Wekerle Sándor Üzleti Főiskola Ön itt van: Képzések Alapképzések Emberi erőforrások (Human resources) Az Emberi Erőforrások szak közgazdaságtudományi és magatartástudományi ismereteket, készségeket nyújt a hallgatóknak. A képzés során a gazdasági életben hasznosítható elméleti és gyakorlati tudást és a változó vállalati és vállalkozói környezetben is alkalmazható készségeket fejlesztünk a problémamegoldás, a kommunikáció, a konfliktuskezelés, a motiválás, a tanácsadás és a mediáció területén. A képzés során szerzett elméleti és gyakorlati ismeretek és készségek képessé teszik a hallgatókat különböző munkakörök betöltésére a humán erőforrás menedzselés területén, illetve tanulmányaik mesterszintű folytatására. Dr. Gazdaságtudományi tanszék - Wekerle Sándor Üzleti Főiskola. Kunsági Andrea PhD szakfelelős, főiskolai docens Gazdaságinformatikus (Business IT expert) A gazdasági informatika egy hibrid szak, több tudományterületet ölel fel. Annyiban tér el az eddig bevezetett és alkalmazott hasonló szakok képzési anyagától, amennyiben a gazdasági, pénzügyi, informatikai és kognitív elméletek egymástól jelentősen eltérő tudásbázisai különböznek egymástól.
Tanulmányi hivatal +36-1/323-1070*233 +36-30/994-30-92 Rektori hivatal +36-1/323-1070*522 Felnöttképzési Osztály +36-1-323-1070*409
Ennek elemei a komfortos oktatási környezet, a kiváló oktatók biztosítása, valamint a korszerű, jelentős részben a főiskola saját tanárai által írt, fejlesztett tananyag és módszerek használata. A főiskola az Európai Unióban bevezetett bolognai rendszernek megfelelően jött létre. Mint uniós tagország intézménye természetesen nagy hangsúlyt fektet a többi ország egyetemeivel, főiskoláival való együttműködésre. Így több külföldi intézménnyel - többek között a Sorbonne Egyetemmel és a Sapientia Egyetemmel - vannak megállapodások. A WSUF a hazai felsőoktatás, szakképzés palettáján új színt jelent, amely eredményesen képes ötvözni a magánkezdeményezés dinamizmusát a felsőoktatás részben már kialakult struktúrájával. Célja az új reformok elemeivel a magyar gazdaság versenyképességének javítása, az Európai Uniós csatlakozás előnyeinek kiaknázása és a globális követelményeknek történő megfelelés. Wekerle Sándor Üzleti Főiskola – Wikipédia. Egyben új impulzusokat adhat specialitásával a hazai gazdasági felsőoktatásnak. Felvételi iroda +36-1/323-1070 +36-30/994-31-53 Központi elérhetőségeink 1083 Budapest, Jázmin utca 10.
Tanszékvezető: Dr. Géró Imre PhD, tanszékvezető, főiskolai tanár, Professzor emeritus A tanszék oktatói: Dr. Eperjesi Zoltán PhD, szakfelelős, f őiskolai tanár Prof. habil.
E kihívásokra kíván reagálni a WSUF magánintézményként, ugyanakkor állami elismertségű oklevelet biztosítva hallgatóinak. A globális világban csak a nyitott szemléletű oktatás lehet versenyképes. Olyan, amely képes integrálni a különböző kultúrákat, amely képessé teszi hallgatóit arra, hogy bárhol a világban meg tudjanak felelni a kihívásoknak. Mindezt szem előtt tartva a WSUF oktatási-képzési elvei közül három bír kiemelkedő jelentőséggel. Az egyik a gyakorlatorientált képzés megvalósítása, melynek elemei egyfelől a kiscsoportos képzés, másfelől a jól felépített esettanulmányok, amelyek hallgatók problémamegoldó és prezentációs képességeit fejlesztik. A másik lényeges elem a szakmai képzésbe integrált nyelvoktatás. Ennek megvalósításában döntő szerepet játszik az ATALANTA Nyelvoktatási Központ szakmailag elismert, akkreditált nyelvi képzése. A főiskola vezetése - Wekerle Sándor Üzleti Főiskola. Ezen kívül sajátos eszköznek tekintjük az idegen nyelven történő szemináriumok indítását. A harmadik fontos oktatáspolitikai elv az oktatás komplex szolgáltatásként történő felfogása, vagyis a hallgató-centrikusság.
Elem Klimov előtt az a kérdés állt: lehet-e még háborús filmet készíteni? A Jöjj és lásd! -dal válaszolt a kérdésre. Olyan filmmel, amelyet a szemlélet, a szándék újdonsága és a művészi tökély tesz lenyűgöző válasszá. A forgatókönyvíró Alesz Adamovics és Elem Klimov ugyanis a legszörnyűbb realitásában mutatja be a háborút; olyan irtózat mered ránk a vászonról, amelyet az Apokalipszis, most, ez az "élethű hadijáték" (ahogy Klimov nevezi egy interjúban) sem tudott felidézni, de a bennünk keltett hatás az, hogy a háborút – éppen ezért – nem fogadjuk el realitásnak. Kamaszhősével poklokat járat meg, a poklokban emberhúst égetnek a háború ördögei, az elviselhetetlenségig fokozott iszonyra a kamaszfiú hatalmassá tágult pupilláin át tekintünk, kamaszos arcát öregemberivé ráncosítja, amit végigél, mert Adamovics és Klimov ezt kutatja: "mi is az ember, micsoda tartalékai lehetnek erkölcsi és más tulajdonságainak", ha ilyen kegyetlen próbára tétetik, de a bennünk keltett hatás az, hogy a háborút – éppen ezért – nem fogadjuk el emberi állapotnak.
A Jöjj és lásd! egy hihetetlenül erős film lenne, ha nem lenne iszonyatosan modoros. Elem Klimov ugyanis lelkiismeretesen belepasszírozza a háború összes borzalmát 2 és fél órába, az egyszerű halálnemektől az éhezésen át a népirtásig, néha olyan természetességgel, hogy az önkéntelenül is gyomron vágja az embert. (Még akkor is, ha a szovjet történetírás állításainak nagyjából az ellenkezőjét érdemes elhinni. ) De teszi mindezt olyan kínosan elnagyolt manírok kíséretében, amelyek az egész atmoszférát komolytalanná tudják változtatni. A rendező egyszerűen nem tud mértéket tartani és hagyni, hogy a vásznon látottak magukért beszéljenek, viszont az, hogy mindenáron rá akar ezekre játszani, súlyosan visszaüt. Hol a kamerába egyenesen belebámuló szereplők teátrális gesztusai, hol a didaktikus mondatok, hol pedig a szánalmasan túlerőltetett melodramatikusság zökkent ki az élményből, a túlzásba vitt költőiség egyenesen komikus ( ismerős? ), mintsem mély. t De a produkció nem csak ilyen téren borzasztóan ügyetlen, hanem technikai szempontból is.
Más kérdés, mennyire tudatos, és mennyire mondható a borzalmak érzékletes átadásának, hogy a néző is hihetetlenül elkeseredetten várja a két és fél órás játékidő végét. Nagyon szeretnék hatásos és zsigeri erejű műként tekinteni a Jöjj és lásd! -ra, de a nevetséges, illetve nevetségesen amatőr pillanatai legalább annyira mélyen belém égtek, mint döbbenetes brutalitása. Az pedig sokat elmond az orosz filmiparról, hogy még mindig ott tart, hogy egy ilyen filmre klasszikusként kell tekintenie, nem pedig egy régen meghaladott színvonal képviselőjeként. 3, 5/10 A Jöjj és lásd! teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
A második világháborúról készült drámai alkotások között az egyik legdöbbenetesebb Elem Klimov Jöjj és lásd! című filmje. Ez az apokaliptikus tabló egy alig elviselhető kép a háborúkban zajló teljes elállatiasodásról, amely alól a hazájukat, otthonukat védők, sőt a gyerekek sem vonhatják ki magukat. A második világháború kellős közepén Flera, a kis parasztfiú talál egy puskát, és beáll a partizánok közé. A parancsnok a gazdasági szakaszhoz osztja be a legfiatalabbakat, mert nem sejti, hogy hamarosan a legnagyobb szenvedéseknek lesznek kitéve az itt szolgálók...
Miért kell nekem ez az evidencia? Ugrópontul, hogy egy újabb evidenciához jussak. Ahhoz ugyanis, hogy Elem Klimov műve, a filmes műfajbesorolás szerint, háborús film. Nyomasztóan nagy előzményekkel. Nyomasztóan nagy: ezen mennyiséget is értek, a szovjet és a nemzetközi filmgyártás termékeinek ezernyi darabját, épp eleget ahhoz, hogy a téma és a műfaj összes lehetőségét kiaknázva higgyük, s a túltelített néző csömörétől tartsunk. És a zsánerváltozatok sokaságát is értem rajta, a honvédő-patetikus szovjet zsánert, az érzelmes-önironikus angolt, a naturalizmusában is jólfésült, a hollywoodizmus alapbetegségeitől szabadulni nem tudó monstre-amerikait, a patentra készülő partizán-jugoszlávot – s mintha ezek a zsánerek is kiüresedtek volna. De a jó teljesítmények sokaságát is értem rajta, mert persze készültek jó amerikai–angol–jugoszláv háborús filmek, az óriási szovjet kínálatban pedig remekművek is, amilyen az Emberi sors vagy a Ballada a katonáról például – már-már a túlhaladhatatlanság, sőt az utolérhetetlenség benyomását keltve.
És itt most olyan filmszakmai elemzésnek kellene következnie, amelyben illetékességem csődjét jobb eleve bevallani. Profik dolga, hogy ezt az elemzést, tanulságul a szakma számára, elvégezzék. Legyen elég néhány átlagnézői reflexió: "A stílus kérdése. " Milyen stílus is ez? Azé a kemény realizmusé, amely a tapinthatóságig valóságos tárgyi világot a rémlátomás szférájába emeli. Mintha az ébrenlétben láthatónál is elevenebb álomvízió átélői volnánk. Olyan erős érzelmi sugárzás hatása alá kerülünk, mintha nem is csak részesei volnánk a történetnek, hanem azonosak volnánk szereplőivel; mintha mi magunk emelnénk fegyvert egy gyűlöletes arcképre, s mi eresztenénk le tétován e kép csecsemőváltozata láttán; mintha a tárgyak is mi volnánk, a lángoló faházak, a bombaszilánktól roppanó fenyőfák, a fűszálak is, melyeknek hegyén ott borzong a közeledő iszony előérzete. Nincs olyan jelenetsor, sőt kocka, amely ne súlyosulna tartalommal. Itt minden jelent valamit: a szó, a zörej, a látvány. Mert tökéletes egységben erősítik egymást, s akkora a hitelük, hogy noha konstrukciós mestermunkáról van szó, konstruálás helyett in statu nascendi t érzékelünk: minden itt és így és most történik előttünk, benne vagyunk a történésben, és semmi sem történhet másként.
Budapest 1055, Falk Miksa u. 10. · telefon: +36 1 3113030 · fax: +36 1 3010415 · email: Nyitvatartás: hétfő-péntek: 10-18h, szombat-vasárnap: ZÁRVA 2010-2022 © Pintér Aukciósház Kft. · Adatvédelmi tájékoztató · arculat asztalos zsolt · web mikstudio