Közben igyekszik megérteni a szavakat is. – Úgy gondoltam, hogy ideje lesz belevágni – folytatta Adrienn, mindkét keze a fiú combján –, és megmutatom neki, hogy mit fog tőlem megkapni... Érted ugye, hogy mire gondolok? Felálltam mellőle, és lassan vetkőztem, ő meg kiguvadt szemmel bámult. Marcell már se látott, se hallott, csak annak örült, hogy mégsem áll fel a lány – "vagy egyáltalán mit akar? " –, hanem marad hozzábújva. –... Már csak a bugyi és a cicitartó maradt, elfordultam, kikapcsoltam... Szerinted milyenek a cickóim? – Hatalmas, barna szemeivel felpillantott, ám szerencsére nem várt választ az évszázados, kiszáradt kúthoz hasonlító torokból. – Visszafordultam – kínozta tovább a fiút –, és úgy takartam el a látnivalót, hogy lehessen is látni, meg ne is. Te Vagy Az Életem Vers – Aranyosi Ervin: Te Vagy Az Én Kincsem! | Aranyosi Ervin Versei. Közben a pasi is vetkőzött, először persze a farkát vette ki, nehogy lemaradjon. Kitalálod a folytatást? Hát nem állt neki! Egyáltalán nem! – Dühösen, két kézzel megmarkolta Marcell falloszát, és automatikusan eligazította, nehogy kényelmetlenül feszüljön a nadrágban.
Mit szólsz? – Tekintete homályos üvegen át meredt a semmibe, hüvelykujjai elmaszatoltak egy fénylő cseppet Marcell makkján. – Azért szoptam volna, hogy megkívánjon? Menjen ő csak a lanyha francba, a kókadt pöcsével együtt! A fiú képtelen volt megszólalni, csak nyomta lefelé a lány fejét. Adrienn, mintha abba sem hagyták volna a tegnapi témát, belevágott: – Nincs olyan pasi, aki arra figyelne, hogy a nőnek jó legyen – mondta elgondolkozva, miközben felhúzta a lábát, és gondosan eligazgatta kurta kis szoknyáját, ami álló helyzetben és szélcsendben is alig takart valamit, ülve meg mintha nem is lett volna. Marcell torka kiszáradt, bámulta a végtelen hosszú combokat, és a közöttük virító hófehér bugyit. Akadozva szólalt meg: – Biztos, hogy van... – Akkor jól elbújt! Te vagy az életem vers by the free. – csattant fel a lány dühösen, majd elmosolyodott. – Te tudod, mert te is pasiból vagy, hogy egyszer sem arra gondolsz, hogy "milyen jó lenne örömet szerezni ennek a csajnak", hanem csak magadra, hogy neked jó legyen. – Én szeretnék örömet...!
Gyakoriak az elhunyttal kapcsolatos álmok, a vele való belső párbeszéd. Ezek a keresések egyre jobban felkészítik a gyászolót arra, hogy életét az elhunyt nélkül kell folytatnia. Új viszony saját magukkal és a világgal: a meghaltra való emlékezés már nem köti le minden gondolatát, megtörtént a veszteség elfogadása, új életmintákat alakít ki a gyászoló. A szakaszok között átjárás lehet, és vannak visszaesések. (Verena Kast) Amennyiben a bennünket ért súlyos veszteség után nem gyászolunk, a tragikus veszteség nemcsak egész életutunkat, további sorsunkat, de több generáció sorsát is befolyásolhatja – írja Polcz Alaine "Gyászban lenni" című könyvében, amelyben több gyermekkori esetet is olvashatunk, íme, egy. Karcsit hasi tumor ral kezelték, többszöri műtét után a klinikán halt meg. Négy héttel a gyermek halála után találkozott Polcz Alaine az édesanyával, aki lefogyott, sápadt volt, azt mesélte, hogy jó lett volna, ha az utolsó percekben is Karcsival lehetett volna, hiszen ott volt a születésénél is.
Mindegyiknek megvolt a maga szimbolikus jelentősége. Mindez ma hiányzik. És hiányoznak azok a kommunikációs helyzetek is, amelyekben a gyászoló vagy a veszteséget szenvedett ember átélheti, hogy az ő vesztesége feletti bánatát a többiek jogosnak tartják. Kinek adatik ma meg, hogy elsirassa elveszített házát, földjét, megbecsült közösségi szerepét, egy kapcsolatát, munkáját, élete szorgos munkájának gyümölcseit, vagy éppen élete egy szakaszát? Pedig ez elemi szükséglete az embernek, s hogy kinek mi mekkora veszteséget jelent, azt csak ő érzi. Csak azzal segíthetünk, ha tiszteletben tartjuk a másik ember érzéseit, megadva neki a lehetőséget, hogy kifejezze azt. A veszteségek komoly lelki fájdalmat okoznak, ezért bekövetkeztükkor krízisállapot alakul ki. A lelki fájdalom feldolgozásának pedig útja és ideje van. A gyászmunka elvégzésére igenis szükség van, nem viselkedhetünk úgy, mintha mi sem történt volna, mert akkor még többet veszítünk, mint amit az élet szükségképpen kiszabott ránk.
–, könnyebben elrendezik magukban a gyászfolyamatot, ám náluk is normális, ha ilyenkor inkább megértő társaságot keresnek vagy szakemberhez fordulnak. Az extrovertált, társaságkedvelő, társaságban töltekező embereknél már más a helyzet, hiszen az egyébként is nagyobb kommunikációs igényük a szokásoshoz viszonyítva is megnövekedhet, amit most leginkább a velük egy háztartásban élőkkel, illetve online csatornákon keresztül tudnak kielégíteni. A modern kommunikációs csatornák akár közösségi élményt is képesek nyújtani a csoportos üzenetváltások, szűk körű bejegyzések és megosztott tartalmak segítségével – fűzte hozzá. Az idei megemlékezés jelentősen eltér a megszokottól, mert most mindannyian egy nagy, közös, társadalmi szintű gyászfolyamatban vagyunk benne: gyászoljuk a járvány előtti életünket, az akkor megszokott mindennapjainkat. Ezt tetézik a változások miatt esetlegesen megélt egyéni veszteségek, illetve az azoktól független fájdalom a szeretteink elvesztése miatt. – A gyermekek szeretnek kérdezni, s jó, ha a környezetük igyekszik mindig a lehető legjobb, ugyanakkor a koruknak is megfelelő válaszokat adni.