Ide tartoznak: Kazahsztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Azerbajdzsán, Tádzsikisztán és Kirgizisztán. Közel kelet országai. Ezek az országok földrajzilag szerveződhetnek: Észak-Afrika: Egyiptom Földközi-tenger: Ciprus Termékeny Félhold: Palesztin területek (Gázai övezet és Ciszjordánia), Irak, Izrael, Jordánia, Libanon, Szíria Arab félsziget: Bahrein, Kuvait, Omán, Katar, Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek (Egyesült Államok), Jemen Anatólia (Európa): pulyka Iráni fennsík: Irán, Afganisztán, Pakisztán Közép-Ázsia: Kazahsztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Azerbajdzsán, Tádzsikisztán és Kirgizisztán. Az óvatos szerző vagy előadó gyakran meghatározza, hogy mit ért a "Közel-Kelet" kifejezés a szó összefüggésében. Csak jegyezze fel, hogy mely országokat vesznek fel vagy zárják ki, és ez megmutatja, hogy milyen háttér-feltételezésekkel vagy politikai vagy vallási hajlandósággal járhat a szerző vagy a beszélõ. Video Utasításokat: Vad Közel Kelet S01E03 720p (Július 2022).
A területén lévő országok fontos szerepet játszanak az államok gazdasága világszerte, mivel ezek az olajtermelés legfontosabb helyszínei.
Muscat (Omán) Az egyik a legtöbb békés ország a Közel-Keleten, Omán olyan fővárosok formájában ébreszti fel az utazót, mint Muscat. A dicsőséges arab gazdagság szimbóluma, a tenger és a sivatag közé szorult város olyan hipnotikus helyekkel büszkélkedhet, mint a Qaboos szultán mecset, minaretek, aranyozott metszetek és csillárok látványa, senki más, híres Opera vagy az Al Alam-palota. Doha (Katar) A Perzsa-öbölre néző Doha egy másik Közel-keleti zászlós városok pazar kontrasztjainak köszönhetően pénzügyi kerületétől a Cornicheig, egy sétányig, amely új jövőbeni szomszédságokat hirdetett, vagy a hatalmas Souq Wasif, az egyik legkarizmatikusabb souk az arab világban. Ideális egy hosszú fekvés idején. Koeze kelet orszagai peanut butter. Damaszkusz, Szíria) Több mint 4 ezer éves történelem, Damaszkuszt a világ egyik legrégebbi fővárosának tartják. Az a város, amely örökségét veszélyben látta a polgárháború utolsó éveiben, amely a helyeket érintette Damaszkusz óvárosa, mecsetek, boltívek és római falak összessége a város ikonjává váltak és Világörökség A 1979.
A jelentés szerint február végén tengeri hőhullám alakult ki. " Az átlagon felüli vízhőmérséklet a nyár végén tömeges korallfehéredéshez vezetett " – áll a közleményben, amelyben az is szerepelt, hogy a korábbi nyarakhoz képest az idei nyáron kevésbé okoztak problémát a halmozott hatások, ami egyebek mellett annak tudható be, hogy a La Nina-jelenség miatt Ausztráliában a szokásosnál enyhébb volt a nyár, ezúttal viszont a tengeri hőhullám váltotta ki a korallfehéredést. A jelentés hangsúlyozta, hogy a legnagyobb veszélyt továbbra is az éghajlatváltozás jelenti a zátonyra. A zátony életét megzavaró problémák egyre gyakoribbá válnak, így kevesebb idő marad a korallok regenerálódására – figyelmeztetek a tudósok. David Wachenfeld, a Nagy-korallzátony tengeri hatóságának tudósa szerdán annyit fűzött a jelentéshez, hogy reményeik szerint a kifehéredett korallok nagy része rendbejön, ahogy az 2020-ban történt, és nem következik be a 2016-ban és 2017-ben lezajlott tömeges kipusztulásuk. A Nagy-korallzátony, amely mintegy 348 ezer négyzetkilométeren terül el Ausztrália északkeleti partvidékének közelében, a világ korallzátony ökosziszémáinak tíz százalékát teszi ki.
Jó hír a teknősökért aggódóknak és a természetvédőknek, hogy az egyik legfrissebb ausztrál felmérés szerint a Raine-szigeten fészkelő közönséges levesteknősök majdnem kétszer annyian vannak, mint előtte gondolták a tudósok. Az ausztrál tengerbiológusok is meglepődtek azon, amit akkor láttak, amikor a hagyományos módszer helyett légi fotózást alkalmaztak a közönséges levesteknős ( Chelonia mydas) évi vonulása alkalmával. Az általuk használt drón közel 64 000 példányt számolt össze a levegőből, amint egyetlen óriási rajként igyekeztek a Nagy-korallzátony (Great Barrier Reef) felé, hogy lerakják tojásaikat a világ legnagyobb tengeri teknős fészkelőhelyén, a Raine-szigeten. Fotó: Tono Balaguer / Adobe Stock 1 / 2 Fotó: Tono Balaguer / Adobe Stock Ez a szám 1, 73-szor nagyobb, mint korábban becsülték az ausztrál tudósok az általuk zöld tengeri teknősnek nevezett faj egyedszámát, a szokásos felmérési módszert használva. Eredetileg a parton, főleg éjszaka járőrözve, egyszerűen megszámolták, hány teknős mászott ki a vízből, hogy homokba ássa a tojásait.
"Tengeri hőhullám" okozhatta az idei nyáron történt korallfehéredést a Nagy-korallzátonyon – állapították meg az ausztrál kormány tudósai kedden közzétett jelentésükben. Mint írták, a korallfehéredés a Nagy-korallzátony mentén vizsgált 719 zátony 91 százalékát érintette 2021-22 nyarán. A korallfehéredés akkor következik be, amikor a korallok a körülmények megváltozása miatt kilökik a szöveteikben velük szimbiózisban élő algákat. A kifehéredett korallokat könnyebben támadják meg betegségek és a táplálékhiány miatti pusztulás fenyegeti őket. A 2021-22-es nyár volt a hatodik tömeges kifehéredés a Nagy-korallzátonyon 1998 óta, amelyből négy 2016 óta történt. Nem túl rózsás a Nagy-korallzátony jövőképe Gyakoribb és hevesebb hőhullámok várhatók az ausztráliai vizeken, ami fenyegeti a Nagy-korallzátonyt is - közölte egy ausztrál környezetvédő szervezet abból az alkalomból, hogy az ENSZ egy szakértői csoportja megkezdte a világörökségi listán is szereplő korallzátony állapotának felülvizsgálatát.
Az ausztrál nemzeti tudományos kormányhivatal (CSIRO), az Ausztrál Tengerészeti Tudományos Intézet (AIMS) és a Nagy-korallzátonyt kezelő tengeri nemzeti park hatóságának keddi jelentése szerint a zátony egyes részein a tengerfelszín átlagos hőmérséklete 0, 4 Celsius-fokkal haladta meg az átlagot. A déli féltekén beköszöntő nyár első hónapja, tavaly december volt a legmelegebb hónap, amit a zátonyon 1900 óta tapasztaltak. A jelentés szerint február végén "tengeri hőhullám" alakult ki. "Az átlagon felüli vízhőmérséklet a nyár végén tömeges korallfehéredéshez vezetett" – áll a közleményben, amelyben az is szerepelt, hogy a korábbi nyarakhoz képest az idei nyáron kevésbé okoztak problémát a halmozott hatások, ami egyebek mellett annak tudható be, hogy a La Niña-jelenség miatt Ausztráliában a szokásosnál enyhébb volt a nyár, ezúttal viszont a tengeri hőhullám váltotta ki a korallfehéredést. Az ausztráliai Nagy-korallzátony Vlassoff Cay nevű területének egyik, pusztulása miatt kifehéredett agancskorall-telepe Queensland állam partjaitól keletre 2017. március 6-án.
Ennek következtében a korallok kifakulnak és elpusztulnak. A korallszigetek ellensége A korallok veszélyes ellensége a töviskoronás tengeri csillag (Acanthaster plancti) akár 80 centiméteresre is megnőhet. 1962 óta a korallszirteken háromszor szaporodtak el járványszerűen a töviskoronások, óriási pusztítást okozva. Élete során egyetlen töviskoronás egymilliárd petét rak le, és ha a lárvák túlélési esélyei csak néhány százalékkal javulnak is, máris milliókkal több tengeri csillag keletkezik. Az utóbbi években a folyókkal egyre több tápanyag – a civilizáció hulladéka – kerül a korallzátonyokba, amely kedvez a tengericsillag-lárvák elszaporodásának. A következmény: a kifejlett töviskoronás tengeri csillagok csapatostul esnek neki a korallpolipoknak. A mai Nagy-korallzátony megközelítőleg 8000 éves lehet. Óriási korallmészkő talapzaton nyugszik, amelynek idősebb részei még kb. 600 000 évvel ezelőtt keletkeztek. Ausztrália keleti partjai előtt a korallok valóban optimális életkörülményeket találnak – elsősorban a tiszta, meleg és napfénytől bevilágított víz miatt, amelynek hőfoka 26-28 C között mozog.
Csak a trópusokon honos korallok képesek zátonyépítésre, és ezt is csupán szoros együttműködésben egy bizonyos zöldmoszattal, a zooxantellával. Ezek az egysejtűek befészkelik magukat a korallpolipok sejtfalába, ahol fotoszintézist végeznek. A moszatok és a korallok kicserélik anyagcseretermékeiket, ami mindkét fél előnyére szolgál. A zooxantellák többek között szénhidrátok formájában kellő energiával látják el a polipokat, hogy a tengervízben oldott kalciumból felépíthessék mészvázukat. Minél világosabb a telephelyük, annál több szénhidrátot adnak át a zooxantellák a gazdáiknak. Ezért a korallok leginkább közvetlenül a tengerszint alatt hozzák létre telepeiket, ahová még könnyedén beszűrődik a napfény, ám 80 m alatti mélységben már képtelenek megélni. Ideális körülmények között a korallok rendkívül szorgalmas építőmesterek: egy szirt évente kb. 0, 5-2, 8 cm-rel növekszik. Az állatok azonban igen érzékenyen reagálnak a környezetváltozásra. Amennyiben például a vízhőmérséklet csak egy kicsit is megemelkedik, a zooxantellák "stesszhelyzetbe" kerülnek, és elhagyják a polipokat.