműen hasonlítanak más civilizációk, különösen az ókori Görögország mítoszaira, elég romantikus ahhoz, hogy kiállja az idő próbáját. Az ikreket szoptató nőfarkas képe tartósnak bizonyult, amelyet az évszázadok során számos műalkotás reprodukált.
Így szólt Vesta papnője, közben megtelt tiszta vízzel a korsó, s bár ereje megfogyatkozott, Silvia fölemelte. A Romulust és Remust szoptató nőstényfarkas Romulus és Remus anyja lett Silvia, mire kitelt az ideje. Amikor megtudta ezt a kegyetlen Amulius, aki bátyjának, Numitornak, Silvia apjának a királyságát bitorolta, megparancsolta szolgáinak, hogy öljék a Tiberis folyóba az újszülötteket. De a víz habjai visszariadtak a bűntől és gyöngéden kitették a szárazra a kisfiúkat. És farkas szoptatta őket és harkály hordott nekik eleséget, amíg rájuk nem talált Faustulus, a derék pásztor, aki feleségével, Acca Larentiával felnevelte mindkettőt. Mikor tizennyolc éves lett a két ifjú, már ők osztottak igazságot a pásztorok között. Bátran szembeszálltak a rablókkal és az elhajtott barmokat hazaterelték. Majd megölték Amuliust és visszaadták nagyapjuknak a királyságot Alba Longában. Ovidius: Fasti III. 11–68. sorok * Romulus és Remus elhatározta, hogy új várost alapítanak. Madárjóslatra bízták annak eldöntését, hogy melyikük rakja a falakat.
- Halld, testvérem: az istenek engem szemeltek ki népünk urául. Ezt adták tudtomra azzal a hat szép saskeselyűvel, amit balom felől láttam repülni. Nem kell már versengenünk. - De nem ám! - vágott vissza Romulus. - Az istenek valóban világosan beszéltek, mert nekem meg tizenkét sas jelent meg a kedvező irányból, s vijjogva húztak el fölöttem jobbra. A király tehát kétségtelenül én leszek!... Mit volt mit tenni? Remus belátta, hogy az istenek bátyjának kedveznek, és jobban teszi, ha legalábbis színleg megnyugszik ebben a döntésben. A pásztorok istennőjének, Palesnak ünnepére tűzte ki Romulus a város alapítását. A kötelező szertartások elvégzése után hófehér bikát és hófehér tehenet fogtak ekébe, hogy barázdát húzva, Romulus ezzel jelölje meg a városfal helyét. Romulus, mielőtt megindult volna, ekképp fohászkodott: - Jupiter, Mars atya és Vesta anya, segítsetek a város alapítójának! Legyen ez a város örökéletű, és uralkodjék a föld kerekén! Határairól soha ne bukjon éjszakába a nap! Így fohászkodott.
Vissza a találatokhoz Alkotó Giovanni Battista Fontana Ala [Verona közelében], 1524 – Innsbruck, 1587 Kultúra itáliai Készítés helye Itália Készítés ideje 1573–1575 Tárgytípus sokszorosított grafika Anyag, technika papír, rézkarc Méret 139 x 173 mm (lapszél, körbevágva) Leltári szám 7002 Gyűjtemény Grafikai Gyűjtemény Kiállítva Ez a műtárgy nincs kiállítva A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak. Kiállításaink közül ajánljuk
Így született Róma városa, ezek szerint 753. április 21-én. A két testvér végül nem sokáig uralkodott együtt: a konfliktus magját már a telepeseknek otthont szolgáltató hegy kiválasztása elvetette, az pedig egyenesen végzetesnek bizonyult, hogy Remus átugrotta a barázdát, mellyel Romulus – rituálisan – kijelölte a városfalak helyét. A közhiedelem úgy tartja, hogy a városalapító haragjában gyilkolta meg ikertestvérét, tettét azonban inkább azzal indokolhatjuk, hogy – a város védelme szempontjából – Remus tette rossz ómen volt. A testvérgyilkosság motívuma emellett Róma véres történelmére is utalt. Régészeti leletek alapján valószínűsíthetjük, hogy Róma mondabeli alapítása hozzávetőlegesen megfelel a valóságnak, és arra is nagy az esély, hogy a telepesek a Palatinus hegyén építették fel a későbbi világváros magvát képező első viskókat. A latinok és a hozzájuk hasonló közép-itáliai pásztornépek egyébként Kr. 1000 körül telepedtek le Latiumban, Romulus legendája pedig azt is kiválóan érzékelteti, hogy a város a környező törzsek olvasztótégelyévé vált: erre a legkiválóbb példát a szabin nők elrablásának mítosza, illetve a két nép egyesítésének legendája szolgáltatja.