2020. 09. 13. / in kollégium / Deák Ferenc Középiskolai Kollégium OM azonosító: 039150 Cím: Budapest 1118 Budapest, Rimaszombati út 2. Térkép: Nagyobb térképre váltás Weblap: Email: Telefon: +36 1 309 7552 Képek: 300 400 korep korep 2020-09-13 16:42:01 2020-09-13 16:42:01 Deák Ferenc Középiskolai Kollégium (Oktatástudakozó)
Munkáink 354 szavazat érkezett eddig Fehérgyarmati Deák Ferenc Gimnázium és Kollégium Megosztás:
OktatásTudakozó Keresőnkben azok az Egyéni Vállalkozók, Cégek, Intézmények szerepelnek, akiknek a tevékenysége az oktatáshoz kapcsolódik. Szolgáltatásaikban elkötelezettek, így mindenki megtalálja az adott szakterület legkedvezőbb, és legmegbízhatóbb megoldását!
A specifikumok figyelembe vételével a tanulássegítő tevékenység hatékony szervezését és működtetését teszi lehetővé a speciális pedagógiai munka. A tanulássegítő tevékenységünk differenciált, egyénre szabott, a közösségi tevékenység teljes integrációban történik. Arra törekszünk, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, beilleszkedési, tanulásban akadályozott és magatartási problémával rendelkező) mozgássérült tanulók, az un. átlagos anulókkal együtt éljenek, együtt szerveződjön mindennapjuk. Így elmondhatjuk, hogy a részleges integráció megvalósul kollégiumunkban! Kiemelt célunk: a sajátos nevelési igényű tanulók felzárkóztatásáról, életvitelük elősegítéséről való gondoskodás. A hátránykompenzáció kiemelt feladatot jelent kollégiumpedagógiai tevékenységünkben. Olyan társadalmi modellt nyújtunk diákjaink részére, melyben az együttélés, a bármilyen másság elfogadása természetes velejárója az életnek. A részképesség-zavarok körébe az iskolai teljesítmények - elsősorban az alapvető eszköztudás (olvasás, írás, számolás) – elsajátításának nehézségei, a képességek deficitje, valamint az általuk kiváltott, következménye magatartási és /vagy tanulási zavarok komplex tünet-együttese tartozik.
Ránk nézett. Szemében se jó nem volt, se rossz, csak ugyanaz a közöny tükröződött vissza, amivel mi néztünk rá. 122 Kora este volt, vénasszonyok nyara Kora este volt, vénasszonyok nyara, langyos, illatos, fecsegő. A szomszéd ház kapualjában egy tucat gyönyörű cigány lány cicázott. Feszes testükre úgy tapadt a selyemből és bársonyból készült csinos ruha, mintha második bőrük lett volna. Mintha éppen csak annyira nem lettek volna meztelenek, hogy meztelenségük felcsigázza az érzékeket. Alig tudtam átfurakodni köztük, megcsapta orromat a rózsaesszencia parfüm, a mentolos rágó és a forró combok illata. Egy tollboa végigcirógatta az arcomat, egy ártatlan szempilla éppen előttem hullott szemérmesen a koszos betonra. Pál Dániel Levente Békéscsabán - Bárkaonline. A lányok szépségversenyre készültek, vált számomra is világossá néhány felsóhajtott félszóból. Ma este dől el, ki lesz közülük, vagy a vidékről feltranszportált rokonok és egyéb lányok közül a legszebb. És jó eséllyel az is, hogy kinek lesz jövője, és az a jövő milyen lesz. 123 Továbbmentem, a sarokról azért még visszanéztem.
– Látszik, hogy te rendes fiú vagy. Rámosolyogtam, töltöttem két pohár brandyt. Rá- 125 gyújtottam, amíg eltűnt a fürdőszobában egy törülközővel. Az ágyamban feküdt, félkönyékre támaszkodva. Leheveredtem mellé. Kemény, kerekded combja volt, forró, mint kő a déli napon. Ahogy ott felejtettem a kezem, mintha egy gyík napozott volna rajta. – Megbaszol? Nincs sok időm, vissza kell mennem. Lerúgtam a farmert, ráfordultam. Megvárta, amíg befejezem, és lefordulok róla. Lihegtem félig csukott szemmel, ő már ült, és mintha magában beszélt volna. Nem értettem tisztán, de mintha beszélt volna valakihez, magyarázott volna valamit. – Mit csinálsz? – Imádkozom. – Miért? Pál Dániel Levente. Az Úr Nyolcadik Kerülete - PDF Free Download. – Hogy ne kárhozz el, ne juss a pokolba. 126 "A lányok tudják csak igazán, mi kell a nőnek! " Késő délután volt, már jó ideje vártam a buszra. Egy harmincas, borostás, bőrkabátos férfi indulatosan és hadarva telefonált. Nem zavartatta magát, fel-alá mászkált: – Nincs munkájuk? Küldjed át őket, ha nagyon akarnak. Húszból ketten szoktak maradni.
Majd ránk nézett, megköszörülte a torkát, mintha a szempilláját is rezegtette volna, halkan és kedvesen megszólalt: – Ez megy egész nap. Így néz ki ez a hely… Ha nem látnálak titeket, el se hinném, hogy vannak itt magyarok. Ezek a kölkök, nem tudom, honnan jönnek, csak úgy nőnek a földből! A kölykök átjöttek az úton, folytatták a szövegelést, egyre ordenárébb módon, egyre fülsértőbb károgással. A fiú – vagy lány – már nem szólt senkihez, tűrte csupán. Eltelt így jó pár hosszú perc, a villamos nem jött, vártunk. Hallgatag, magunk elé földre lenézve, tehetetlenül, ahogy szokás. Árul a piacon egy fekete bőrű – azt mondják errefelé, szudáni származású – kofa is, hallhatta a sok szitkot-átkot, hangzavart, s erre rá kijött a megállóhoz ő is, majd szép magyar nyelven, a szavak elejét különösen megnyomva azt ordította a kölykök felé: – Eredjetek haza, az anyátok picsáját! Dániel levente pal de chalencon. Meg ne lássalak titeket itt még egyszer! Amazok pedig elkushadtak és csendesülve eloldalogtak. A lány – most meg annak látszott inkább – csak pislogott és udvariasan köszönömöt motyogott.