Ha nem is a 22-es csapdája, akkor ördögi kör. Kissé túlrajzolt, de talán pont ezért is hiteles karakterek. (Milo az abszolút kedvenc, bár Őrnagy őrnagyot is bírtam. ) Hosszú küzdelem, de megéri beleállni. Laza, fesztelen, kissé pofátlan és hát lássuk be, egyáltalán nem píszí. A mai világban esélytelen lenne, hogy egy ilyen csak úgy rászabadulhasson a világra, de erre (is) teszünk – háborúban és szerelemben sincs alku, az életet pedig csak úgy érdemes élni, ha teszünk a konvenciókra. Többek között ezt az életérzést is közvetítette számomra a könyv, amit ha évek múlva újraolvasnék, minden bizonnyal másképp értékelnék (előfordulhat, hogy kiválóra), egyelőre maradok a négyesben, lévén egy ponton már kissé belecsavarodtam, de legalább nem vesztettem el a kontrollt. Újabb bakancslistás tételt sikerült teljesítenem, ráadásul viszonylag elégedetten, a folytatáson pedig még gondolkodom – azzal kapcsolatban azért még vannak fenntartásaim.
Értékelés: 31 szavazatból 50 év után tévésorozat formájában éled újjá Joseph Heller klasszikus, szatirikus második világháborús regénye. A történet a bombázótiszt Yossarian kapitány pokoljárásán keresztül mutatja be a háború és a háborús gépezet abszurditását. Majd öt évtizeddel a filmváltozat után sorozat formájában éled újjá Joseph Heller szatirikus második világháborús regénye. A 22-es csapdája a háború és a háborús gépezet abszurditását vizsgálja a bombázótiszt Yossarian kapitány történetén keresztül. Számára nem az ellenség jelenti a fő problémát, hanem a saját hadserege, mindenekelőtt az őrült Cathchart ezredes, aki folyamatosan növeli a bevetések számát. Ha Yossarian szabadulni szeretne, ki kell játszania a megkerülhetetlen 22-es szabályt. Egyéb epizódok: Stáblista:
Ő tehát nem a "brit tudósok" kategória, hanem tényleg szakértő szakember, érdemes tehát odafigyelni, mit mond. A professzor szerint az energiaárak egyik fő okozói az inflációnak és az élelmiszerárak megugrásának. Ezt eddig is tudtuk, de fontosabb, hogy mi következik ebből. Dr. Dani szerint itt jön az a bizonyos 22-es csapdája: "Jelenleg rendkívüli helyzetről van szó, mindenhol jelentkezik az infláció, ami dominóhatást idéz elő a teljes élelmiszer-ellátási láncra hatva, a kulcsfontosságú termékekre, mert az élelmiszer mindenki számára a legfontosabb áru. A gyártás szempontjából ez sok munkahely elvesztéséhez vezethet, éhezéshez és mindenféle más negatív dologhoz vezethet a folyamat során. De ez csak az egyik perspektíva a gáz- vagy energiaszükségletről. Az energia a világ legnagyobb problémáinak kulcsterületévé vált. " Ez is ismert tény – sajnos… A kulcs abban áll, hogy a prof azt mondja, ez az energetikai problémáknak ez mégis csak egy vetülete, ugyanis van más is, ami viszont ellene hat annak, hogy csökkenjenek az energiahordozók árai.
Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!
Arról mondjuk egy pillanatig sincs szó, hogy ez egy unalmas regény lenne. Nem az, csak elsőre valamiért egyszerűbbnek tűnt, hiába a tetemes oldalszám: sikerült belelendülni, elkaptam a hangulatát, ráéreztem Heller agytekervényeinek mozgására és még azt is lazán figyelmen kívül tudtam hagyni, hogy itt bizony a történet csak másodlagos. Amit tulajdonképpen kapunk, az mindvégig egy óriási expozíció, melyből rétegenként felfejtve az ismeretlen eredetű és színű foltokkal teli, tábori kórházbeli lepedőket, ismerhetjük meg szereplőinket, egy rakás fél- vagy tán egészen örült fickót és nőszemélyt a második világháborúban. És hiába használjuk viszonylag gyakran mindennapjainkban is a címet elegáns szófordulatként, talán az olvasást követően sem kerülünk tisztába azzal, mit is jelent… Annyi biztos, hogy nem véletlenül emelkedett olyan státuszba ez a könyv, amilyenbe sikerült neki az évek során, részében a belőle készült parádés filmnek köszönhetően: tipikusan olyan szituációkban találhatjuk magunkat egyfolytában, amikor már kínunkban nevetünk, ez pedig könnyen lehet, még gyakoribb, mint az ellenkezője.
110. oldal, 9. Amikor a nagy távlatokra figyelek, mindig csak az apró élősködőket látom. Nem látok se mennyországot, se szenteket, se angyalokat. Embereket látok, akik tisztességes ügyeken élősködnek, meg emberi tragédiákon. 547. oldal, 1969. Szellemétől megfosztva az ember hulladék. 541. - Azt hiszem, szeretnék úgy élni, mint a növények, mert akkor nem kellene állandóan fontos dolgokban döntenem. - Milyen növény lenne legszívesebben (... )? - Uborka vagy karalábé. - Milyen uborka? Jó uborka vagy rossz uborka? - Jó uborka, hát persze. - Akkor uborkaléte teljében leszednék és felszeletelnék salátának. (... ) - Akkor valami hitványabb uborka. - Akkor pedig megrohasztanák, és a jó uborkák termesztéséhez használnák fel trágyának. - Akkor azt hiszem, nem akarok úgy élni, mint a növények.
Nemes Nagy Ágnes;irodalom;versek;játék; 2022-01-29 19:44:02 "Hogy mit láttam? Elmondhatom. De legjobb, ha lerajzolom. Megláthatod te is velem, Csak nézd, csak nézd a jobb kezem" Akkoriban egy-és-ugyanabban a szerkesztőségben dolgoztunk Lukácsy Andrással, (sőt, ugyanabban a rovatban, sőt, ugyanabban a szobában; egy ideig. ) Ekkortájt kérdezte meg, hogy van-e kedvem játszani. Irodalmi, műveltségi játékot. Hát hogyne lett volna. Lukácsyról tudtam, hogy játékosan komoly könyvet írt a játékról, elméleteket sorakoztatott fel benne és neki magának is volt saját elmélete. Különben minek is írt volna ilyen tréfán kívüli témáról. Egy kicsit meglepett, mikor érdeklődésemre elmondta, hogy a Szent István Társaságban lehetnék novícius, hiszen tudtam róla, hogy nem különösebben vallásos, magamról meg azt tudtam, hogy megátalkodott ateista vagyok. Aztán persze gyorsan kiderült, hogy a hivatalosan be nem jegyzett társaság (még csak az kellett volna, hogy úgy a hetvenes-nyolcvanas évek fordulója táján, a késő-brezsnyevi érában bejegyzett civil társaság legyünk), szóval ez a "társaság" attól a szellemi fejtörő-játékról kapta a nevét, amelyet azóta is játszunk.
Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz Hogy mit láttam? Elmondhatom. De legjobb, ha lerajzolom. Megláthatod te is velem, csak nézd, csak nézd a jobb kezem. Ez itt a ház, ez itt a tó, ez itt az út, felénk futó, ez itt akác, ez itt levél, ez itt a nap, ez itt a dél. Ez borjú itt, lógó fülű, hasát veri a nyári fű, ez itt virág, ezer, ezer, ez a sötét gyalogszeder, ez itt a szél, a repülés, az álmodás, az ébredés, ez itt gyümölcs, ez itt madár, ez itt az ég, ez itt a nyár. Majd télen ezt előveszem, ha hull a hó, nézegetem. Nézegetem, ha hull a hó, ez volt a ház, ez volt a tó.