Ki az a szentesi eva joly Szentesi Éva: Van egy fiam! - WMN Country Az csak egy része, hogy elveszítettem a méhemet, de ezenkívül még sok minden más is megváltozott, amire nem lehet igazán felkészülni. Ezzel szembesülni pedig igazi mélypont volt, de nem a legerőteljesebb. Fél év tünetmentesség után, amikor visszajött a tumor, és már rendes fájdalommal is járt, ami jelen volt a nap huszonnégy órájában, akkor értettem meg a ráknak az igazi természetét. Az a fájdalom tanított meg végül szembenézni azzal, hogy mivel is állok szemben. És ez a kegyetlen élethelyzet olyan dolgokat préselt ki belőlem, amire azt hittem, sosem leszek képes. Szembe kellett néznem azzal, hogy ebben a betegségben elveszíthetem az életemet. El kellett tehát fogadnom, hogy lehet, belehalok. Az igazi holtpont ez volt. – Hogyan változtatta meg az életed a betegség? – Bármennyire is furcsán hangozhat ez, de többet kaptam ettől a betegségtől, mint amennyit elvett tőlem. A legfontosabb változás az, hogy sokkal tudatosabban élek, és a lehető legtöbbet teszem azért, hogy ne legyek ismét beteg.
Ebben hasonlítunk a legjobban. Szóval temetőbe kell jönni ezen a napon, virágot kell hozni, fehér labdarózsát, sárga virágot, meg mécsest, majd meggyújtjuk este, akkor visszajövünk. Az idő gyönyörű, pont olyan, mint amikor temettünk. Még mindig idétlen a sírodhoz kijárni, még mindig rettenetesen erőltetett, béna poén az élettől, tőled, Istentől, ha ez utóbbi létezik egyáltalán, merthogy egyikünk sem hisz benne, pláne ezek után. Állunk egyik lábunkról a másikra, zavarban vagyunk, mit kell most mondani, halottak napja van, kurvára hiányzol, nem csak ma, örökké, próbálok azzal viccelni, ha ki akarnátok velem tolni, kedves családom, a ballagási fotómat tegyétek majd ki, azon elrontották a hajam, a szám erőltetetten összeszorítva, mérges vagyok, leginkább az egész világra, leginkább magamra. Ezen nevetünk. A béna poénok maradtak. Aztán este visszajövünk, a két és fél éves unokád is hoz egy szál virágot, hangosan szalad, megörül neked, "ott a mami sírja! ", és kiabál, rongyol előre. A húgom meséli, a múltkor csúnyán néztek rá, hogy minek örül ez a gyerek, annak, hogy a nagyanyja meghalt?
Szenvedés nélkül a lélek önvizsgálata lehetetlen. A költő feladata: iránymutatás, erkölcs vigyázása. Négy részből áll, ugyan úgy, mint a Bibliában. Ezekben a részekben a külső és belső helyszín együtt van jelen. (A másodikban magával, míg a negyedikben Istennel perlekedik. ) Drámai szerkezet: Jónást hívja az Úr, de Jónás megszökik Az Úr megbünteti, majd megmenti Jónás meggyőződésből hirdeti Ninive pusztulását, de Ninive nem pusztul el. Példázatként is lehet olvasni: a sorsa ellen menekülő ember példázata. Fő mondandója: Isten irgalma. Ninive a mai emberiséget jeleníti meg, míg Jónás magát a költőt. Babits Mihály -JÓNÁS IMÁJA. - indavideo.hu. Bűnök: paráznaság, csalás, tisztességtelenség (árusok, színészek, királyi udvar) Nyelvezete archaizált, patetikus, ironikus. Jónás alakja: Méltatlan az igehirdetésre: "rühellve a prófétaságot", elfut küldetése elől, fogadkozik, kifogásol, kételkedik. Nem ismeri a jövőt, tehát igazából nem is próféta. A bűn következménye a büntetés, vagyis az Úr megleckézteti: Jónás a cethal gyomrában ráébred: "ki nem akar szenvedni, kétszer szenved"; a szenvedés során prófétává válik, vállalja azt, mégis: megszégyenített hős.
Aki ismeri Babits pályáját, költészetét, az nagyon jól tudja, hogy egyáltalán nem vádolhatta magát "cinkos némasággal". A költemény ironikus-komikus és patetikus hangnemének kettőssége végig jelen van a műhelyben. Szinte megszámlálhatatlan azoknak a szavaknak, szókapcsolatoknak, mondatoknak a száma, melyek a nyelv hétköznapi, nyersebb rétegéből való, s ezek egyértelműen az irónia eszközei. Ilyenek például a rühellé a prófétaságot, szakadós ruháját. A stílus emeltebb, patetikus jellegét elsősorban a nyelv bibliai ódonsága adja. Igen bőven találhatók a mai beszédben már nem használatos, elavult múlt idejű igealakok, például: méne, elbocsátá, fölkele. A -ván, -vén képzős határozói igenevek gyakori használata is az archaizálást szolgálja. A versforma is a tárgyhoz s a kettős hangnemhez alkalmazkodik: egyenetlen hosszúságú, páros rímű, laza jambikus sorokból áll a költemény; gyakoriak a sorátlépések, s a rímekre sem fordít különösebb gondot a költő, pontosabban: rendszeresek a virtuózan pongyola rímek.
A Jónás imája című verset Babits egy évvel később, 1939-ben fűzte a Jónás könyvé hez, és még abban az évben megjelent a Tükör című folyóiratban. A vers talán még megrendítőbb, mint az epikai remekmű, és Babits életművének összefoglalásaként, kulcsverseként kell rá tekintenünk. Babits életét végigkísérte a hit és a hithez való viszony problémája: már gyermekkorában is járt vasárnaponként templomba, nagybátyja kanonok volt, stb. Csak egyetemista korában távolodott el a vallástól, mert világszemléletét filozófiailag akarta megalapozni. Ebben az időben a katolicizmus helyett a szocializmusban hitt, de később rájött, hogy csak egy új dogmával váltotta fel a régit. Fiatalkori műveiben alig játszik szerepet az istenhit, a Biblia nem versszervező erő. Az első világháború vége felé kezdett újra a vallás felé fordulni, de ekkor írt verseiben (pl. Fortissimo) Isten közömbös vagy alszik vagy rejtőzködik. Később Isten egyre nagyobb szerephez jut verseiben és Babits újra katolikusnak vallja magát. Az 1930-as években írt műalkotásai jelzik, hogy nemcsak a katolikus kultúra, a keresztény értékek iránt volt fogékony, hanem vonzódott a dogmakereszténységhez is, a katolikus szertartásokhoz, pl.