57:16 💗Mit gondol arról, hogy Te:mit érzel iránta, mire vágysz, mi akadályoz, gnézzük az Ő oldalát is💗
"Aki az embert szereti, a művészetet is szereti. " /Hippokratész/
A rendkívüli kalandok, amelyeket Candide átél, voltaképpen nem is rendkívüliek, csak groteszkül felnagyított változatai a kor valóságos - vagy lehetséges - jelenségeinek, megpróbáltatásainak. (RéZ PéL) A klasszicizmus Arisztotelészig visszanyúló értékítélete az eposzt tartotta a legmagasabb rangú műfajnak. Ahhoz, hogy a Voltaire által is frivolnak tartott regény szalonképessé váljék, vissza kellett vezetni eredetét a hellenisztikus korig (Héliodorosz: Boldogtalan szerelmesek), meg kellett adni a valóság illúzióját, s ezáltal a műfajt a történetíráshoz kellett közelíteni. Voltaire: Candide vagy az optimizmus (elemzés) – Oldal 3 a 8-ből – Jegyzetek. Ezt szolgálja a Candide második kiadásának alcíme: "Fordítás Ralph doktor úr eredeti német könyvéből, mindazokkal a kiegészítésekkel, amelyeket a doktor úr zsebében találtak, amikor meghalt. Mindenben az úr 1759. esztendejében". (Hasonló megoldást választ Defoe is a Robinson esetében. ) A regény elfogadtatásának feltétele volt a bölcseleti jelleg is. A Candide műfaját tekintve leginkább a próbatételes kalandregény sajátosságait idézi: a történet kezdő és végpontja adott, közte egymással felcserélhető, illetve lazán összefüggő kalandok sorozata áll.
Voltaire tette "irodalmivá" a regény műfaját, részben a történetíráshoz, részben a bölcselethez közelítve a műfajt. Szerkezete: A történet nem függ össze, a kalandok laza egymásutánja adja a mű szerkezetét. A regény tehát kisebb epizódokból áll, amelyek nem épülnek egymásra és nem hatnak ki a jelenre, nem vagy csak kevéssé hatnak ki a szereplők jellemére, világszemléletére. Ez azt jelenti, hogy nincs jellemváltozás (az egyetlen változás, hogy a szép Kunigunda megcsúnyul). Ezért a regényt alkotó kis epizódok gyakorlatilag felcserélhetők egymással, bármilyen sorrendben olvashatók, és számuk tetszés szerint növelhető vagy csökkenthető. Írói eszközök: Voltaire a második kiadás alcímével szándékosan a történet valószerűségét hangsúlyozta: " Fordítás Ralph doktor úr eredeti német könyvéből, mindazokkal a kiegészítésekkel, amelyeket a doktor úr zsebében találtak, amikor meghalt. Mindenben az Úr 1759. esztendejében. " Ugyanakkor hitelteleníti is a történetet, teljesen valószínűtlenné is teszi.
Ugyanakkor ezek a kalandok nem hatnak rá: a cselekmény ideje alatt se életkora, se jelleme nem változik (pl. nem lesz fiatalemberből aggastyán, és jellemfejlődés sem tapasztalható). Stílus a klasszicista. Ez azért érdekes, mert regényről van szó, márpedig a klasszicizmus irányzata a regényt irodalom alatti műfajnak tartotta. A klasszicizmus az epikus műfajok közül az eposzt értékelte legtöbbre, ennek ellenére a 18. század közepétől a regény egyre népszerűbb műfajjá vált, az eposz pedig elvesztette hitelességét. Ennek oka az, hogy az eposz mindig valamilyen fenséges tárgyat dolgoz fel, ezért feltételezi egy olyan állandó érték meglétét, amely az ember felett áll. Viszont a felvilágosodás korában az emberek kételkedni kezdtek abban, hogy ilyen érték létezik. Az egyre erősödő polgárságot nem érdekelték a magasztos témák: saját mindennapiságát szerette volna megjelenítve látni, s ezt az igényt a regény elégítette ki, mely egyszerre adott szórakozást, önismeretet, információt és életmodellt.