A rakott tészta igazi klasszikus, sokféleképpen lehet elkészíteni, most éppen babos zakuszkával készítettük el és talán nem is lehetne tökéletesebb! Az egész úgy kezdődött, hogy elkezdtem ételfotózást tanulni, most úgy igazán, mert fejlődni mindig lehet és kell is. Na de a sok házifeladat, mint ételfotózás feladta a leckét. Rakott tészta darálthússal. Fontos volt ugyanis, hogy valódi ételeket kellett fotózni, nem az a klasszikus, hogy mindent krumplipüréből kell lakkal és ragasztóval, ahogy az ételfotós tutoriálokban látni. Szóval adott volt a gluténmentes tészta, pár felontott babos zakuszka és a hétvégi piacon vásárolt darált hús. Meg egy falat bográcsos lecsó, ami a legutóbbi befőzésből még a hűtőben pihent – úgy 3 hétig. De elég a szóból, jöjj a recept igaz? Rakott tészta darált hússal és babos zakuszkával Course: Receptek, húsétel Cuisine: kontinentális Difficulty: könnyű Előkészítési idő 10 minutes A rakott tészta egy egyszerű recept, főleg akkor, ha már konyhakész alapanyagokkal dolgozunk. Összetevők 1/2 üveg (290 ml) Babos zakuszka 1 csomag spagetti tészta 500 g darált hús olvasztható reszelt sajt víz és só a tészta főzéséhez olaj elkészítés Forrásban lévő vízben főzzük meg a tésztát, mindenkinek saját igénye szerint.
Mi az al dente keménységre szoktuk főzni. Míg a tészta fő, a darált húst kevés zsiradékon vagy olajon pirítsuk fel, majd adjuk hozzá a babos zakuszkát és kicsit főzzük össze. Ha túl sűrűnek ítéljük, egy pár evőkanálnyi vizet tehetünk hozzá, de nem szükséges. A tésztát ha kifőtt, szűrjük le és kevés olajjal keverjük össze, majd tegyük egy nagyobb tálba még melegen. A spagettihez keverjük hozzá a már megpirított és zakuszkával elkevert darált húst. Egy tortaformát készítsünk elő, bár ha ez nincs, egy magasabb falú tepsi is megteszi. Ha félünk, hogy leragad a formához majd a tészta, tehetünk bele sütőpapírt. Előmelegített sütőbe téve süssük aranybarnára a rakott tésztánkat, majd amikor már úgy látjuk eléggé elkezdett a teteje pirulni, akkor tegyük rá a reszelt sajtot is és engedjük azt megolvadni, majd kicsit megpirulni. Megjegyzés Chilis csalamádéval, friss salátával vagy fokhagymás tejföllel is rendkívül finom! Rakott Tészta Darált Hússal. Ha még egy kicsit tortának akarod elkészíteni a rakott tésztát, akkor habszifonba tegyél egy tejfölt és tálalás előtt szifonból nyomj rá tejfölhabot.
A tejfölt sózzuk és borsozzuk és simítsuk rá, majd szórjuk meg reszelt sajttal. Tegyük előmelegített sütőbe 200 fokon, légkeverős sütőben 180 fokon kb. 30 perc alatt süssük. Tálalás előtt szórjuk meg a maradék apróra vágott oregánóval ( esetleg petrezselyemzölddel). Jó étvágyat!
"Késő van már, elalszom, / elfordulok napomtól, / a hold vizébe nézek / s kendőm beléje mártom, " Ezen a héten a 129 éve született Várnai Zseni versét ajánljuk. "Várnai Zseni népszerű költő. Olvasótábora van – már honi körülményeinknek és a vers általános népszerűtlenségéhez viszonyítva – írja 1930-ban a Nyugatban Fenyő László. – Nem élek az alkalommal, hogy e futó bírálatban felvessem és megtárgyaljam a népszerűséget mint bizalmi-kérdést. Egy bizonyos: aki ma – élő – versei révén népszerű, azzal szemben jogos az elvi bizalmatlanság: nem fenékig költészet, amivel ezt a társadalmi sikerét kivívta. " Várnai ZSeni vallotta, hogy a vers ünnep, "de mivel hétköznapok is vannak a világon, kell, hogy az embernek valami hétköznapi foglalkozása is legyen". Várnai Zseni Nagyvázsonyban született 1890. Versválogatás: Várnai Zseni. május 25-én és Budapesten hunyt el 1981. október 16-án. VÁRNAI ZSENI: MOST ESTE VAN... Most este van, lefekszem napomra visszanézek, fáradt vagyok, meleg volt, a hőség elcsigázott, sokat futottam, mentem s a por belepte lelkem, mint utszéli virágot.
Te vak ember, ne haragudj, én sem látok messzire, bukdácsolok, botorkálok, s nem találok semmire. Fogadj engem testvérednek, szegény néma, s hidd nekem, én is csak dadogva szólok, s nem érti meg senki sem. Szeressetek engem, bénák, nyomorultak, szegények, ügyefogyott vagyok én is, össze-vissza beszélek, képzelődöm, álmodozom, mint az őrült, s azt hiszem, üvegből van, s összetörik, összetörik a szívem. Várnai zseni verse of the day. "Gyermekmosolyban Gyermekként feredni, Bánatot elvetni, Édeset nevetni, Gyermekmosolyban Gyermekké lenni Be szép. " Várnai Zseni: Így égtem, énekeltem... Miért nincs szerelmi lírám? E kérdéssel pirít rám valaki, és fejemre olvassa ezt a vádat: miért nem énekeltem soha még életemben a forró gerjedelmet, a vad szerelmi lázat? Gondolkodóba estem: mikor dalolni kezdtem, csecsemő kisfiacskám ringattam két karomban, szegény és fáradt voltam, s már altatót daloltam, mikor más bálba indul, oly zsenge, ifjú korban. És ő lett a szerelmem, csak róla énekeltem, az első gügyögését kottáztam lelkesedve, mosolyát és sírását, minden kis mozdulását, mint hálóval a lepkét, vágytam elfogni versbe.
Vagy, mint a hernyót gubózza selyem, Hogy föltámadjon szárnnyal ékesen? Tud-e még sírni, könnye van-e még? Sikoltni tud-e, ha kínok-kínja ég, Tud-e lázongni, mint vulkános hegyek, Ha zúg fölötte vészes förgeteg? S altatónótát, zengőt, édeset, Dalol-e majd, ha elterül az est, S a kisfiú álommesére vár, Mely aranykertből aranyszárnyon száll, Át a nagy, fénylő mesetengeren, A fáradt, csöndes szívemet lesem. Várnai Zseni: Szelet markoltam, elrepült... Sokszor úgy elgondolkodom: mi marad, hogyha meghalok? Se föld, se ház, se pénz, se rang, csupán pár verset hagyhatok. Várnai Zseni: Te új világ - gyerekversek.hu. Szép szavakat s haszontalan dal-lim-lomot gyűjtöttem én, s nem méri semmi árfolyam, hogy mennyit ér egy költemény. Bolond az mind, ki énekel, nem is becsülik többre ám, mintha vak koldus nyekereg gazdag paloták udvarán, lám az okos kalmárkodó aranyat gyűjt, mit bánja ő, hogy a pénzéhez vér tapad és könny a gyöngy, a drágakő. Bölcs az, ki zsíros földeket harácsol össze, hogyha majd fölfordul, a sok korcs utód uraskodhat kedvére rajt, az én fiam s lányom szegény, nem örököl csak álmokat, színeket, fényt és dallamot, de semmiféle számokat.
Jöjjön Várnai Zseni: Katonafiamnak verse. Én magzatom, szép katona fiam, Szíve vérével ír neked anyád, Mióta a császár kenyerét eszed Vörösbe fordult itthon a világ. Vers a hétre – Várnai Zseni: Most este van… - Cultura.hu. Most készülünk a döntő nagy csatára, S ti lesztek ellenünk majd a sereg, Ha ráuszítanak önnön véreidre: Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek. Az anyaföldnek most zsendül a méhe, Már lesi a munkás szolgahadat, Hogy szűz ölébe termő magot hintsen, Várja az erőt, mely életet ad. Most megmérjük irdatlan nagy erőnket, S nem ringatnak majd kalászt a szelek; A termőföld lesz a mi lázadásunk: Fiam, ez öreg reszkető sorokban1 Én sírok, ki méhemben hordtalak, Ki eggyé tettem órát, napot éjet, Hogy etesselek, hogy dajkáljalak; Hús a húsomból, vér az én véremből, Hogy emelhetnél te rám kezet, Ha én zokogom, sikoltom feléd: A Krisztusunk vagy, a mi Messiásunk, A reménységünk, mindenünk: az Élet. Fiam, te döntöd el most a sorunk, A te felzúdult bús rabszolgavéred; Bontson el a forradalmi mámor, Ha hömpölyög a lázadó sereg, Mint felkorbácsolt zúgó tengerár: Most még csak háborog az óceán, S a kevély hajót már tépi, dobálja, Mi lesz, ha majd ős medréből kicsap, Ha úrrá lesz a tenger akarása; Mi lesz, ha minden katonafiú Szülőanyjától kap egy levelet, Mely lázit gyújt, vérbe borít: Köszönjük, hogy elolvastad Várnai Zseni költeményét.
Mi a véleményed a Katonafiamnak versről? Írd meg kommentbe!
A nő: mindennel pajtás, elven csak az aprózó észnek idegen. A tétlen vizsgálótól összefagy; mozogj és mozgasd s már királya vagy: ő lágy sóvárgás, helyzeti erő, oly férfit vár, kitől mozgásba jő. Alakja, bőre hívást énekel, minden hajlása életet lehel, mint menny a záport, bőven osztogatva; de hogyha bárki kétkedően fogadja, tovább-libeg s a legény vérig-sértve letottyan címkéinek bűvkörébe. Valóság, eszme, álom és mese úgy fér hozzá, ha az ő köntöse; mindent, mit párja bölcsességbe ránt, ő úgy visel, mint cinkos pongyolát. A világot, mely észnek idegenség, bármeddig hántod: mind őnéki fátyla; és végső, királynői díszruhája a meztelenség.
Sose pihentem, nem volt rá jogom... Most meg-megállok s felfohászkodom: - Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj! szegény szívem, te meg szaladj, szaladj... Csak kis kitartás, még egy hős iram, fussunk dalolva bátran és vígan... de este már a dal is csak dadog; altassatok el engem, csillagok! SZERETLEK..... Faragott keresztként feszül mellemnek a szó, szeretlek. megkopott, színtelen virág, a varrásnál kifeslett. Foszladozó rongycsomóként csüng ajkadon. Levegőben rekedt, lebeg súlyosan, hagyom. Az igazi ok elveszett valahol, miközben, egy szomorú lány nézett rám a tükörben. Kettőnkért magamból mind többet adtam neked, de feledett valóm most gennyes tályogként reped. Mára hová lett lényegem? Nem tudom. azt mi lett belőlem, szégyellem, s unom. Szeretsz? Ugyan kit? Tudom, hogy nem engem! Idegen lányt alkottál, hiú önkívületben. Van ki rejti, dédelgeti, majd féltőn adja át, van ki nyíltan kitárja lelke minden ablakát. Van ki sosem mondja, de feláldozza magát ha kell, van kinek szíve zöldellő sírhant, fedi halotti lepel.